A vajdasági magyar népművészeti mozgalommal kapcsolatos
TÖRTÉNÉSEK
2004.
felíratkozás a hírlevélre
eMOTÍVUM
január  február  március  április  május  június  július  augusztus  szeptember  október  november  december 
 főoldal
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
DECEMBER
 
Magyar Szó; 2004. december 31., péntek
Kulturális örökségünk őrei
Kalapis Zoltánnal, Schön Ignáccal és Vrábel Jánossal beszélgettünk

A PČESA egyesület megalapításának (1984) évfordulóján Vajdaság kulturális, történelmi örökségének ápolásáért a napokban adták át az elismeréseket, díjakat.
..
....
.......
..........
.................

A PČESA idei Aranypacsirta Díjasa Vrábel János dudás is, akinek a díjat Vajdaság kultúrájának és hagyományának ápolásáért és népszerűsítéséért életmű gyanánt ítélte oda a Kulturális Történelmi Egyesület. – Jólesett azt elismerés, hisz ez az első díjam, ami arra utal, hogy mások is figyelemre méltónak tartják azt, amivel az életem során foglalkoztam – mondja.
• Pedagógusként dolgozott, de hangszerkészítőként vált közismertté. Milyen hangszereket készít?
– Szakmám szerint rajztanár voltam, már két éve egészségügyi okokból nyugdíjas vagyok. Tanári pályámmal párhuzamosan immár harminc éve hangszerkészítéssel is foglalkozom. A magyar nép által használt hangszerek közül mindet, és a Kárpát-medencében élő népek hangszerei közül is sokfélét készítek. Körülbelül már húszfajta hangszer készült műhelyemben. Kerámiából, cserépből, fából, nádból és sokféle természetes anyagból alkotom a hangszereket.
• Hagyományaink népszerűsítése során sokan tanulták meg öntől e hangszerek megszólaltatását is…
– Az egyszerűbb hangszereket, mint a körtemuzsika, az okaréna, a különböző cserépsípok, az egyszerűbb náddudák, nádsípok, pánsípok, gyermekjáték-hangszerek készítését a iskolai szakkörökön diákjaim is megtanulták, lehet, hogy majd gyerekeiknek is továbbadják. A komolyabb hangszerek készítésében nekem meg otthon most már két fiam is segít.
• Nem csak készíti a hangszereket, de szívesen meg is szólaltatja valahányat, sőt még népzeneoktatással is foglalkozik…
– Régebben citerazenekart vezettem és más hangszereken is tanítgattam a fiatalokat. Most is szívesen oktatom az érdeklődőket, nem zeneiskolában, hanem nyári táborokban. Magyarországra sok helyre meghívtak már, de itthon is szívesen megyek, ha hívnak – hallottuk Vrábel Jánostól.
 

MOLNÁR Eleonóra
 

 
Magyar Szó; 2004. december 29., szerda 
 
Az agyagnak lelke van
A tárgyformálás egyik ismert módja a korongozás, melyet ma egyre kevesebb kézműves folytat. Sram Tibor szabadkai gölöncsér-keramikus évtizedek óta dolgozik a szakmájában. Munkája egyben a hobbija is, szinte mindene. Igényesen kidolgozott munkáit többfelé kiállította már, és ami igazán felkeltette érdeklődésünket, az a munka, amelyet teljesen ingyen, évek óta végez szellemileg hátrányos helyzetű kisgyerekekkel és a szabadkai gerontológiai központ lakóival. 
A finoman előkészített agyagot a korongon meg kell formázni, majd ha a megfelelő forma a rendelkezésünkre áll, szobahőmérsékleten hagyjuk száradni, ezután következik a fülezés. Ezek után jöhet a színezés

– A közelmúltban több folklórkiállításon szerepelt alkotásaival. Többféle, népi motívummal díszített tárgyat is készít, ezek hogyan készülnek? 
– Igen, mostanában inkább a hagyományos népi motívumok felé irányul a figyelmem. Néhány hónapja kezdtem ezzel foglalkozni. Az ilyen jellegű tárgyakat minta alapján lehet megformázni, nemrégiben egy múzeum is megkeresett, hogy dokumentumok alapján készítsek reprodukciókat. Egyébként érdekes, hogy az észak-bácskai, bácskai területekre vonatkozóan igen szegényes a tárgyi világra jellemző hagyományos népi motívumkincs. Vagyis pontosabban: a tiszta, csak erre a területre jellemző motívumok hiányoznak. Ezeken a területeken különféle népek élnek és keverednek egymással, ezzel együtt pedig a művészetük is. Így létrejönnek különféle kevert motívumok, de ezek mindig lebonthatók az egyedi sajátosságokra. Erre a területre leghangsúlyosabban a mezőtúri, illetve a csákvári motívumok hatottak. Az elkészítési folyamat a következő: a finoman előkészített agyagot a korongon meg kell formázni, majd ha a megfelelő forma a rendelkezésünkre áll, szobahőmérsékleten hagyjuk száradni, ezután következik a fülezés. Ezek után jöhet a színezés. Ha nyers színt szeretnénk, akkor ún. angóbot viszünk a felületre, egy nappal a korongozás után (ez valójában egy újabb agyagréteg), ezt egy napig kell szárítani, szintén szobahőmérsékleten. Ekkor következhet a különféle motívumok vésése. Ilyenkor valójában a vésés helyén eltávolítjuk az angób réteget, és ott visszakapjuk az eredeti cserépszínt. Égetés után bármilyen színnel mázolhatjuk, zománcolhatjuk a tárgyakat. Színtelen alapmázat szoktam használni, amelyhez különböző színtesteket és folyósító szereket adagolok, majd mindezt kövek között meg kell őrölni egy forgómalomban. A végeredmény egy tejállagú folyékony anyag, amelybe bele kell mártani a festendő tárgyakat. Munkám eredményeként elkészült jó néhány kancsó, bögre, kulacs és egyéb tárgyak, ezekkel több folklórfesztiválon is megfordultunk, Belgrádban, az újvidéki folklórfesztiválon, és nemrégen Szabadkán is rendeztünk egy kiállítást egyéb kézműves szakmák bemutatásával egyetemben. 

Munkám eredményeként elkészült jó néhány kancsó, bögre, kulacs és egyéb tárgyak, ezekkel több folklórfesztiválon is megfordultunk – mondja Sram Tibor

– Jelenleg min dolgozik? 
– A városi önkormányzatok ötévenként kiírnak egy pályázatot a várost reprezentáló, kézműves emléktárgyak elkészítésére. Erre készítek most különféle tárgyakat, ami egy hosszú folyamat, ugyanis ki kell kristályosodnia egy elképzelésnek, és csak ezután kerülhet sor a tényleges megvalósításra. Ezek a később árusítóhelyekre kerülő alkotások mind-mind egyedi darabok, vagyis olyan tárgyakról van szó, amelyeket gyári technológiával, sorozatban nem lehet gyártani. Amíg eljutok a nekem tetsző végtermékig, egy sor tárgyat készítek, olyan ez, mint egy fejlődési folyamat. Az agyagnak lelke van, és meg kell érezni, mit szeretne, szinte eggyé kell válni vele. Ezen kívül nehézséget okoz a valóban egyedi motívum felfedezése, például Szabadka esetében nem dolgozhatom a városházával, hiszen ezt, mint a városra legjellemzőbbet, unos-untalan használják. A palicsi kék Zsolnay-vázákat sem érdemes megjeleníteni, ezeknek kicsinyített mását megvásárolhatjuk az Információs Központban, mint behozatali, eredeti Zsolnay-emléktárgyat. 

Ezeken a területeken különféle népek élnek és keverednek egymással, így különféle kevert motívumok jönnek létre

– Úgy tudom, kisgyerekekkel és idős emberekkel is próbálja megszerettetni a korongozást. Az agyaggal való foglalkozás a mentálisan hátrányos helyzetű gyerekek és az idősek otthonában élők számára kitűnő kreativitásfejlesztő tevékenység, és rehabilitációs lehetőséget is jelent. 
– Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. Nemrégen a szabadkai Népkörben tartottunk játszóházat. Itt inkább kézi formázással készítettünk kis figuratív tárgyakat (kis állatkákat, angyalkát stb.), hiszen nagyon fontos, hogy a gyerekek gyors formázással el tudják készíteni a figurákat, és azonnal lássák a végeredményt. Még a kilencvenes évek elején kezdtem foglalkozni a gyerekekkel, különféle kézműves táborokban. Két-három éve foglalkozom a szabadkai gerontológiai központban idősekkel, akiknek ez valóban kiváló rehabilitációs lehetőség. Két éve pedig, Szabadkán, a Žarko Zrenjanin iskolában dolgozom szellemi fogyatékos gyerekekkel, de oktatóiknak is tartok bemutatókat. A gyerekek és az idősek által készített tárgyakból pedig egy kiállítást is szerveztünk. A gyerekekkel, mint ahogyan már említettem is, inkább a kézi formázást sajátíttatom el, de az idős emberekkel sem lehet nagyobb tárgyakat korongoztatni, hiszen a korongozás komoly fizikai munka is egyben, amelynek során minden izom dolgozik. A legfontosabb, hogy az ügyes kezek alatt csodák szülessenek, és akkor valóban megtörténik a csoda. 

-sirbik- 
 

 
Magyar Szó; 2004. december 28., kedd 
 
A játékkészítő asztalos
Goethe fogalmazta meg először, hogy az a jó játék, ami mindenből mindenné tud változni. Ezért jó játék a fahasáb: lefektetem vonat, hajó, felállítom: katona, torony... – a napokban került a kezembe dr. Vekerdy Tamás pszichológus írása, melyben az ünnepek előtt tanácsokkal látja el a karácsonyra készülő, ajándékvásárlási lázban égő szülőket. Évről évre figyelmezteti a felnőtteket, nem a csillogás-villogás, a rohanás, a túlköltekezős ünnep az igazi, lehet másképpen is: lazán, egyszerűen, ráérősen. De most nem erről szeretnék írni. A napokban ugyanis találkoztam egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnik, szinte a maga örömére készíti ötletesebbnél ötletesebb fajátékait, melyeket hosszú idő után a topolyai karácsonyi vásáron mutatott meg először a nagyközönségnek. Berec Zsoltot természetesen nem kellett noszogatni, hogy meséljen műhelyének titkairól. 
– Már gyerekkoromban barkácsoltam, saját készítésű fajátékaim voltak. Édesapámnak is, aki kárpitos, jó kézügyessége van, ő tanított meg sok mindenre. Egy kis kitérő után, már felnőtt koromban tanultam ki az asztalosmesterséget. Főleg egyedi bútorokat készítek, ajtókat, ablakokat, sajnos itt, Topolyán nem túl nagy az igény erre. Az az igazság, el tudnám képzelni, hogy csak fajátékokat készítsek, mert nagyon szeretem ezt a munkát: a gondolkodást, egy játék kifejlesztését, megtervezését, elkészítését meg magát a játék élményét is. Szeretem nézni, ahogyan a gyerekek játszanak a játékaimmal. Sajnos ebből nem lehet megélni errefelé. Szinte családi vállalkozás a miénk: a feleségem, aki tanítónő, a tervezéstől a kivitelezésig jelen van ötleteivel, édesapámra a műhelyben számíthatok, most a karácsonyi vásár idején a nővérem, a feleségem, a szüleim, az anyósom is besegít. 
* A fajátékok nemes egyszerűségükkel nagy érdeklődést keltettek, asztalod előtt gyerekek, fiatalok, idősebbek egyaránt megálltak... 
– Sokan mondták, hogy színes fajátékokat készítsek, de én inkább karakteres játékok készítésére törekszem. Ragaszkodom a természetes színhez. Komolyabb kiállításon először veszek részt, tíz évvel ezelőtt egy játékboltban próbálkoztunk eladással. Ilyen játékokat négy-öt éve készítek, valójában akkor kezdtük fejleszteni őket. Először a szoba sarkában gyűjtögettem őket, aztán a kamra polcáról szorították ki a befőtteket, végül dobozokba kerültek, és az állandó kuncsaftok újabb rendelésekor kerülnek elő. Célunk az, hogy ne csak szép legyen, esztétikus, hanem a szétszedhetőség, a kombinálhatóság is fő szempontjaink között szerepel, és ez nagy pontosságot követel. A különböző tárgyak részei külön-külön is funkcionálnak. Játékaink variálhatók: ez azt jelenti, hogy ha valaki megvesz egy játékot, majd a másodikat, tud a kettőből egy harmadikat készíteni. Úgy érzem, hogy tetszik az embereknek, amit kínálunk. A gyerekek szívesen játszanak vele, a felnőtteknek a gyerekkoruk jut eszükbe. Kizárólag főzött bükkel dolgozom, igaz, hogy nem olcsó, de nem szálkásodik. A biolakk, amivel kezelem az anyagot, teljesen természetbarát, és igen borsos az ára. Ennek ellenére próbáljuk minél alacsonyabb áron kínálni portékánkat. Az olcsó dömpingáruval, műanyag játékkal árban nem veheti fel a versenyt, de ami mindenképpen előnyére szolgál, hogy játékaink örökölhetők. Nekem is vannak olyan fajátékaim, amelyeket még apukámtól kaptam. 
* Mi minden készül a műhelyedben, kislányokra gondoltál-e? 
– Sokfajta kisautó, kamion, csaknem húszfajta, vízi, légi és közúti, vasúti jármű, munkagép, építőkocka. Talán a fiúk fantáziáját jobban megmozgatják ezek a játékok. Próbálkoztunk lányos bábokkal is, készítettünk Pinocchiót. Nagyon aprólékos munkát igényel, hogy tudjon mozogni, hogy szétszedhető legyen. Próbáltunk már bababútort gyártani, arra viszont van konkurencia, piacokon lehet ilyesmit venni, a minőségi kidolgozást nem értékelnék az emberek. Összefűzhető házikók is készülnek a műhelyemben, jelenleg egy különleges számológép kidolgozásán törjük a fejünket, amelyet az elsősök nagy haszonnal forgathatnának. Építős konstrukciós játékunk rudakból, kockákból áll. A kreatív, ügyes kezű lánykák is szeretnek játszani vele, sőt jobb is, ha nem fiúk kezébe kerül, mert sajnos ők géppuskát is építettek belőle, és ezt nagyon nem szeretem. Egyébként a játékok tesztelését is nagyon élvezem: a legőszintébb, és így a legjobb kritikus a gyerek. 

HERCEG Elizabetta

 
 
 
Magyar Szó; 2004. december 28., kedd 
 
Tízéves a Szelence
Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte nemrégen az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szelence táncegyüttese. Az évforduló egybeesett egy másik eseménnyel, ami ugyancsak ünnep volt a kilencvenes évek elején újjászervezett kultúrkör életében. Az amerikai ADF Alapítvány mintegy 25 000 dolláros támogatásával, a korábban elkezdett és elvégzett felújítási munkálatokra alapozva, újjávarázsolták az épület nagy részét. Ezáltal a kultúrkörben tevékenykedő szakcsoportok, így a népi táncosok is, megfelelő helyiségekhez, próbatermekhez jutottak, úgymond európai körülmények között dolgozhatnak, tevékenykedhetnek. 
Amikor az alábbi riport ügyében hétfőn este elmentünk a kultúrkörbe, hogy beszélgessünk Kisimre Szerda Annával, a Szelence egyik megalapítójával, és Kisimre Árpáddal, aki ugyan valamivel később csatlakozott a csoporthoz, de nagyobb táncosi múltjával, tapasztalatával nagyon sokat lendített a néptánc szakosztály tevékenységén, bizony elég hűvös volt a próbatermekben. Kiderült, hogy az újjal is akadhat probléma. A gázfűtés gondjai miatt kénytelenek voltak egy kicsiny hősugárzó kályhával azt a látszatot kelteni, mintha melegítenének. A próbáló kis táncosokat ez nemigen zavarta, belemelegedve, kipirosodva karikáztak. A csoportvezetők viszont reményüket fejezték ki, hogy lesz majd fűtés, és az idei télen nem lesz fagyoskodás, mint korábban. 
A Szelence megalakulásáról Anna beszélt:– Az 1994-ben tartott Batyutábor után ősszel jött létre a Szelence. Lánycsoportként alakult meg, és ezért az első táncunk is egy leánykarikázó volt, amelynek zenei kíséretét énekléssel teremtettük meg. Aztán csatlakozott hozzánk néhány fiú is, és gazdagodhatott a repertoár. Egyébként a csoportban egészen máig női többség van. Most, hogy felnőtt hozzánk a Cimbora, a régi táncos lányokból néhányan más elfoglaltság miatt abbahagyták, nagyjából megvan az arány. Egyébként ez korántsem zavart bennünket, mindig a csoport összetételéhez mérten választottunk koreográfiát. A munkához nagyobb lendülettel akkor kezdtünk, amikor Kisimre Árpád is ide került 1996-ban. 
– Nekem már a topolyai tánccsoportban, amely Balkán Egyesület néven indult, majd Bratstvo lett, a végén pedig Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ néven vált immár határon túl is ismertté, elég szép táncos múltam volt. Ott gyerekként kezdtem, és lassan fejlődtem táncoktatóvá. Néhány koreográfiát is készítettem a csoporttal. Egyébként a tíz év alatt több mint 10 koreográfiát készítettünk, és ezekből most a jubileumi műsoron hetet táncoltunk el, öt zenekar, a Batyu, a Csalóka, a Forgatós, a Szökős és a Juhász zenekar közreműködésével. 
A Szelence tánccsoport egyébként 1994 óta folyamatosan jelen van a Gyöngyösbokrétán, és mindig az élcsoportba sorolják, így a gálaműsorokon is rendszeresen szerepelhet. Legnagyobb sikerét viszont nyilvánvalóan a Martin György Néptáncszövetség kétévenként megrendezendő bemutató színpadán érte el. Háromszor szerzett minősített címet. Ez külön erőpróba a csoport számára, mivel 25–30 perces folyamatos műsort kell készíteni, vagyis végigtáncolni az átöltözéseket is, menet közben, a műsor megszakítása nélkül kell megoldani. 2005 novemberében ismét lesz egy ilyen megmérettetés, amelyre lassan majd készülnek. Előbb viszont a Gyöngyösbokrétára kell megfelelő koreográfiát találni és elkészíteni. A két csoportvezető egyelőre nem kívánta elárulni, mi lesz az. Ők ketten, Anna és Árpád egyébként nemcsak a Szelencében képeznek egy párt, hanem az életben is, azzal, hogy a tánc életük alkotórészévé vált. 
A jubiláló Szelence mellett a Petőfiben az utánpótlás nevelésére is nagy gondot fordítanak. Ők ketten foglalkoznak azokkal a csoportokkal is. A legkisebbek az óvodások, majd a Pilike következik. Van egy úgynevezett Kis Cimbora nevű csoport is, és a Cimbora, amely most már fokozatosan összenőtt a Szelencével. 
A jubileumi előadás kiváló volt, ezen az egyesület egykori tagjai is megjelentek. A tíz év alatt mintegy 70 fiatal került valamilyen kapcsolatba a tánccsoporttal, a tánccal. Nagy élvezettel nézték azt a műsort, amit a mai csoport tagjai, Balzam Sarolta, Csábi Viktória, Dupák Bernadett, Karácsonyi Éva, Karácsonyi Gabriella, Karácsonyi Judit, Korcsik Anikó, Magyar Ágota, Nagy Ottília, Nyeres Novák Angéla, Pásztor Antonella, Szerda Zsófia, Teleki Farkas Eszter, Kisimre Szerda Anna, Cseszák Balázs, Budimlity Aurél, Budimlity Ármin, Ferencz Lajos, Szerda Balázs, Tojzán Ákos és Kisimre Árpád mutattak be. 

A műsor végén ajándékozás volt, és persze színpadra került a jubileumi torta is, amelyet jóízűen elfogyasztottak a csoport tagjai és a vendégek. 
A Szelence jelenlegi tagjai abban a reményben ünnepelték az évfordulót, hogy a kultúrkörben jobbá tett feltételek közepette a csoport nagyon sokáig fennmaradhat, és még sok kerek évfordulót ünnepelhet. Nyilvánvalóan olyant is, ahol a most fellépők már csak mint egykori táncosok tapsolhatnak utódaiknak. 

LAJBER György

 
 
 
A Guzsalyas énekegyüttes tagjai:
1. Árpás Ibolya
2. Borsos Andrea
3. Gaudényi Gabriella 
4. Ivánovics Tünde
5. Kalapáti Gyöngyi 
6. Klemm Katalin / művészeti vezető
7. Kovács Zsuzsanna
8. Milojevity Márta
9. Rigó Ildikó
10. Rontó Márta
11. Varga Valéria
KÖZREMŰKÖDNEK:
1. Nyers Lehel-ének
2. Sebestyén Imre-ének
3. Boldizsár Csaba-ének és brácsa
4. Árpás Ibolya-cselló
5. Rontó Márta-orgona
Örömteli békés karácsonyt
és Istentől áldott sikerekben  gazdag boldog új évet
kívánunk!
 
 Magyar Szó; 2004. december 16., csütörtök
Bëtlehëmbe kibimbózott zöld ág
Megjelent a Guzsalyas karácsonyi dalokat tartalmazó CD-je
Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület Guzsalyas népdalegyüttese 1998-ban alakult. Az akkor Újvidéken tanuló lányokból állt össze, akik a mai napig hódolnak a népdaléneklésnek: Árpás Ibolya, Borsos Andrea, Gaudényi Gabriella, Ivánovics Tünde, Kalapáti Gyöngyi, Klemm Katalin, Kovács Zsuzsa, Milojević Márta, Rigó Ildikó, Rontó Márta, Varga Valéria. Népzenei körökben közismert már, hogy a tizenegy lány minden évben februárban tart önálló estet, és az is, hogy három éve karácsonyi koncertsorozatot is szerveznek, útjukon pedig három fiú: Boldizsár Csaba, Nyers Lehel és ifj. Sebestyén Imre csatlakozott hozzájuk. Mindig más útirányt választanak, hogy minél több helyen felléphessenek. Idén azonban egy örvendetes hír is párosul a koncerthez: annak anyagát CD-n is kiadta a Guzsalyas. A Bëtlehëmbe kibimbózott zöld ág című CD a karácsonyi dalok mellett újévi dalokat, névnapköszöntőket és regölést is tartalmaz. A hanghordozó megszületését az énekegyüttes művészeti vezetője, Klemm Katalin osztotta meg velünk:

– Régi álmunk volt egy CD kiadása. De most jött össze az az értékes anyag, amivel minőséges válogatást tudtunk összeállítani. A másik ok az, hogy az elmúlt két évben a fellépések után több helyen ránkkérdeztek, van-e CD-nk. Ez jelezte, hogy szívesen hallgatnák a koncert után is. Nagyon jók voltak a visszajelzések. Szeretettel fogadnak bennünket, sok helyen visszahívnak. Ügyelünk arra, hogy más-más legyen az útirány, hogy a kisebb helységekbe is eljussunk, a szórványt is érintsük. Az elmúlt két évben Pancsova környékén, Torontálvásárhelyen, Muzslyán, Nagybecskereken, Maradékon, Újvidéken, Topolyán, Zentán léptünk föl. A közönség főleg azokból áll, akik egyébként is eljárnak a templomba, de mivel plakátokkal is hirdetjük a konceretet, mások is eljönnek. A repertoárban nem csak két és háromszólamú dalok vannak, hanem ennél több szólamúak és olyan mély szólam is, amit a lányok nem tudnak kiénekelni, emiatt három fiúval bővül az együttes a karácsonyi koncerteken.

A koncertsorozat ötlete úgy merült fel, hogy mivel minden évben  karácsonykor fellépésünk van a Petőfiben,  igyekeztünk mindig újabb dalokat megtanulni. Így jött össze egy önálló egész koncertnyi anyag. Mivel Rontó Márta orgonaszakon fejezett az akadémián, orgona pedig templomban van, így természetes volt, hogy templomokban szerepeljünk. Egyes dalok orgonakísérettel hangzanak el, de van amit brácsa vagy cselló kísér. Nem klasszikus karácsonyi dalok, népdalok ezek. Úgy válogattam, hogy nem csak a közismert dalok vannak rajta, hanem emellett névnapköszöntők, újévi dalok és regöléseket is előadunk. Nagyon szeretjük a más népek népdalait is műsorra tűzni. A CD-n is található szerb, horvát és román népdal.

Megalakulása óta az egyetemista lányok felnőttek és ma a csoport tagjainak a fele dolgozik, és mindenkinek egyéb kötelezettségei is vannak. Ezért nehezen tudnak próbálni és működni is. A Guzsalyasban egyébként egész Vajdaság képviselteti magát. Van bácskai, bánáti is és szerémségi is – mondja Klemm Katalin, és hozzáteszi, hogy segítség nélkül a koncertsorozat és a CD sem jelenhetett volna meg. A Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság, Újvidék város önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Dániel Print segítette a Guzsalyast.

A CD felvételeit a csantavéri Vörös Csongor a telepi katolikus templomban készítette, a borítót Ifj. Sebestyén Imre tervezte. Ára 250 dinár és a koncereteken megvásárolható.

SZÁNTÓ Márta



A Guzsalyas együttes karácsonyi koncertsorozatának útiránya:

december 17., péntek, 17.30 órakor, Újvidék, Szent Erzsébet-templom

december 18., szombat, 17.00 órakor Tornyos, katolikus templom,

19.00 órakor Szabadka, Barátok temploma

december 19., vasárnap, 9.30 órakor Magyarkanizsa, Nagytemplom

11.00 órakor Csantavér, katolikus templom

december 20., hétfő, 17.00 Ürög, Mindenszentek katolikus templom

19.00 órakor, Laćarak, Szent Anna-templom

december 21., kedd, 18.00 órakor Titel, katolikus templom,

20.00 órakor Piros, református templom

december 22., szerda, 18.00 órakor Törökbecse, Szent Klára katolikus templom,

20.00 órakor Torda, Nepomuki Szent János-templom

CSALÁDI KÖR, 2004. december 16.

Bëtlehëmbe kibimbózott zöld ág
Az újvidéki Guzsalyas énekcsoport a december 17-én kezdődő karácsonyi koncertsorozatán mutatja be most megjelent első CD-jét

     Az újvidéki Pet?fi Sándor Magyar M?vel?dési Egyesület Guzsalyas énekcsoportja 1998 októberében alakult meg Ivánovics Tünde vezetésével. A székvárosban tanuló egyetemisták és népzene iránt érdekl?d? fiatalok csoportja volt. Kezdetben a Soros Alapítvány által támogatott Nyitott klub keretében tevékenykedett, majd átkerült a telepi Pet?fibe. 1999 szeptemberét?l Klemm Katalin vezeti a csoportot, mivel Tünde Szegeden folytatta tanulmányait. A Guzsalyas megalakulása óta sikeresen m?ködik, a legjelent?sebb eredmények egyike az 1999-ben a Duna Televízió által meghirdetett Pentaton népzenei vetélked?n való els? helyezés, és a Székesfehérváron megtartott els? Pesovár Ferenc csoportos népdaléneklési versenyen szerzett Arany kitüntetés, valamint e város különdíját is magukénak mondhatják, továbbá elnyerték a Kárpát-medencei Vass Lajos nagydíjat is. Ezenkívül ott voltak a Topolán megtartott hagyományos szerbiai fesztiválon Vajdaságot képviselve. Immár néhány éve február 14-én, Bálint napján egy egész estét betölt? koncertet tartanak, melyet táncházzal zárnak. A sikereikhez tartozik, hogy az Új él? népzene 8. CD-jén is szerepelnek, valamint a közelmúltban megjelent Vajdasági Táncháztalálkozó CD-jén is hallható egy népdalcsokor a Guzsalyas el?adásában. A karácsonyi koncertsorozatuk immár hagyományossá vált, az idén még jelent?sebb lesz a fellépés, hiszen a december 17-ét?l 22-éig tartó hangversenykörút egyben a most megjelent els? önálló CD bemutatója is.
     – A karácsonyi koncertsorozat Újvidéken kezd?dik, december 17-én, pénteken 17.30 órai kezdettel tartjuk a telepi Szent Erzsébet katolikus templomban. December 18-án 17 órakor a tornyosi katolikus templomban lépünk fel, 19 órakor pedig Szabadkán a ferences rendi templomban. December 19-én 9.30 órai kezdettel a magyarkanizsai nagytemplomban, 11 órától pedig a csantavéri katolikus templomban tartunk koncertet. December 20-án Szerémségbe vesszük az irányt, 17 órai kezdettel Ürögön a Mindszentek katolikus templomban hallhatják a népdalkedvel?k a karácsonyi koncertünket, 19 órától pedig a mitrovica melletti Lacarak falu Szent Anna nevét visel? katolikus templomában lépünk fel. A december 21-i programban is két helység szerepel, 18 órakor a titeli katolikus templombam koncertezünk, 20 órától pedig Piroson a református templomban lesz a hangverseny. December 22-én két bánáti helységbe látogatunk, 18 órakor a törökbecsei Szent Klára katolikus templomba várjuk a népdalkedvel?ket, 20 órától pedig Torda vendégei leszünk, a koncert helyszíne pedig a Nepomuki Szent János-templom – tájékoztatott bennünket Rigó Ildikó, az énekcsoport egyik tagja.
     – A Guzsalyas repertoárja, mint ismeretes, igen szerteágazó, a népdalok valamennyi területér?l válogatunk, vannak szerelmes- és katonadalok, balladák stb. Annak idején élt egy nagyon kedves adatközl?nk, Zélityné Vlasity Klára moholi néni, aki egy régi juhászcsaládból származott. Nagyon szépen énekelte a juhászdalokat, sajnos már nincs az él?k sorában. Szeretjük a nem magyar népdalokat is, bolgárt, szerbet, horvátot, cigányt – mondta Klemm Katalin, a Guzsalyas m?vészeti vezet?je.
     – Az els? CD anyagát karácsonyi dalokból állítottuk össze azzal, hogy István- és János-nap lévén, kiegészítettük névnapi köszönt?kkel, van regölés és megtalálhatók a pravoszláv újévkor énekelt népdalok is. Igyekszünk autentikus forrásból meríteni a dalokat, ami pedig Vajdaságot illeti, a számunkra legszebb karácsonyi dalokat rögzítettük, ezek pedig Gombosról származnak. A most megjelent CD anyagának címe az azonos nev? dalról kapta a nevét, és szintés gombosi, címe pedig: Bëtlehëmbe kibimbózott zöld ág. A legismertebb ének a Dics?ség mennyben az Istennek cím? dal, ezenkívül itt van még a Rábaközi bölcs?cske, János-napi köszönt?, amely erdélyi forrásból származik, a Zala megyei regösének, továbbá a Mennyb?l szállott szent gyerek cím? karácsonyi dal, bukovinai, peregi és mez?ségi karácsonyi dal, egy szászcsávási névnapi köszönt? és kolinda, marossárpataki karácsonyi kántálás, sokác karácsonyi ének, a szilágysági kárászteleki János-napi köszönt?.
     A Guzsalyas koncertsorozatával – a világhír? Kalákához hasonlóan, amely ilyenkor, advent idején templomról templomra, iskoláról iskolára járva és útba ejtve az isten háta mögötti falvakat is – karácsonyi népdalokkal egy kis melegséget lop az emberek szívébe.
     – Számunkra ez nagyon nagy élmény, tavaly, amikor Maradékon jártunk, az id?sek örömükben sírtak, majd velünk énekeltek. Nagyon megható volt. A kis helyiségekben, ahol riktán van ilyen rendezvény, megjelenik szinte a falu apraja-nagyja. Itt egész más, meghittebb a hangulat. A karácsonyi koncert ünnepnek számít a faluban. Mindenütt kedvesen fogadtak bennünket, minden évben igyekszünk minél több helyre eljutni. Tavaly szerettünk volna Székelykevén is fellépni, de az illetékesek elfoglaltságukra hivatkozva, meg arra, hogy nem lesz közönség, lemondták a vendéglást, illetve más id?pontot javasoltak. Mi igyekszünk olyan körutat összeállítani, hogy minél rövidebb id?n belül minél több helyre eljussunk, és oda, ahol még nem jártunk. Az idei programból például kimaradt Pancsova, pedig az ottaniak nagyon várnak bennünket. Jöv?re is szeretnénk megszervezni a karácsonyi hangversenysorozatot. Ahova az idén nem jutottunk el, de szeretnének hallani, látni bennünket, idejében jelezzék, hogy eleget tehessünk a kívánságnak. Szívesen bemutatjuk a Bálint-napi koncertünket is, ahol ezt óhajtják.
     A karácsonyi hangversenyekre ingyenes a belépés, a CD-t 250 dináros áron a koncertek helyszínén lehet megvásárolni, továbbá az újvidéki Pet?fi Sándor MME székházában és Szabadkán a Vajdasági Magyar Folklórközpontban. A Guzsalyas ezúttal szeretne köszönetet mondani Nagy Attila telepi plébánosnak, amiért lehet?vé tette, hogy a CD anyagát a templomban rögzítsék, továbbá a többi támogatónak, a Tartományi Oktatási és M?vel?dési Titkárságnak, a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak, az Illyés Közalapítványnak, az újvidéki városi önkormányzatnak és a Dániel print magánnyomdának, továbbá a csantavéri Vörös Csongornak.
     Végezetül pedig álljon itt a Guzsalyas énekegyüttes tagjainak névsora, a jelenlegi felállás a következ?: Árpás Ibolya, Borsos Andrea, Gaudényi Gabriella, Ivánovics Tünde, Kalapáti Gyöngyi, Klemm Katalin, Kovács Zsuzsa, Milojevic Márta, Rigó Ildikó, Rontó Márta és Varga Valéria, és akik még szerepelnek a karácsonyi CD-n, ezek Boldizsár Csaba, Nyers Lehel és Sebestyén Imre.

E. L. V
 



CSALÁDI KÖR, 2004. december 16.
A hagyomány tovább él
Szombaton Kovinban (Kevevára) megtartották a VIII. Dél-bánáti betlehemes találkozót
Hajdanában a magyarlakta vidékeken a legnépszer?bb karácsonyi szokás a betlehemezés volt. Nagyobb el?készületet, betanulást igényl? dramatikus játék, melynek több táji típusa is kialakult. A tél ráér?s, eszmélked? csöndjében, az advent meghitt várakozásában évszázadokon át egyes helyeken napjainkig ápolják ezt a Jézus születésére emlékeztet? liturgikus eredet?, elnépiesedett hagyományt.
     Ezekb?l a szokásokból láthattunk egy színes csokorravalót szombaton a kovini (Kevevára) M?vel?dési Otthonban megtartott Dél-bánáti betlehemesek VIII. találkozóján. Tíz helységb?l mintegy 15 csoport, 300 résztvev? adott ízelít?t vidékük karácsonyi szokásaiból, egyszersmind tanúbizonyságot téve az anyanyelvápolásban elért eredményekr?l ebben a szórványban. A szemle kellemes karácsony el?tti találkozó volt, mely örömet, szeretetet lopott mind a gyermekek, mind pedig a feln?ttek szívébe.
     Az idén Kovinban kértek bebocsátást a betlehemes csoportok, egy olyan környezetben, ahol a magyarok aránya az összlakosságban alig 5–6 százalék, ahol már sem magyar óvoda, sem iskola, sem m?vel?dési egyesület nincs. Ennek ellenére a közönség soraiban más nemzetiség?ek is voltak, a helybeli román m?vel?dési egyesület elnöke végig követte a m?sort, és Blagoje Bogdanovic városelnök is megtisztelte jelenlétével a rendezvény résztvev?it.
     A találkozót a kovini római katolikus egyházközösség és a helyi anyanyelvápoló csoport szervezte Binecz Margit székelykevei tanítón? vezetésével.
     – Nem kaptunk olyan karácsonyi ajándékot, amilyent szerettünk volna. Talán kitaszítottnak érezzük magunkat, de azoknak, akik kitaszítottak vagy el akarnak felejteni bennünket, a mai napon mást nem üzenhetünk, mint azt, hogy dacolva velük mi leszünk, megmaradunk, megpróbáljuk meg?rizni anyanyelvünket. Azok, akik ebben a legtöbbet kellene, hogy segítsenek, hátat fordítottak nekünk, nyugodtan mondhatjuk, megaláztak bennünket. Ez beláthatatlan következményekkel járhat, mi azonban továbbra is dolgozni fogunk, meg?rizve a miénket, tiszteletben tartva a másokét. Azt fogjuk tenni, ahogy magunk a legjobbnak látjuk, és nem kérünk tanácsokat, f?ként nem a határon túlról – hangsúlyozta egyebek között üdvözl? beszédében Fiser János székelykevei f?esperes.
     A szemlét a Dél pacsirtái gyermekkórus nyitotta meg, amelyet a székelykevei, pancsovai, ürményházai, hertelendyfalvi és sándoregyházai általános iskolák diákjai alkotnak. A kórusvezet? Nagy Károly. A csoport a pancsovai székhely? Börcsök Erzsébet M?vészeti Központ keretében m?ködik. Tíz éve kezdte meg munkáját Kovinban az anyanyelvápoló csoport, a gyerekek a többi között eleik ünnepi szokásaival is ismerkednek és éltetik tovább. El?adásukban betlehemes játékot láttunk Binecz Margit összeállításában. Székelykeve gazdag népi hagyományának egyik kincse a székelykevei betlehemes, a hittanosok vitték színre Deák Anna vezetésével. Szintén a hittanosok mutatták be a Názáretben élt egy lányka cím? jelenetet, ?ket Kozsán Ilona tanította be. Az Ürményházán még él? szokások közül a kántálás és a kecskézés köt?dik a karácsonyi ünnepkörhöz, ez utóbbi valószín?leg a románoktól került a magyar nyelvterületre. Lényege, hogy az agyonütött kecske a varázsfuvola dallamára újraébred, a tavasz közeledtét sugallja. A darabot az Ifjúsági Klub adta el? Viola Lujza vezetésével. Sándoregyházán is a hittanosok várják a legjobban a karácsonyt, és ?k hozták el a szemlére a falu hagyományos játékát. A betlehemest Basa Gergely tanította be a gyerekekkel. Itt van a szép karácsony címmel bemutatkoztak a pancsovai Pet?fi Sándor ME tagjai is Jóna Irén vezetésével. A Hertelendyfalvi Tamási Árom Székelymagyar ME-ben ezek a hetek, napok a karácsonyvárás hangulatában telnek. Egy lelkes csoport, Uskokovic Mária és Kercsov Izabella tanítványai, készítették a Hertelendyfalvi karácsonyi szokások cím? verses, zenés összeállítást. Karácsonyi énekek nélkül nem is karácsony a karácsony, tudják ezt Debelyacsán is. Ezért a József Attila M?vel?dési Otthon énekkara Kolinger Béla vezetésével egy szép összeállítással lépett fel. Majd a Furtam együttes zenés, verses m?sora következett Martinek Imre vezetésével. A debelyacsai Mosa Pijade iskola diákjai Regélés és a leányok karácsonyi megéneklése cím? jelenetét Zairi Györgyi készítette. A debelyacsaiak szereplését a József Attila MO gyermekcsoportja zárta, betlehemes játékokat vittek színre Tatár Ilona vezetésével. Versecen is szorgalmasan tevékenykednek az anyanyelvápolók, a Pet?fi Sándor KE keretében dolgoznak. A Feny?ünnep cím? jelenetet Krizbai Hajnalka állította össze. Fejértelepen az Ady Endre ME-ben ápolják a magyarok anyanyelvüket, Ötvös Pintér Valéria egy pásztorjelenetet tanított be a gyerekekkel. Udvarszállásról a helyi Pet?fi Sándor MME-b?l érkezett egy csoport, karácsonyi m?sorukat Virág Gizella készítette. Temesvajkócról (Vlajkovac) azok az id?s személyek elevenítették fel a betlehemest, akik jómaguk a hatvanas évekig ugyanezzel a játékkal jártak házról házra. F?leg id?sek alkotják a csoportban, mert a faluban kevés a fiatal. A hagyományápolókkal Pintér Éva dolgozik.
     Hogy milyenek voltak a téli ünnepkör szokásai ?seiknél, a bukovinai székelyeknél, megtudhattuk a székelykevei helyi általános iskola diákjainak el?adásából. A gyerekeket Joó Gyülvész Margit készítette fel. A szemle leglátványosabb, és minden bizonnyal legzajosabb csoportja a székelykevei Szalmaszál Ifjúsági M?vel?dési Egyesület volt. Szatmári János vezetésével egy Huszárjátékot mutattak be igen ötletesen. A kés? délutánba nyúló találkozót a házigazda kovini anyanyelvápoló csoport fellépése zárta, majd a résztvev?k a színpadon közösen elénekelték az Ó, gyönyör? szép... kezdet? karácsonyi dalt. Ezt követ?en a szervez?k, a kovini anyukák és nagymamák finom adventi süteménnyel vendégelték meg a résztvev?ket.

ERD?SI LOC Valéria



 
 Magyar Szó; 2004. december 14., kedd
IN MEMORIAM
Varga Péter
tanár, zeneszerző, karnagy
1929-2004
 
Immár eggyel többen vannak a szabadkai Tanítóképző híres tanári karának égi tanári szobájában. Szűcs Vilmos igazgató, Molnár Géza igazgató, Rackov Ivanka, szerbtanár, Novák József magyartanár, dr. Bodrogvári Ferenc filozófiatanár, dr. Sturcz Béla biológiatanár, Szabó Erzsébet tornatanár, dr. Györe Kornél földrajztanár mellett helyet foglal immár Varga Péter igazgató-zenetanár is. Onnan néznek le ránk, egykori diákokra, s biztos vagyok benne, hogy valamennyiünk élete érdekli őket: aggódva figyelik botlásainkat, s szurkolnak nekünk a sikerért. Ahogyan tették ezt tanárként, igazgatóként. Aki alkot, és időt állót alkot, az nem hal meg. Bármilyen kegyetlen dolog is a földi lét végessége: alkotásaiban tovább él. Varga Péter Tanár úr is ilyen volt, akinek életművét jelenti a sok-sok diák, akiket tanított, a zeneszerető kórustagok és ifjúság, akiket megfertőzött a népzenével úgy is mint hangszeroktató és úgy is mint kórusvezető meg szervező. 
Varga Péter 1929. május 7-én Csantavéren született a család ötödik gyermekeként. A zene és ezen belül is a népdal szeretetét édesapjától örökölte. Egész életét a hagyományápolás, a zene töltötte ki. 1957-től az Iparosdalárda karnagya lett, amely később a Lányi Ernő nevet vette fel, haláláig művészeti vezetője volt. 
A Durindó és a Gyöngyösbokréta-mozgalom meghatározó személyisége volt. Emlékszem, a mozgalom első éveiben elnéző volt a zsűri a nejlonharisnyák, párták és más hamis népviselet iránt, de hamar rá kellett jönnünk, hogy a szakemberek, kíméletlenek is tudnak lenni. A Tanár úr is az volt. Bírált, de nem bántott. Fontos volt neki, hogy minél többen legyenk azok, akik felvállalják a hagyományok ápolását, de ragaszkodott az igazihoz, a tiszta forráshoz. Úgy tudta elmondani bírálatát egy-egy értékelésen, hogy egy életre a zenekedvelőkbe vésődjön a tanácsa. Neki és a Durindó meg a Gyöngyösbokréta körül bábáskodó szakembereknek, szervezőknek köszönhető, hogy a legnagyobb délvidéki zenei rendezvénnyé terebélyesedett ez a mozgalom. 
Kis híján fél évszázada, hogy a szabadkai tanítóképző tanára lett. Erre a hivatásra született. Nem csak az zeneórán tanított, hanem zeneszerzőként csaknem kétszáz művet alkotott. Ezek gyermekdalok, kórusművek (Zengd a titkot, Apám citerája, Titokzatos bolygó, A tavaszhoz, Pacsirtaszót hallok megint, Bogojai bokréta, Szülőfalumhoz, A tudáshoz...). Tankönyvet is írt. 
Iskolaigazgatóként mi diákok azt éreztük, hogy abban az iskolában, amelyet ő irányított, a hangulat kiváló, ott nem csak a diák érezte magát jól, a tanári szobában is kellemes hangulat uralkodott. Mintha egyetlen családot alkotott volna a tanári kar a diákokkal együtt, ahol a családfő szerepe neki jutott. Megannyi óvó- és tanítónő kapott életre szóló elhivatottságot a népzene iránt. Valamennyien gyászoljuk. Halála, a délvidéki kultúra nagy vesztesége. Temetése ma 14 órakor lesz a Bajai temető Peić kápolnájából. 

Kabók Erika 

 
Elhunyt Varga Péter
Vasárnap Szabadkán elhunyt Varga Péter zeneszerző, karvezető és pedagógus, a vajdasági zenei élet ismert egyénisége. Varga Péter Csantavéren született 1929. május 7-én. A Belgrádi Zeneakadémián szerzett oklevelet. A szabadkai tanítóképző tanára volt. 1974-től az újonnan létesített Pedagógiai Akadémia tanáraként és igazgatójaként tevékenykedett. 1957-től a Lányi Ernő művelődési egyesület vegyes kórusának dirigense volt. Több mint 150 gyermekdalt komponált, ezenkívül számos kórusművet, kantátát és más művet szerzett. Tankönyveket írt és munkatársa volt az Újvidéki Rádió Iskolarádió

szerkesztőségének, a Durindó és a Gyöngyösbokréta-mozgalom meghatározó személyisége. Munkájáért számos elismerést kapott, a többi között Szabadka Város Felszabadulási Díját, a Vajdasági Közművelődési Közösség Kultúra szikrái díját és legutóbb a Magyar Köztársaság életmű-díját.

Az alábbiakban Hajnal Jenő Laudációjából idézünk, amellyel a magyarországi életműdíjjal kitüntetett Varga Pétert köszöntötte ez év januárjában.

„Dicsérő szavam Varga Péter tanár úrról szól, aki hetvenöt évvel ezelőtt, szülei ötödik gyermekeként született. Több mint fél évszázados zenetanári, karvezetői, zeneszerzői, társadalmi-kórusmozgalmi tevékenységének anyajegye: a következetesség, a romlatlan hűség és az igazságosság, amelynek konokságából említett hűsége is táplálkozik. Hűség a szülőföldhöz, egy életen át tartó ragaszkodás az édesapjától tanult népdalokhoz és citerajátékhoz, és a daltanításhoz. Ahol megfordult, ott dalra fakadt apró gyermek, életre és nevelői hivatásra készülő fiatal, megfáradt nyugdíjas. Kórusok születtek körülötte, segítette szakmai munkájukat, s az elvetett magvakat mindig számon tartotta. A csodavárás sivatagában minden mákszemre felfigyelt. S ez az ő mákszem-hite: türelmes lobogás a türelmetlenségben. Hány embert tanított már meg énekelni, muzsikálni! Hány óvónő és tanító kapott tőle életre szóló elhivatottságot a népzene népszerűsítésére, továbbadására. Fáradhatatlan, kitartó és önzetlenül segítőkész. Több mint másfélszáz gyermekdal és számos kórusmű (Zengd a titkot, Apám citerája, Titokzatos bolygó, A tavaszhoz, Pacsirtaszót hallok megint, Iskolahimnusz, Bogojai bokréta, Lepkék), kantáta (Szülőfalumhoz, Tavasz, A tudáshoz, Respublika) és oratórium (Miatyánk és más imádságok) szerzője.”

 
 
Magyar Szó; 2004. december 2., csütörtök
 A temerini Kertbarát Kör
hagyományos disznótora
december 4.-én a Tájházban
 A rendezvény célja, hogy felelevenítsék és bemutassák a sokak számára elfelejtett szokásokat. Lesz hagyományos disznóölés, disznópörkölés szalmával és kemencében sült disznótoros kóstoló, forralt bor és mézes pálinka. A rendezvényre minden érdeklődőt, támogatót szeretettel vár a Kertbarát Kör elnöksége. Képünkön a Tájház.
 
Magyar Szó, 2004. december 7., kedd
 Disznóvágás a temerini tájházban
Nagy volt az érdeklődés a hagyományőrzés iránt
Faluhelyen a téli, csípős reggeleken van a disznóvágások ideje. Nem véletlen tehát, hogy mostanában gyakran zavarja meg a békés reggelek csendjét a disznóvisítás. Temerinben a Kertbarátkör a hétvégén szervezett nyilvános, népi szokások szerinti, disznóvágást a helyi tájház udvarán. A számos meghívott vendég mellett jelen voltak az írott és az elektronikus média képviselői is, hogy megörökítsék a koca halálát, és a böllérek munkáját. Tiszteletét tette Dragos Antal, Magyarország belgrádi nagykövetségének tanácsosa is, aki szemlátomást élvezte a helyi hagyományok szerint végzett disznóvágást. Csattogtak a fényképezőgépek, zümmögtek a kamerák, miközben a reggeli pálinkázás után kezdetét vette a hagyományosra tervezett disznóölés.

Már jól belemelegedett a pálinkázásba és a forralt bor meg a tea fogyasztásába az érdeklődők serege, mikorra kivérzett az áldozat. A hagyományos szalmás pörzsöléstől tűzvédelmi okokból elálltak ugyan, de előkerült a múlt század derekáról egy fapörzsölő, amivel elkezdték, majd a korszerűbb gázpörzsölővel folytatták a koca szőrének eltávolítását. Nagyon vigyázni kellett ennél a műveletnél, mert különben a sertés bőre feketére éghet, berepedhet, és nehéz lesz a további tisztítása. Pörzsölés után addig mosták, súrolták a koca bőrét, amíg teljesen tiszta nem lett.

Temerinben kétféle módozata terjedt el a koca bontásának: az orjára és a karajra bontás.  Karajra bontáskor a sertést a hasán kezdik el bontani, a gerincoszlopot pedig kettéhasítják, majd a két félsertésről lefejtik a szalonnát. Orjára bontásnál a disznót többnyire a hátáról kezdik bontani. Mindkét esetben vigyázni kell, hogy a bél és a gyomor ne sérüljön meg, mert egyébként a tartalmukkal beszennyezhetik a húst.

Külön műveletet és nagy hozzáértést kíván a bél tisztítása. Ez rendszerint az asszonyok munkája. Ha nincs kellőképpen kitisztítva, és szaga van, elrontható vele a disznóvágás. Temerinben nagyon jól sikerült a béltisztítás, ízletes volt a belétöltött hurka és kolbász.

A továbbiakban eltekintünk a disznóvágás eseményeinek leírásától, helyette álljon itt két nyilatkozat. Először Törteli Lászlót, a Kertbarátkör elnökét kérdeztük a helyi disznóvágási szokások felelevenítésének gondolatáról. Megtudhattuk, hogy a kör megannyi tevékenysége mellett -- fő tevékenysége a kertészkedés fejlesztése -- ez egy újabb szerepvállalás a népi hagyományok ápolásában, és ha már december táján szokásos a disznóvágás, akkor eredeti környezetben (a tájház udvarán) kívánták bemutatni a gyerekeknek és a többi érdeklődőnek a népi disznóvágást, a sertés bontását, szétszedését, a hurka és a kolbász töltését, a hús válogatását, a zsír kisütését és egyebeket.

A disznóvágás éppen úgy kötődik a hagyományokhoz, mint a Kertbarátkör minden más tevékenysége, amelyik valamilyen ünnepkörhöz kötődik. (Illés-napi ünnepség, tökverseny, Mikulás-várás, Vince-napi borverseny stb.) A temeriniek azt szeretnék, ha a disznóvágás is hagyományossá válna a tájházban, melynek kapuja nyitva áll minden érdeklődő előtt.

Ádám István, a tájház gondnoka arról beszélt, hogy két éve nyílt meg a temerini tájház, amely ugyan gazdagon be van rendezve, de állandóan kutatják az új tartalmakat, amivel kitölthetik. Az év folyamán sok játékos rendezvényt tartottak a tágas udvaron, amelyek igen látogatottak voltak. A disznóvágást a Kertbarátkörrel közösen szervezték, a hús egy részét kimérik, de meg is tartanak belőle a kör részére, a szervezet rendezvényeire.

És amíg vendéglátók a hagyományápolásnak erről az új megnyilvánulásáról beszéltek, a tágas udvaron egymást váltották az érdeklődők. Voltak, akik maguk is bekapcsolódtak a munkába, segítettek aprítani a tepertőnek való szalonnát, mosogattak, vagy éppen az üst alatti tűzre ügyeltek. Voltak, akik a hurkából, kolbászból vagy az éppen kisült tepertőből vittek kóstolót. Nem kevesen a vasárnapi ebédhez vásároltak friss disznóhúst. Mivel a disznóvágás termékei nem mondhatók energia-, zsír- és koleszterinszegénynek, ezért csak alkalmanként célszerű bevinni azokat étkezési rendünkbe. Az is világos azonban, hogy egy-két disznótoros kóstolót, mint amilyen a temerini volt, mindenki megengedhet magának.

GÓBOR Béla
 
 
 
 

föl

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

 

 

NOVEMBER
 
 
Magyar Szó; 2004. november 30., kedd 
http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2004/nov/30/ 
„Szégyellem magam Magyarországon!”
Jánosi Andrással beszélgettünk együttese magyarkanizsai koncertje után
A Jánosi Együttes 1975-ben alakult. Egy olyan a ritmusosságra, rögtönzésre és egyéni előadásmódra alapozó hagyományt követ, amelyet még Bihari János képviselt, ma pedig csak néhány falusi zenész őrzi. Műsoraik során a magyar tájak hagyományos táncmuzsikája mellett a XVIII. és XIX. század magyar zenei hagyománya is megszólal. Azt a feltevést, miszerint a magyar falvak vonós tánczenéje a XVIII. századi magyar zenei hagyományban gyökerezik, 

Jánosi András több száz dallamra kiterjedő zenei összehasonlító munkával igazolta. Kutatómunkájának során derült fény, többek között, a Liszt-rapszódiák korábban ismeretlen népzenei vonatkozásaira is. Az együttes első sikerét jelentette az a színházi műsora, amelyben Bartók néhány népzenei témájú művének forrásait vitte közönség elé. 

A zenekar eddigi munkájával elismerést vívott ki magának mind a kritikusok, mind a közönség körében, amelyről a méltató sorokon túl rangos meghívások és vendégszereplések, magyar és külföldi rádiófelvételek tanúskodnak. A hétvégén Magyarkanizsán koncertezett az együttes. Jánosi Andrással a koncert után beszélgettünk, aki elmondta véleményét a kettős állampolgárságról is. 

– Nem játszunk mást, csak feldolgozásokat. Liszt esetében műve szerkezetét lekoppintottuk, mert az volt a célunk, hogy az általunk játszott zenei kompozíció teljesen felidézze a hallgatóban a Liszt-művet. A mi komponálási módszerünk nem abból állt, hogy bármit is megváltoztassunk, hanem a népzenei anyag összemontírozásából és teljesen a stílusban való eljátszásból. Erre a montírozásra szükség van, a különálló dallamokat egy sorozatban játszottuk. Ezzel egy olyan hangulatbeli váltakozást hoztunk létre, amely a Liszt-műre is jellemző, ezért rapszódia. A népi, illetve a XVIII. századi dallamokat úgy válogattuk össze, hogy ha saját stílusukban játsszuk el őket, akkor ugyanaz vagy hasonló változatosság jön létre, mint Liszt esetében – mondta Jánosi András, arra a kérdésünkre, hogy a néphagyomány, a hagyományos ritmusok, a rendelkezésre álló archív anyag mennyiben épül be zenéjükbe, illetve mennyire csak kiindulópontja annak. 

Továbbá elmondta: azok a zeneszerzők, akik felhasználnak eredeti dallamokat, gyakran becsülettel beépítik művükbe teljes egészében. Mi annyiban mások vagyunk, hogy olyan hangszer-összeállítással játszunk, ahogyan ezeket a népi zeneszámokat játszani szokták. Mi a népzenei előadásmód ismeretét használjuk föl arra, hogy megszólaltassuk az eredeti dallamokat, és ha esetleg nem eredeti a dallam, akkor stilizálva szólaltatjuk meg úgy, mintha az lenne. 

A zenéjükben előforduló egyéni előadásmóddal, rögtönzéssel kapcsolatban Jánosi elmondta: 

– Zenénk annyiban épül a rögtönzésre, amennyiben az a magyar népzene előadásmódjára jellemző. Ne arra az improvizációra gondoljunk, ami a dzsesszben található. A mi népzenénkben nagyobb a kötöttség, nem változtathatom meg a dallam vonalát. Ami teljesen szabad, az az előadásmód, hogy egy dallamvonalat hogyan játszok el. Zenénk egészében korabeli dallamok rekonstrukciója. A Bartók által gyűjtött dallamokat sem hallottuk, nagyon nehéz hozzájutni ezekhez a felvételekhez, vannak olyan fonográf hengerek amelyeket még nem játszottak át. 

A koncert végén az együttes a közönséggel együtt elénekelte a Boldog Asszony anyánk kezdetű éneket, ami mindenkiben megidézte azt a gyomorforgató propagandát, amelyet most folytatnak Magyarországon a kettős állampolgárság ellen. Jánosi András, akinek édesapja vajdasági származású, a következőképpen vélekedik: 

– Nem gondoltam, hogy ennyire megrendítő lesz a találkozás a vajdasági emberekkel. Alig mertem, merek a szemükbe nézni. Édesapám vajdasági, a feleségem csíki, de nem csak ezért. Elképesztő, hogyan lehet a kettős állampolgárságból gazdasági kérdést csinálni, ez szégyellnivaló. Sajnos csak reménykedni tudunk, próbálunk otthon pozitív propagandát kifejteni mind személyesen, mind az interneten. A Folkrádió honlapján mindenkinek van lehetősége, hogy elmondja a véleményét. Már többen reagáltunk Berecz András és Juhász Zoltán felhívására, hogy fogjunk össze, hiszen rengetek barátunk külhoni magyar, és rengeteg külhoninak nagyon-nagyon sokat köszönhetünk munkánk terén is. 

-s.a.- 
Magyar Szó; 2004. november 30., kedd 
http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2004/nov/30/ 
A hagyomány napja
Népzenei koncert Magyarkanizsán
Ezt a beszámolót kivételesen a végén kezdem, amikor az egybegyűltek közösen elénekelték ősi himnuszunkat, a Boldog Asszony anyánk kezdetű dalt, műsoron kívül, amivel az anyaországunkhoz fohászkodtak a jelenlevők. 

Magyarkanizsán már tradíciója van A hagyomány napjának. A pénteken megtartott népzenei koncertet megelőzően Karácsonyváró elnevezéssel három napig hagyományápoló kézműves műhelyben szorgoskodtak a gyermekek, természetes anyagokból szép, ötletes karácsonyfadíszeket, ajándéktárgyakat készítettek a Levendula Népi Kézműves Műhely szervezésében. A koncert napján mindenki megtekinthette ezeket a kis remekműveket, sőt meg lehetett vásárolni őket. A nézőtérre özönlöttek a kisiskolások. Jó, hogy ott voltak, mert sokat tanulhattak önmagunkról, történelmünkről, zenetörténetünkről. 

Elsőként a Bakos–Mezei–Mezei triót hallhattuk, akik javarészt moldvai népdalokat adtak elő. Mezei Kinga kiváló színésznőnket, rendezőnket, újabb oldaláról ismerhettük meg: népdalénekesként. Mélyen átélt, finoman intonált énekével méltó társa volt Bakos Árpádnak, aki pl. kobozon, kavalon, furulyán, tarabukán is játszott –, de olyan hangja van, amely páratlan, elementáris erővel hat. Mezei Szilárdot inkább az improvizatív zene területéről ismerjük, úgy tűnt, mintha az ud és a koboz kevésbé simulna az ujjai alá. 

A Jánosi együttes (Magyarország) nagyobbára táncházi zenét muzsikál. Jánosi András prímhegedűs eligazító szavai szerint valamikor egész magyar területen hasonló stílusban muzsikáltak. Először a Rákóczy-korszak zenéjéből adtak ízelítőt, majd Haydn és Bartók népzenei ihletésű motívumait mutatták be. Túri András brácsán, Kiss Csaba nagybőgőn játszott. Szűcs Miklós a maga gyűjtötte dalokkal az autentikus népi éneklés kiváló képviselője. Megjelenésével, teljes habitusával, mintha egy régi fényképről lépett volna elő. 

Végül: A hagyomány napján is elhangzottak a már szállóigévé vált Nagy László-sorok: „nekem az kérem nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem”. Már nem is magunkért könyörgünk, inkább nagybeteg anyánkért, hogy nyerje vissza erejét, régi büszkeségét. Vagy végképp elbukik, s vele együtt persze mi is, messzire szakadt gyermekei. 

SZEMERÉDI Magda

 
 
Magyar Szó; 2004. november 30., kedd 
http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2004/nov/30/ 
Jung Károly kitüntetése
A Györffy István Néprajzi Egyesület (Budapest–Deberecen) dr. Jung Károly néprajzkutató egyetemi tanárt tudományos munkássága elismeréseképpen, 60. születésnapja alkalmából A magyar népi kultúra kutatásáért emlékéremmel tüntette ki. Az emlékérem átadására november 19-én került sor a debreceni Déri Múzeumban. A kitüntetett munkásságáról szóló méltatást dr. Bartha Elek egyetemi tanár olvasta fel. Ugyancsak november 19-én mutatták be a Néprajzi Látóhatár szakfolyóirat 2004. 3-4. számát, melyben Tiszteletadás – Jung Károly hatvanéves címmel, Voigt Vilmos köszöntője mellett közlésre került az ünnepelt önéletrajzi emlékezése, valamint Jung Károly folklorisztikai munkássága 1972–2004 címmel szakmai és tudományos munkáinak bibliográfiája. 
 
 
 

Muzslya: A Vajdasági Magyar Folklórközpont évente négy alkalommal STÚDIÓFOGLALKOZÁS t szervez hímzők és szövők részére. Az ez évi utolsó szakmai összejövetelre a hétvégén, szomabton és vasárnap, az előrelátottak szerint Bánátban, Múzslyán kerül sor. A téma ezúttal: SÁRKÖZ.
Meghívott előadónk Himicsiné, Nagy Brigitta lesz. Az eddigi jelentkezések alapján, közel száz személy vesz majd részt a továbbképző összejövetelen. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Jelentkezni legkésőbb, csütörtökön estig lehet, a VMF tel/fax számán ill. e-mail címén.

Temerin kiállítá
SZŐTTESEK
Gyapjú- és vászonszőttesek rongyszőnyegek kiállítása
A VMF által a 2003/2004-es tanév  folyamán szervezett SZÖVŐTANFOLYAM hallgatóinak munkái, vándorkiállítás formájában több helyszínnel bemutatásra kerütek már. Azokban a helységekben elsősorban, ahol a tanfolyam hallgatói vállalták a BEMUTATÓ KIÁLLÍTÁS megszervezését. E hónap végén, november 29-én,  TEMERINBEN  az Ifjúsági Ház ad otthont a következő (V.) kiállításnak, melyre Lócz Hajnalka kezdeményezésére, és szervezésében kerül sor.
A kiállítás megnyitója: 15,00 óra. Megnyitja: Raj Rozália.
 
A Jánosi együttes és a Bakos trió koncertje Magyarkanizsán
KARÁCSONYVÁRÓ MŰSOROK ÉS HAGYOMÁNY NAPJA
 
Minden év utolsó november hetében tartják a magyarkanizsai Művészetek Házában a Levendula Népi Kézműves Műhely a Cnesa OMI szervezésében a KARÁCSONYVÁRÓ c. műsoregyüttest. November 24.-én, 25.-én és 26.-án 17 és 19 óra között a Levendula NKM oktatói a gyermekeket hagyományápoló kézműves foglalkozásokra tanítják, a közelgő Karácsony jegyében. 
 
November 26.-án, pénteken, a rendezvénysorozat utolsó napján, a kisszínpadon 19 órakor kezdődik a HAGYOMÁNYOK NAPJA néven ismert népzenei koncert.
Elsőként Bakos Árpád triója muzsikál: Bakos Árpád - koboz, ének, kaval, Mezei Kinga -ének és Mezei Szilárd – ud összetételben.
A hangverseny második részében ezúttal a neves magyarországi JÁNOSI EGYÜTTES lép fel, Jánosi András-hegedű, Szűcs Miklós-ének, Túri András-brácsa és Kiss Csaba-nagybőgő felállásban. Műsorukban az archaikus magyar népzene mellett a XVIII. századi magyar zenei emlékeiből, Haydn és a magyar zene kapcsolódásának anyagából valamint Bartók Béla szerzeményeinek forrásaiból játszanak válogatást.
A koncert helyszínén népi kézműves vásárt tart a Levendula NKM, amelyen karácsonyi ajándékoknak, karácsonyfa díszeknek valő népművészeti alkotásokat vásárolhatnak az érdeklődők.
A rendezvényt a Helyi Közösség és a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság támogatja.
 
Belépő: 100 dinár
{ CNESA OMI - Kanizsa }
www.kapocs.org
KULTURÁLIS STRATÉGIA HATÁRON INNEN ÉS TÚL
2004. november 18. 06:50
 
A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok keretében a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szombaton, 2004. december 4-én 10 órai kezdettel a Zentai Alkotóházban (Posta utca 18.) Kulturális stratégia határon innen és túl címmel vitafórumot szervez tagszervezetei és más érdeklődők részvételével. Bevezető előadást tart: Dudás Károly író, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke (Szabadka), Dr. Baloghné Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója (Budapest) és Dušan Vujičić, a Vajdasági Művelődési Intézet igazgatója (Újvidék). A szakmai találkozó vendégei: Romhányi András, az MMI Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője (Budapest) és Halász Péter, az MMI Határon Túli Magyarok Osztályának tudományos főmunkatársa (Budapest). A beszélgetést dr. Szöllősy Vágó László, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség főtitkára vezeti. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.
 
[Hajnal Jenő]
 
 
Magyar Szó; 2004. november 15., hétfő
Erdélyben Szarkaláb is van
A kolozsvári néptáncegyüttesről Pillich Balázs táncoktató nyilatkozik
Pillich Balázs
Látványos viselet és tánc
A Szarkaláb Néptáncegyüttes
A kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes immár hat évi szoros baráti kapcsolatot ápol a pancsovai Maroknyi néptáncegyüttesel. Így, ha csak tehetik, mindig elmennek egymás rendezvényeire. A múlt hétvégén szervezett Silladrira is eljöttek a kolozsváriak, ahol táncoktatójukkal is alkalmunk volt megismerkedni. Pillich Balázs 24 éves, néprajz–magyar szakot végzett Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, majd Magyarországon képezte magát tovább, ahol több táncoktatói, táncházvezetői tanfolyamot, koreográfusképzőt valamint kulturális menedzsment szakot is elvégzett. 1999 óta a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál dolgozik és Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetője, tánctanára és koreográfusa. Együtteséről és terveiről beszélgettünk vele.

• Mikor alakult a táncegyüttes?

– A Szarkaláb néptáncegyüttes 1995-ben alakult Kolozsváron. Kilenc éve létezik a csapat, melynek tagjai nagyrészt az Apáczai Csere János Líceum tanulói közül kerültek ki, de nem mind kolozsváriak, mert Kolozsváron rengeteg  székelyföldi és parciumi egyetemi hallgatónk is van. Emiatt egy kicsit nehezebb dolgozni, hisz szinte évente cserélődnek a csapat tagjai, három-négyévente pedig szinte teljesen kicserélődik a tagsága. Most vettünk fel 6 új tagot, s velük együtt jelenleg 34-en vagyunk, köztük mindössze 13 a fiú. Hivatalosan az Apáczai Csere János Líceum együttese vagyunk, de a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány a fenntartónk, aki támogat minket, ad helyet a szervezésnek, a ruhatárunknak, meg támogat minket anyagilag, de főleg erkölcsileg. Sokat utazunk, s mivel a kasszánk jelen pillanatban kiürült, e vajdasági utunkat is az alapítványnak köszönhetjük. Együttesünk még nincs hivatalosan bejegyezve, így sok esetben pályázatainkhoz is ő adja a nevét.

Folyamatban van a Szarkaláb Kulturális Egyesület bejegyzése, de anyagi okokból még nem történt meg, most gyűjtjük az bejegyzési díjara valót.

• Az együttes sokat utazik. Merre jártatok eddig?

– Szerencsés együttesnek mondhatjuk magunkat, mert rengeteg meghívásunk van évente. Pénz hiányában sokat sajnos vissza is kell utasítanunk. Hosszú lenne felsorolni, hogy merre jártunk e kilenc év alatt. Európa majdnem mindegyik országában táncoltunk már, és e listánk idén Svájccal és Franciaországgal is bővült, ami az erdélyi együtteseknek idáig szűz terület volt. Egy európai uniós pályázaton nyertük meg ezeket az utakat, így jutottunk el a lioni Európa Fesztiválra idén májusban. Az első magyar együttes voltunk, amely az uniós csatlakozást követően Franciaországban szerepelt. Mi voltunk azok, akikkel az ottani magyarok megünnepelték az unióhoz való csatlakozást. Erre nagyon büszkék vagyunk.

• Csak erdélyi táncok szerepelnek a repertoárotokon?

– Eddig csak erdélyi táncokkal foglalkoztunk, mivel Erdélyben annyiféle tánc van, hogy azt is szinte lehetetlen felgyűjteni, megtanulni, majd betanítani. Főleg azért, mert háromévenként cserélődő csapattagokkal mindig a nulláról kell kezdeni és ismételgetni. Nagyobb tagságcserénél hosszabb ideig stagnál is a fejlődésünk. Pillanatnyilag egy 3-4 éve együtt dolgozó, összeszokott, jó csapatunk van. Jövő nyáron sajnos a fiúk 90 százaléka, és a lányoknak is több mint a fele elmegy az együttesből. Így a most felvett új tagoknak az általunk már jól elsajátítottakat kell előbb megtanulniuk.

• Mennyi időbe telik, amíg egy-egy táncot, koreográfiát betanul a csapat?

– Ez egy hosszú folyamat, hisz a tánctanár felfogása szerint előbb meg kell tanulni táncolni, majd meg kell tanulni a bizonyos tájegységek táncának megfelelően beszélni, s csak utána lehet a koreográfiát létrehozni. Én mindig előbb a táncnyelvet tanítom meg, s csak utána következhet a koreográfia. Ha vendégoktatót hívunk, akkor intenzív tanulási hetek várnak ránk, ami naponta 8-10 óra gyakorlást vesz igénybe. Ilyen alkalmakkor nincs arra lehetőség, hogy tökéletesen megtanuljunk beszélni a tánc nyelvén. Itt csak az alaplépéseket, motívumokat és a koreográfia részét tanuljuk meg, s később hárul ránk a táncnyelv tökéletesítése. Egy-egy koreográfia magabiztos elsajátítása egy, akár két évet is igénybe vesz.

• Saját zenekara is van az együttesnek?

– Sajnos nincs zenekarunk, ami nagy gondot jelent. Ezért mindig meg kell fizetni a zenekarokat, akik elkísérnek bennünket a turnékra, ami nagyon sokba kerül. Mindössze 3-4 népi zenekar van Erdélyben és busásan megkérik az árat fellépéseikért. Sokkal többre lenne igény, hisz néptáncegyüttes van bőven, Kolozsváron négy is működik. Erdélyben azonban nincs népzenei oktatás, és ezek a népzenészek sem nevelnek maguknak utánpótlást, akik esetleg pár éven belül konkurenciájukká válva csökkenthetnék az árakat. Így többször mi is zenekar nélkül turnézni CD-s  kísérettel, ami egyáltalán nem ideális.

• A továbbiakban az alapítandó Szarkaláb Kulturális Egyesület élén, vagy esetleg valahol máshol látod a jövődet?

– Szép is volna csupán csak az előbbi, de a táncolás és oktatása valószínűleg csak hobbi marad majd az életemben, mert azzal nem igazán lehet keresni. Meg akinek ez életstílust jelent, az nem is teszi ezt igazán a pénz miatt. Jómagam, aki gyerekeket, kezdő csoportot és utánpótlás csoportot is tanítok, most naponta legalább 3-4 órát foglalkozok tánccal, az együttesem vezetéséért úgyszintén nem kérek pénzt. Valamiből azonban meg is kell élni. E célból most a turisztika terén szeretnék nyitni. Egyféle kulturturizmust szeretnék elindítani otthonról. Kulturális körutak, zenész körutak szervezésén töröm a fejem.

M. E.

Magyar Szó; 2004. november 13., 14., szombat - vasárnap

Őrözzük őseink hagyományát
 
A fiatalok a mi kincseink, hírünket viszik a világba – mondja Rancz Károly
Múlt szombaton a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület adott otthont a Silladri névre keresztelt első Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztiválnak. Az események forgatagában Rancz Károly elnökkel az egyesület tevékenységéről beszélgettünk.

• Mikor alakult a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület?

– A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 1946-ban alakult Pancsován, azaz voltak már léptei azelőtt is, hisz Keresztény Ifjúsági Egyesület működött már 1936/37-től a háború kitöréséig, de a háború alatt is itt volt a magyar kultúrkör. Az egyesület régi épületét fennállásának 25. évfordulóján újították fel. Teljesen lebontották a régi házat és az utcai részt valamint a termet is magasabbá, terebélyesebbé tették.

• Hány tagja van az egyesületnek?

– Az aktív tagjaink száma 70-80, de jóval többen vagyunk, hisz ünnepeink alkalmával rendezett műsorainkon mindig telt ház van, előfordul, hogy nem is férünk a terembe. Örömünkre az aktív tagok java része  középkorosztályú, de sok a fiatal is. Ők a mi kincseink, akik hírünket viszik a világba. Sok sikerrel szerepelünk külföldön is. Ennyicskén mikor megjelenünk valahol, mindig szívélyes fogadtatásban részesülünk, hisz legtöbb helyen azt sem tudják, hogy hol keressék Pancsovát a térképen.

• Milyen szakcsoportjaik működnek az egyesületben, és milyen más tevékenységekkel foglakoznak?

– Legaktívabb szakcsoportunk a Maroknyi névre keresztelt tánccsoport, mely már többször szerepelt nagy sikerrel Magyarországon és Erdélyben is. A legfiatalabb korosztályt a színjátszó csoportban tömörítjük, akik vidám jeleneteket tanulnak, és azokkal szerepelnek műsorainkon. Egy, esetleg két felvonásos, többszereplős előadásokat is betanulnak Varga Ernő vezetésével. Karácsony, újév körül pedig kabaréműsort készítenek, melyet minden évben a pancsovai televízió Magyar percek című műsorának is leadunk. Egyesületünk férfikórusa is eredményesen dolgozik. Nemrégiben Budapesten második helyezést értek el egy rangos versenyen, amit nagy örömmel fogadtunk. A szakcsoportok tevékenysége mellett az egyesületben többször szervezünk író-olvasó esteket is. Ezekre azonban főleg az idősebbek jönnek el, mert a fiatalokat a számítógépezés érdekli inkább. Ezért számunkra számítógépes tanfolyamokat szervezünk. A tél folyamán többször szervezünk magyar nyelvoktatást nem magyar ajkúaknak, és anyanyelvápolási órákat azok számára, akik bővíteni szeretnék szókincsüket. Emellett hétvégenként egy-egy sakkpartira, kártyázása is összejön a tagság, ahol gondjait, bajait, de örömeit is megbeszélheti az itt maradt maroknyi magyarság.

• Említette, hogy többször szerepeltek külföldön. Mely országokban jártak?

– Tavaly két ízben voltunk Hollandiában és Németországban. Romániába, Kolozsvárra már hat éve rendszeresen járunk barátaink meghívására. A budapesti szemlékre két éve járunk rendszeresen, legutóbb pedig Pécsett a Hét Határon Túl nevű Magyarok Fesztiválján szerepeltünk. Tánccsoportunkat és férfikórusunkat mindenhol meleg szeretettel fogadták.

• Egyesületük szerteágazó és gyümölcsöző együttműködést folytat más szervezetekkel is…

– A hertelendyfalvi Tamási Áron művelődési egyesülettel szinte mindennapos az együttműködésünk, hisz egy gyökerünk van. Ugyanígy Dél-Bánát területén szinte az összes magyar egyesülettel nagyon jó a kapcsolatunk, így Versec, Fehértemplom, Ürményháza, Fejértelep egyesületeivel. A Dél-bánáti Szemlék sokat segítettek e kapcsolatok kiépítésében, hisz a szemle segítsége nélkül Sándoregyházán talán még ma sem működhetne a művelődési egyesület. Nagyon jó a kapcsolatunk továbbá a Torontál zenekarral, akik mindig elkísérnek bennünket, bárhová megyünk. Más vajdasági egyesülettel is szervezünk találkozókat, köztük a topolyaival és az újvidékivel is. Táncosaink és énekeseink szívesen járnak tovább képezni magukat a különféle nyári táborokba. S örömünkre több zeneiskolát és akadémiát végzett és végzős tagunk is van, akik rengeteget tudnak segíteni munkánkban.

• Kétévenként a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület lesz a Silladri Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztiválnak...

– Nagy örömmel adtunk otthont ennek az új kamara néptáncfesztiválnak, és vállaljuk ezt a továbbiakban is. Kétévente ilyen formában is fel lehet eleveníteni a porlepte hagyományainkat, ahol a főtt terebuzát, a zsíros kenyeret is zamattal eszi meg az ember. Kell egy ilyen találkozó is, ahol azok a kisebb létszámú tánccsoportok mutatják be és őrzik őseink ránk hagyományozott értékeit.

MOLNÁR Eleonóra


Vajdaság MA - DÉLVIDÉKI HÍRPORTÁL, 2004. november 7. [21:58:28]
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=kultura
 
Szombaton este tartották meg Pancsován a Silladrit, az I. Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztivált, amelyet a VMF és a pancsovai Petőfi Sándor MME szervezett, tudósít róla a Magyar Szó. A fesztiválon öt néptáncegyüttes lépett a közönség elé, közülük az erzsébetlaki Császár Tó ME együttese, és a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes vendégekként szórakoztatták a nézőket. A horgosi Ropogó néptáncegyüttes, a pancsovai Maroknyi kamaracsoport és az újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttes pedig a megmérettetés céljával szerepelt a Budapestről és a Csíkszeredáról érkezett szakmai zsűri előtt. A fesztivál fődíját a zsűri egyhangú döntése értelmében az újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttes érdemelte ki, a Csak egy kislány termett az én kedvemre című produkciójával, melynek Kis Zselykó-Zsiga volt a koreográfusa. A fellépőktől legtöbb szavazatot kapott horgosi Ropogó néptáncegyüttes szatmári táncaival pedig elnyerte a Silladri második díját. Felvételünkön a Csűrdöngölő győztes csapata. 
 
SILLADRI
az
I. Vajdasági magyar kamara néptáncfesztivál
Helyszín: Pancsova; Petőfi Sándor M.E.
Időpont: 2004. november 06. 
12,00 óra

 Magyar Szó; 2004. november 4., csütrtök  
Néptánckincsünk java a Silladrin
Pancsova lesz a házigazdája szombaton az I. Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztiválnak
Bukovinai hegedűs
Szombaton, november 6-án Pancsován rendezik meg az I. Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztivált. A helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület társszervezőként lesz a házigazdája a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont által idén első alkalommal meghirdetett, a bukovinai székelyek szabályozatlan szerkezetű tánckezdő férfi szólótánca, ill. forgós párostánca után Silladri névre keresztelt fesztiválnak. 

A szervezők szándéka és a fesztivál célja, hogy a Vajdaságban működő magyar néptáncegyüttesek kamaracsoportjai kétévente verseny jellegű szakmai bemutatkozón léphessenek fel rövid időtartamú, a Kárpát-medence eredeti magyar néptánckincséből vett anyaggal. A másik nem kevésbé fontos cél az, hogy éppen Dél-Bánátban kerüljön sor egy rangos néptáncrendezvény folyamatos, hagyományteremtő megrendezésére. 

A VMF, mint a fesztivál szakmai irányítója, a fellépési idő (maximum öt perc), a táncosok létszáma (legtöbb nyolc fő), valamint átlagéletkora (minimum tizennyolc év) ki- ill. megszabásával a tánccsoportokat és vezetőiket magas színvonalú új produkciók, koreográfiák létrehozására szeretné ösztönözni. 

A produkció előadásának feltételei is újszerűek, ugyanis a bemutatkozás egy a nézőtéren felállított 4x4 méteres faemelvényen történik a közönségtérrel együtt való megvilágításban, élő zene vagy akár ének hangosítás nélküli kíséretében. 

A vendéglátók a versenyre benevezett hat együttest, az erzsébetlaki Császártó ME tánccsoportját, az újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttest, a pancsovai Maroknyi kamaraegyüttest, a horgosi Padkaporos táncműhelyt, a kishegyesi Rizgetős és a horgosi Ropogó, valamint a vendégként fellépő kolozsvári Szarkaláb tánccsoportot 11 és déli 12 óra között fogadják egyesületük székházában. 

Hogy a fesztivál résztvevői a valamikor szabad királyi városról eddig szerzett ismereteiket gyarapíthassák, az érkezésüket követő rövid sétán útba ejtik a Városi Múzeumot és a 249 évvel ezelőtt épült katolikus plébániatemplomot. Az egyesületbe visszatérve a 17 órakor kezdődő fellépésig alkalom nyílik néhány, sokunk által már elfeledett, vagy talán sosem művelt paraszti tevékenység, kukoricahántás, -morzsolás, ostorpattogtatás stb. kipróbálására, és a színpadi bejárás, felállás gyakorlására. 

A produkciókat kéttagú szakmai zsűri – András Mihály Erdélyből (Románia) és Furik Rita a Felvidékről (Szlovákia) – értékeli, és a legjobbnak minősült csoportnak ítéli oda a fesztivál fődíját, amely 15 000 dinár. Ezenkívül kiosztanak még egy díjat (10 000 Din), amelyet a  versenyben „megmérettetett” táncosoktól legtöbb szavazatot kapott együttes vehet át. A díjátadást éjfélig tartó táncház követi. 

 Sz. 

Magyar Szó; 2004. november 9., kedd  

Silladri
Új néptáncfesztivállal gazdagodott a vajdasági magyarság
Egész napos rendezvény keretében tartották meg szombaton Pancsován a Silladri névre keresztelt I. Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztivált. 
A Silladri név eredete ismeretlen, a Néptánc Kislexiont fellapozva azonban megtudhatjuk, hogy a bukovinai székelyek szabálytalan szerkezetű, tánckezdő férfi szólótáncát, illetve forgós páros táncát fedi. Ebben az esetben azonban egy új, de azonnal hagyományosra tervezett néptáncfesztivál neveként lopta be magát tudatunkba, amely kétévenként kerül megszervezésre Dél-Bánát területén. Az első kamara néptáncfesztivált a Vajdasági Magyar Folklórközpont kezdeményezésére a pancsovai Petőfi Sándor ME társszervezésében rendezték a népes támogatók, valamint a herteledyfalviak, a sándoregyházaiak és a székelykeveiek segítségével. A néptáncfesztivál célja, hogy a Vajdaságban működő magyar néptáncegyüttesek számára eddig nem létező, új, verseny jellegű, szakmai bemutatkozási lehetőséget biztosítson kamaracsoportok létrehozásával, melyek a Kárpát-medence magyar néptánckincséből merítenek produkcióikhoz. A fesztivál szabályzatával ösztönözni kívánták a kis létszámú csoportokat és alkotókat magas színvonalú új alkotások létrehozására, színpadi körülmények (fénytechnika, hangosítás stb.) biztosítása nélkül is. A kamara néptáncfesztivál természetesen verseny jellegű volt, melyen két díjat osztottak. A szakzsűri által választott legjobb csoport 15 000 dinár, a benevezett tánccsoportok tagjainak szavazata alapján jegjobbnak tartott csoport pedig 10 000 dinár értékű pénzjutalomban részesült. 
A horgosi Ropogó néptáncegyüttes szatmári táncaival érdemelte ki a közönség díját
Nem babra ment tehát a játék, és a táncegyütteseknek, ha a díjak elnyerése volt a céljuk, s ezért neveztek be a versenyre, szigorúan tartaniuk kellett magukat a szabályzathoz. A kamaracsoport átlagéletkora nem lehetett kevesebb 18 évnél, és maximum 8 táncosból állhatott. A koreográfiát élő zene – ének kísérhette, hangosítás nélkül, és nem lehetett hosszabb 5 percnél. A benevezett néptáncprodukciókat kizárólag autentikus magyar néptáncanyagból állíthatták össze. Az előírtaktól való bármilyen eltérés a csoportok versenyből való kizárását vonta maga után. A produkciók előadásának módja is a régi paraszti kultúrát idézte, mert a tánc nem színpadon folyt, hanem közvetlenül a nézők előtt egy 4x4 méteres terülen. Itt kellett elférnie a zenekarnak is. 
Igazi versenyszellemben folyt tehát a megmérettetés. Öt tánccsoport lépett a közönség elé. Az erzsébetlaki Császártó ME együttese csak vendégként szerepelhetett, hiszen két táncossal több volt koreográfiájukban. Akik tehát a Silladri díjára pályáznak két év múlva, mindenképpen tartsák tiszteletben a fesztivál szabályzatát! 
A szakmai zsűri által legjobbnak minősített újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttes 
A szakmai zsűri hölgytagja, Strack Orsolya néprajz szakos, néptáncpedagógus, a budapesti Magyar Állami Népi Táncegyüttes táncosa a Hagyományok Házából érkezett. A zsűri férfitagja, András Mihály néptáncpedagógus pedig Csíkszeredáról jött, ahol a Hargita Állami Székely Magyar Népi Táncegyüttes vezetője. Árgus szemeik előtt a távolmaradt csókai és kishegyesi csoportok híján három kamaracsoport versenyzett: a horgosi Ropogó Néptáncegyüttes kamaracsoportja, a pancsovai Maroknyi Kamaracsoport, és az újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttes. A zsűri döntése értelmében a fesztivál fődíját az újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttes érdemelte ki, a Csak egy kislány termett az én kedvemre című produkciójával, melynek Kis Zselykó Zsiga volt a koreográfusa. A horgosi Ropogó néptáncegyüttes Szivárványos az ég alja című, szatmári táncokból összeállított koreográfiája kapta a táncosoktól a legtöbb szavazatot, és ezzel kiérdemelték a fesztivál másik díját. A zsűri értékelése szerint mindhárom tánccsoport jól szerepelt, és a résztvevők mindegyike nyertesnek mondhatja magát. A házigazdák Bukovina, mit vétettem című produkciója is, melyet a legszívmelengetőbbnek ítélt meg Strack Orsolya. Hozzátette, hogy a látottak előtt nem igazán tudta, mit is várhat majd. A rendezvényen azonban ha átfogó képet nem is, de elemeiben bepillantást nyerhetett abba, hogy tájainkon e téren milyen komoly munka folyik. Az itteni hagyományápolás és a Silladri fesztivál hírét továbbviszi a Hagyományok Házába is. András Mihály véleménye szerint egyáltalán nem volt könnyű dolga a zsűrinek. Kizárólag szakmai szempontokat tartva szem előtt az újvidéki Csűrdöngölő táncegyüttes összeállítását tartották ez alkalommal a díjra legméltóbbnak, mely egy pontosan kidolgozott összeállítás volt. Összhangban táncoltak a párok és a párosok is, s ezt valóban ritkán látni. Stílusos táncuk mellett nemcsak egymásra, de mindvégig a közönségre is tudtak figyelni, s a táncosok éneke is figyelemreméltó. 
Az est további részében a házigazdák kolozsvári vendégei, a Szarkaláb néptáncegyüttes, valamint a pancsovai férfikórus szórakoztatta a népes közönséget. 
Az európai országokban már nagy elismerésnek örvendő kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes fergeteges sikert aratott
A hertelendyfalvi Lőcsei Viktor kezében gyorsan pattog az ostor. A Zentai Ifjúsági Találkozón szervezett versenyen már győzött. Jövőre a Pancsován évente megrendezésre kerülő csattogtató versenyen szeretné kiérdemelni a Pásztor Kenéz titulust.

A fesztiválon szerzett élményeinket összegezve megállapíthatjuk, hogy egy szakmai szempontból is magas színvonalú néptánctalálkozóval gazdagodott a vajdasági magyarság. Mindenképpen szót érdemel a Silladri különös zamata is, hisz a házigazdák, Rancz Károly elnök vezetésével, igazi székely szokáshoz hű vendégszerettel fogadták a résztvevőket. Erdei Ernő szakszerű vezetésével egy rövid városnézés is belefért a verseny előtti programba, melynek keretében a Városi Múzeumot és a 249 éves katolikus plébániatemplomot is megtekinthették a vendégek. Lőcsei Viktor irányításával az ostorpattogtatás és a kukoricahántás, -morzsolás fortélyaiba is belekóstolhattak a fiatalok. S ahol a Juhász-, a Torontál, a Csalóka meg a Csörömpölő zenekar húzza a talpalávalót, ott az éjszakába nyúló táncház hangulatát nem kell külön ecsetelni. A székely csirkemártás, az elmaradhatatlan zsíros kenyér és a mákos kalács ízét sem, mert mindegyik külön megérdemli, hogy két év múlva ismét visszatérjenek az idei résztvevők, sőt ennél tömegesebben is, hogy a hazát lelkünkben hordozva, ápolják Szent István hagyományait a határon túl. 

A tisztaszoba legrégibb darabjait székelyföldről hozták magukkal az ide települők
M. E. 
A nap interjúja
Két év múlva ismét Silladri
A Silladri névre keresztelt Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztivál eszmei szerzője, ötletadója és meghirdetője a szabadkai Vajdasági Magyar Folklórközpont volt. A megmérettetés napján a fesztivál céljáról, jövőjéről Nagy Istvánnal, a központ elnökével beszélgettünk. 
 
– A fesztivál napján elmondhatom, hogy minden a tervek szerint halad, a meglepetések is. Van a kellemesekből és a kellemetlenekből is. Kezdjük a kellemetlenekkel. Váratlanul ért, hogy a fesztivál napján tudtuk csak meg, hogy az egyik együttes (nem nevezném meg), mely az egyesületének pecsétjével és elnökének aláírásával, az előírásoknak megfelelően bejelentkezett, időközben még csak annyira sem méltatta a rendezőket, hogy jelezze: nem jön. Másik sajnálatos tény a csókai együttes távolmaradása. Mint tudjuk, az elég zilált csókai állapotok ellenére sikerült a fiataloknak összeállítani egy kamaracsoportot a művelődési egyesületen kívül. Támaszuk nem volt, és sajnos az útiköltséget már nem tudták előteremteni. Kevésbé kellemes az is, hogy egy benevezett együttes nem vette a fáradtságot, hogy végigolvassa a fesztivál szabályzatát. Ez ugyan már a benevezésükkor kiderült, de a versenyig már nem tudtak igazodni a keretszabályokhoz, így csak versenyen kívül, vendégkent léphettek a közönség elé. Az erzsébetlakiakról van szó, együttesük csak idén februárban alakult, és nyáron a Gyöngyösbokrétán léptek fel először a nagyközönség előtt. Nagyon örülünk, hogy itt voltak. Dicséretes, hogy ide is el akartak jönni, ellentétben a többi vajdasági magyar, nagynevű együttesekkel, amelyek nem vették a fáradságot, hogy benevezzenek az újonnan induló rendezvényünk megmérettetésére. Nem akármilyenre, hanem az itteni kisebbségben élő magyarok rendezvényére. Mert ha valakinek mellé kellett volna állnia, akkor azt bizonyosan a szakma színe-javának kellett volna megtennie. S ha az együttes nem is jön, az együttesek vezetőitől mindenképpen elvárható, hogy legalább erkölcsileg támogassák az ehhez hasonló rendezvényeket. Ez nem történt meg, legalábbis ez idáig. Két év múlva ismét megtartjuk a versenyt, s remélem, hogy addig híre, jó híre megy a dolognak, hisz idáig minden jel erre mutat. És akkor nem hat bejelentkezett együttes lesz, amelyek közül három jelenik meg, hanem legalább tíz, és közülük 7-8 ott is lesz a versenyen. 
* Melyek azok az együttesek, amelyeket hiányolnak a szervezők? 
– Akár meg is nevezhetnénk őket, mert nem vagyunk mi Vajdaságban olyan sokan, körülbelül 30 együttes létezik, mely évről évre jelen van a Gyöngyösbokrétán. Ebből csak egyötöde vállalta ezt a megmérettetést, ez tulajdonképpen nem rossz arány egy most induló verseny szempontjából. A távolmaradt észak-bácskai és Tisza menti együtteseket hiányoltam leginkább, s azt, hogy vezetőik nem álltak a rendezvény mellé. Remélem, két év múlva már ők is itt lesznek. 
* Lehetséges, hogy a kamarafesztivál szabályai miatt maradtak távol? 
– Lehet, hogy a szabályok gondot okoznak, de hát azért is születtek. Tudjuk, hogy a nagy együtteseknek általában 10-12 táncosuk van a színpadon, és 7-8 perces koreográfiákat táncolnak. Meglehet, hogy erejük vagy idejük, esetleg szakmai képzetségük nem volt elegendő, hogy a mi előírásainkhoz igazodó kamaracsoporttal készítsék el a rövidebb műsort. Ez időt és energiát igényel, de mi pont ezt szerettük volna elérni, hogy továbbfejlesztve magukat, valami újat alkossanak. A pályázatunk a nyáron jelent meg, tehát sok időt nem adtunk, az igaz. A következő Silladriig azonban két év áll a rendelkezésükre. Ezért kérjük őket, hogy nagyon figyeljenek a hamarosan megjelenő szabályzatra. A szabályoktól nem tágítunk, de előfordulhat, hogy tovább nehezítjük a koreográfusok dolgát, és páratlan számú táncost fogunk a pódiumra kérni. 
* A fesztivál szakmai díját komoly zsűritagok ítélik oda… 
– Olyan zsűritagokat választottunk, akiket a fellépők sem ismertek idáig. Azt tartottuk fontosnak, hogy az egyik mindenképpen hölgy, a másik meg férfi legyen. Strack Orsolya Budapestről érkezett. Jelenleg több együttesnél dolgozik tánctanárként, például Bácskossuthfalván is. Egyébként táncművészeti főiskolát végzett, Debrecenben néprajz szakon diplomázott, és a Magyar Állami Népi Együttes hivatásos táncosa. A másik zsűritag, András Mihály, Csíkszeredáról érkezett, a Hargita Állami Székely Magyar Népi Táncegyüttes vezetője és koreográfusa, aki szintén táncművészeti főiskolát végzett. Azért esett rájuk a választásunk, mert mindketten a fiatalabb nemzedékhez tartoznak, tehát évek tekintetében is relatíve közelebb állnak a fellépőkhöz. 
* A fesztivál másik díja nem egészen közönségdíj… 
– Nem szavaz az egész közönség, csak a fellépő táncegyüttesek tagjai, akik végignézik a másik csoportok produkcióját is. A látottak és saját tudásuk alapján mérlegelve hozzák meg döntésüket, és jelölik ki a szerintük legjobban szereplő együttest. Azért gondoltuk így, mert akik a színpadon táncolnak, mégiscsak többet tudnak, mint a közönség, még ha kevesebbet is, mint a zsűri és az együttesvezetők. Beismerem, e mögött is a nevelő szándékunk rejtőzik. Pénzt osztunk, nem babra megy a játék. Ezzel a szavazással igyekszünk nevelni is a táncosokat. Kíváncsiak voltunk, ők mit gondolnak magukról és másokról. Két év múlva azonban klasszikus közönségdíjat is szeretnénk osztani. 
* A Silladri ötletgazdájaként milyennek látja a fesztivál jövőjét? 
– A VMK elnöksége az al-dunai székelyek körében sikeres társra akadt a Silladri megszervezésében. A pancsovai Petőfi Sándor MME tettrekészségének köszönhetően talált otthont a fesztivál, felölelve még három falu: Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve székely közösségét. Értékelésem szerint sikerültek terveink, és a kamarafesztivál valóban teljesen székelyes szagú és ízű lett, és a székelyes vendégváróval és vendégbúcsúztatóval megteremtette azt a hangulatot, amit a Silladrinak megálmodtunk. Én elégedett vagyok, s holnaptól, az esetleges negatívumokat összegezve és elhárítva, már a következő Silladrit fogjuk szervezni. 

MOLNÁR Eleonóra 

 
CSALÁDI KÖR, 2004. november 11. 
Silladri
Szombaton rendezték meg Pancsován az Első Vajdasági Magyar Kamara Néptáncfesztivált
 

     Jó sokáig tartott, amíg a köztudatban meghonosodott legtömegesebb népzenei szemlénknek, a Durindónak a neve, s íme, már egy újabbal kell megbarátkoznunk: a Silladrival, a Pancsován a hét végén els? ízben megtartott kamara jelleg? néptáncfesztivál nevével. 

*** 
     Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, 
     Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt. 

     Érdekl?désünkre Berzsenyi Dánielnek a kötetlen szerkezet? férfitáncokra vonatkozó fenti sorait idézték a szervez?k a Magyar Néptánchagyományok cím? könyv nyomán. Ilyen a szóló és páros formában, a bukovinai székelyek által járt silladri is, ez a tánckincsünk régi rétegéhez tartozó férfitánc is. 
     – Merem remélni, hogy az ?sök elbeszélései alapján az al-dunai székely fiatalok még tudják, hogy mi is a silladri – f?zi hozzá Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnöke. – A különféle alkalmakkor, amikor a magyar nép táncolni szokott, minden tájegységnek megvolt a saját jellegzetes tánca. Errefelé sajnos már csak az új stílusú táncok maradtak fenn, s ezért csak a lassú vagy a frisses csárdást ismerik. A régi paraszttáncokat kutatva találunk a székelyeknél egy olyat, amelyet silladrinak neveztek. Ennek több fajtája is létezett, az egyiket legényesként egyedül járták, de megvolt a páros változata is. Fesztiválunknak azért választottuk ezt a nevet, mert szokatlan hangzásával remélhet?leg felkelti a figyelmet, és meg is rögz?dik az emberekben. Hogy miért szerveztük meg? Els?sorban azért, hogy tudatosítsuk, f?leg Észak-Bácskában, hogy itt délen is élnek magyarok. Azután ez másmilyen lesz, mint a többi szemlénk. Ide csak feln?tt táncosokat várunk, a csoport átlagéletkorának legalább 18 évnek kell lennie. Nagy különbség van ugyanis abban, hogy a legényest vagy páros táncot 14–15 éves gyerekek, illetve 18–20 éves fiatalok járják-e. Szemléink általános jellemz?je és gondja, hogy nagy létszámú csoportok tolonganak az emelvényen, gondosan koreografált hosszú számokkal, s a színpadias körülmények között elsikkad a néptánc lényege. Itt öt percnél tovább nem tarthat a tánc, és legtöbb négy pár léphet fel a 4x4 méteres helyen, szó szerint karnyújtásnyira a közönségt?l. 
     – Nálunk él? hagyomány a néptánc, és jó táncosaink is vannak – mondja Rancz Károly, a pancsovai Pet?fi Sándor M?vel?dési Egyesület elnöke –, els?sorban annak köszönhet?en, hogy már vagy tíz éve táncoktatáson vesznek részt a nyári táborokban. Hat éve rendszeresen vendégszerepelünk Romániában, kétszer pedig már Hollandiában is felléptünk. Hetente négyszer is tartunk próbát. Örömmel vállaltuk tehát ennek az új rendezvénynek a társszervez?i szerepét, amire a VMF vezet?i kértek fel bennünket. Az épületünket is tataroztuk egy kicsit, hogy méltóképpen fogadhassuk vendégeinket. Egyesületünknek egyébként 50–60 aktív tagja van, s ami külön öröm: f?leg fiatalok. Író-olvasó találkozókat szervezünk, évente hét-nyolc bált tartunk, s hagyományosan megemlékezünk március 15-ér?l és az egyéb jeles napokról. Elégedetten mondhatom, hogy rendezvényeinken általában 150–160 ember gy?lik össze. 
     – A fesztivál körüli munkát azzal kezdtük, hogy minden egyes feladathoz embert kellett találnunk, ami szerencsére nem okozott gondot – meséli Györfi Sándor szervez?. – Támogatókban sem volt hiány: pályázatot nyertünk a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál, kaptunk pénzt a tartományi kisebbségi titkárságtól és a pancsovai önkormányzattól is, a szép plakátot Dániel Józsi bácsinak köszönhetjük, de volt számos helybeli is, aki segített – ezúton is köszönetet mondunk mindannyiuknak. Szeretnénk felkelteni az érdekl?dést a régi sz?ttesek iránt is, ahogyan a régi székely varrottasok újraéledtek vagy ötven évvel ezel?tt. Erre a kis kiállításra nagyon szép sz?tteseket sikerült begy?jtenem, némelyik százévesnél is régibb. A nyár elején kezdtem keresztül-kasul bejárni a falut, így állt össze a kiállítás. Persze kölcsönbe kaptuk ?ket, és meg kellett ígérnem a néniknek, hogy a jöv? héten visszaviszem nekik. A visszhang jó, s már jelezték, hogy ennél több is összegy?lik majd a következ? alkalomra. 
     Az els? kamara néptáncfesztiválon az erzsébetlaki Császár-tó M?vel?dési Egyesület tánccsoportja, a horgosi Ropogó, a pancsovai Maroknyi és az újvidéki Cs?rdöngöl? táncegyüttesek léptek fel. Ez volt az els? verseny jelleg? szemle, amelyen pénzjutalmat kaptak a legjobbak. A zs?ri díját az újvidékiek, a résztvev? táncosok szavazatai alapján kiosztott díjat pedig a horgosiak nyerték el. 
     Noha beneveztek, nem jöttek el a csókai és a kishegyesi táncosok. Feltételezhet?en azért, mert – ki tudja, hányadszor már – ezúttal is egyidej?leg szerveztek egymásnak konkuráló tartományi szint?, hasonló magyar rendezvényeket: a VMF által szervezett pancsovai mellett a VMMSZ ugyancsak szombaton Szenttamásra hívta össze gálam?sorra a kiváló táncosokat... 

KARTAG Nándor 
 
 
 

 
VAJDASÁGI MAGYAR MŰVELŐDÉSI SZÖVETSÉG
SZABADKA
XI. VAJDASÁGI MAGYAR ÜNNEPI JÁTÉKOK
NÉPZENEI GÁLAMŰSORA
ÖRÖKSÉG
címmel
2004. november 6-án, szombaton este 7 órai kezdettel lesz megrendezve Szenttamáson, a színházteremben.
 
 

Magyar Szó; 2004. november 4., csütrtök

Karácsonyvárás novemberben
Magyarkanizsán vendégszerepel a Jánosi együttes és a Bakos trió

Minden év novemberének utolsó hetében tartják a magyarkanizsai Művészetek Házában a Levendula Népi Kézműves Műhely a Cnesa OMI szervezésében a Karácsonyváró rendezvényt. November 24-én, 25-én és 26-án 17 és 19 óra között a Levendula NKM oktatói a gyermekeket hagyományápoló kézműves foglalkozásokra tanítják a karácsony jegyében. A foglalkozás díjtalan, de a behatárolt lehetőségekre és a nagy érdeklődésre való tekintettel szükséges az előzetes bejelentkezés. November 20-áig lehet jelentkezni a 024/875-144-es telefonon.

A rendezvénysorozat november 26-án a Hagyomány napjával, a Jánosi együttes és a Bakos trió koncertjével zárul. A rendezvényt a helyi közösség és a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság támogatja.

Magyar Szó; 2004. szeptember 3., péntek 
Délvidékiek és kárpátaljaiak nélkül
Égtájak Fesztivál Erdélyben
 Négy évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött a Kárpát-medence különböző pontjain megvalósuló Égtájak fesztiválsorozat, majd Mezőbándon, Balánbányán (Románia), Dályhegyen (Horvátország), Nagydobronyban (Ukrajna) és a Kárpát-medence más magyarlakta vidékein folytatódott. A rendezvény célja, hogy egy-egy közösségi ünnep keretein belül a helybeliek megismerhessék az egységes magyar kultúra sokféleségét. A határon túli településeken megrendezett Égtájak fesztiválok közös jellemzője, hogy lehetőséget biztosítanak az 1996 óta évente egyszer megrendezett Vendégségben Budapesten – határon túli magyar fiatalok találkozója résztvevőinek, hogy más-más régiókban ismét találkozhassanak Budapesten. Goldschmied József, az Égtájak – Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda programigazgatója kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a fesztiválok során a résztvevő fiatalok számára arra is alkalom kínálkozik, hogy megismerkedjenek az őket vendégül látó tájegység ünnepeivel, történelmével, földrajzával, nevezetességeivel, kulturális értékeivel, hogy intézményes, civil és baráti kapcsolatok épüljenek ki különböző települések és régiók között. Lehetőség teremtődik arra, hogy együtt gondolkodhassanak gyökereikről, jelenükről, uniós jövőjükről, azonosságaikról, különbözőségeikről, hogy nyitottak legyenek más nemzetek kultúrájának befogadására, és higgyenek abban, hogy a sokszínű magyar kultúra termékenyítőleg hat az európai kultúrára. 

Ebben az esztendőben e célokat szem előtt tartva került sor az Égtájak Fesztivál – Vendégségben Farnadon rendezvényre, és e gondolatok jegyében szervezi meg a Kulturális Minisztérium Égtájak Irodája, a Nexus Alapítvány és a Botorka Művelődési Egyesület az Égtájak Fesztivál –  Botorka Fesztivált és ehhez kapcsolódóan a Vendégségben Szárhegyen rendezvényt. 

A Botorka Fesztiválra (szeptember 16-ától 19-éig) erdélyi csoportok mellett három országból érkeznek ifjúsági néptáncegyüttesek, összesen közel 500-an. A Vendégségben Szárhegyen a környezetnek – elsősorban a reneszánsz stílusban épült Lázár-kastélynak – köszönhetően arra is lehetőséget biztosít, hogy az idei év legfontosabb művelődéstörténeti évfordulójáról, a 450 éve született Balassi Bálintról is megemlékezzenek. E két esemény ötvözi egy néptáncfesztivál szakmai programját (népdaléneklők fellépése, legényes táncok bemutatója, tájolás, felcsíki és gyimesi táncház) a nagyközönségnek szóló bemutatkozásokkal (szárhegyi és balánbányai menettánc és gála). 

Goldschmied József elmondta még, hogy az erdélyi találkozón a vajdaságiaknak és a kárpátaljaiaknak is ott lenne a helyük, de a vízum bevezetése megdrágította a költségeket, és így ez a két régió nem vehet részt a fesztiválon: 

– Nagyon nagy a veszélye Vajdaság és Kárpátalja elszigetelődésének, hiszen elzárta egymástól a különböző tájegységek fiataljait, megvonta tőlük a barátkozási és más kapcsolattartási lehetőséget. A tavalyi fesztiválon a szabadkai Népkör táncosai és a zentai Szélrózsa leanykórus nagy sikerrel szerepelt. Sajnálom, hogy idén erre nincs lehetőségük. Úgy gondolom, hogy a magyar kormánynak a költségvetési és támogatási rendszer kidolgozásakor figyelembe kell venni a kialakult helyzetet, és sokkal nagyobb mértékben kell támogatni az említett két régiót, mint akár Erdélyt, akár Felvidéket, vagy mondhatnám Szlovéniát és Horvátországot. 

Az Égtájak fesztiválsorozat október 8-a és 10-e között Szamosújváron (Erdély), 16-án és 17-én Eszenyben (Kárpátalja), novemberben Zentán (Délvidék) folytatódik. 

Kép és szöveg: Gruik Ibolya 

 
 

 
föl

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
OKTÓBER
 
 
 
Magyar Szó; 2004. október 23., 24., szombat – vasárnap   
Rendszeresség és igényesség
Monoki Lajos
Interjú Monoki Lajossal, a horgosi Bartók Béla Közművelődési Egyesület díjazott asszonykórusának és citerazenekarának vezetőjével
Monoki Lajos tanár úr nyolc éve horgosi. Nem él ugyan a faluban, de mivel nyolc éve vezeti az asszonykórust és a citerazenekart, valamint jó ismerője a vidék népdalkincsének, így többet tudhat Horgosról, mint sok helybéli. 

A Tanár Úr – Monoki Lajost így ismerik errefelé – nyugdíjasként is tovább tanít a szegedi tanárképző főiskolán, 34 éve vezet egy parasztkórust Zákányszéken, kötetei jelentek meg, többek között népdalgyűjtemények.  

– Az csúnya volna, ha az én munkámon nem látszana meg ez a nagy gyakorlat – kommentálta szerényen azt az örömhírt, hogy a horgosi Bartók Béla egyesület asszonykórusa a Hódmezővásárhelyen megtartott országos minősítő versenyen elnyerte az arany fokozatot. 

– Harminc csoport vett részt Vásárhelyen egy nagy regionális találkozón, annak keretében zajlott a minősítés. A részvevőknek a fele kérte a minősítést, én is kértem a horgosiak számára. Egy kicsit reszkettem, mert olyan sok mindentől függ egy minősítés. Azt mondtam, ha bronzot kapunk elégedett leszek, ha ezüstöt, nagyon elégedett. Ismerem a csoport teljesítményét, és tudom, hogy első minősítésen ezüstnél nem szoktak jobb minősítést adni. A tizenöt meghallgatott csoportból a zsűri négyet talált méltónak az arany fokozatra, köztük a horgosi csoportot. Különösképpen azért örülök ennek, mert bebizonyosodott, hogy az asszonyok tényleg tudnak énekelni. Sokszor érezzük a megkülönböztetést a látványosabb néptánc és a mi kevésbé látványos, de (mint bebizonyosodott) értékes munkánk között – mondta a tanár úr. 

• Milyen műsorral szerepelt a kórus és a citerazenekar Hódmezővásárhelyen? 

– Az volt a követelmény, hogy a hagyományőrző csoportok a saját dalaikat énekeljék. Mi egy nagyon szép, főként régi, de egy-két újabb stílusú horgosi népdalokból álló csokrot adtunk elő. Úgy volt összeállítva, hogy ne csak a közönség tetszését nyerje el, hanem a zsűri is meglássa az értékeit. Az asszonyok lírai dalokat adtak elő, a citerazenekar pedig horgosi pásztordalokat énekelt. Erre különösen büszke vagyok, hogy a zenekar tagjai nemcsak jól muzsikálnak, hanem énekelni is kiválóan tudnak. 

• Mekkora munka van e mögött az arany fokozat mögött? 

– Egyrészt a rendszeresség, másrészt az igényesség jellemzi a munkánkat. A követelmények nagyok, de az eredmények engem igazolnak.  

• Tanár úr hogyan ismerkedett meg a horgosi népdalokkal? 

– Első találkozásunk 77-ben volt, amikor kulturális kapcsolatba kerültek a zákányszékiek és a horgosiak. Ajándékba kaptam egy kötetet: Kiss Lajos tanár úr horgosi válogatását. Azóta elég sok kötetet sikerült beszereznem, többet kaptam is, például Bodor Anikó és Király Ernő köteteit. Igyekszem összegyűjteni mindent, mint egy szorgos méhecske, és itt-ott elhinteni belőle.  

• Többé-kevésbé állandó a kórus és a zenekar összetétele már évek óta. Ön szerint miért nem jönnek a fiatalok? 

– Van azért bizonyos mozgás. Volt ez a kórus 18 tagú is. Hat évig vezettem egy ifjúsági citeracsoportot, nagyon szépen dolgoztak, elnyerték az aranyciterát, de idén már egy se jött közülük. Középiskolába mentek, ki Szegedre, ki Szabadkára, de ha jól tudom, Újvidékre is került közülük. Ebben a korban az iskola, a szórakozás téríti el a fiatalt, azután meg jön a családalapítás. Akkor fordul vissza majd a hagyományápoláshoz, amikor ismét ráér. Ebben a mi korunkban. Vannak természetesen fiatalok, gyerekek is köztünk, most éppen öt kislányt tanítok. Tavaly kezdtek citerázni, és nagyon ügyesek. Lehet, hogy közülük majd itt maradnak néhányan, és esetleg visszajönnek a korábbiakból.  

Magáról a minősítésről azt mondja a tanár úr: az elismerés akkor esik igazán jól, amikor az ember érzi, hogy megérdemelte. Most Vásárhelyen belülről is érezte a csoport, hogy jó volt a produkció. A zsűri pedig így is értékelte. 

Gratulálunk hozzá!                     

MISKOLCI Magdolna 
 
 

 
Magyar Szó; 2004. október 21., csütörtök  
Az oromhegyesiek sikere
Az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szombaton országos népzenei találkozón vett részt a magyarországi Pázmándon. A szemlére 16 csoport kapott meghívást az Alföld különböző részeiről, köztük az oromhegyesiek. Nagy sikert aratott a vajdasági csoport. A fellépőket ugyan nem rangsorolták, de Tolcsvay Béla énekmondó és Vakler Anna zenetanár értékelte az előadásokat. Szóltak a népdal fontosságáról és időszerűségéről, minden fellépőt megdicsértek, közben mégis kiemelték az oromhegyesiek teljesítményét.
-- Én ilyent még nem láttam, mindenki tette a dolgát úgy, ahogyan azt kell. Nem érződött a csoporton, hogy színpadon van -- mondta értékelésében Tolcsvay Béla.

Koncz Lázár
SZIRMAI KÁROLY MME
TEMERIN
 
ÉRTESÍTÉS
 
A Róna citerazenekar értesíti a művelődési egyesületetek tagságát, hogy fennállása 10. évfordulója alkalmából rendezvényt szervez, amelynek keretein belül sor kerül a jubileumi hanghordozója bemutatására is.
 
Egyúttal szeretettel meghívunk Benneteket 2004. október 23-án erre a rendezvényre, amelynek részletes programját plakát formájában mellékeljük. Reméljük, hogy a hagyomány iránti tiszteletünk ezúttal is összehoz bennünket egy közös találkozóra!
 
A mihamarabbi  találkozás reményében
Róna citerazenekar
 
Temerin, 2004. 10. 01.
Magyar Szó; 2004. október 21., csütörtök

SZOMBATON TEMERINBEN
A Róna citerazenekar jubileuma
A számos sikert magáénak tudó temerini Róna citerazenekar idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A fiatal zenekar a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület szervezésében szombaton ünnepli jubileumát.
A műsor 16 órakor kezdődik kézműves kirakodóvásárral a színház előtti téren, majd virágbemutató lesz a színház előcsarnokában, de egyúttal lehetőség nyílik a Helytörténeti Múzeum meglátogatására is. A zenekar tagjai minden érdeklődőt szeretettel várnak a színházba a 20.00 órakor kezdődő gálaműsorra, melynek a Nem úgy van most mint vót régen címet adták. Vendégek lesznek: Flaman István és Hézső Zsolt, Patai Attila és Cséki Zsolt, Székely Égető Krisztián, Sütő Dóra és Csorba Eszter, Micsik Béla, Zengő énekcsoport, Véka és Csalóka népi zenekar. A gálaműsor után táncház kezdődik a színház új pincehelyiségében. A belépő megvásárolható a rendezvény előtt a helyszínen, valamint mindennap 19.00-tól a színház klubhelyiségében. Az est alkalmával a Róna bemutatja az új CD-jét is.
M. P.


CSALÁDI KÖR, 2004. október 21.
Tíz éve pengetnek
Jubilál a temerini Róna citerazenekar

A temerini Róna citerazenekar 2004-ben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Szeretnék, ha e számukra jelentős jubileumon részt venne mindenki, aki az eddigiekben bármi módon kapcsolatban volt velük, támogatta őket, vagy csak egyszerűen szerette hallgatni citeramuzsikájukat.
A zenekar 1992-ben alakult (a mostanitól egy kicsit eltérő felállításban) mint a Kókai Imre Általános Iskola citerazenekara Varga Somogyi Izabella vezetésével. Két évvel később a zenekarvezetést Tóth Lívia vette át, és a zenekar is ekkor „keresztelkedett” meg: állandósultak a tagok, és először léptek színpadra mint Róna citerazenekar. Ezt számítják tehát a zenekar tényleges kezdőévének.
Azóta a Róna beutazta egész Vajdaságot, és az anyaországban is bemutatkozott. A Szólj, síp, szólj!, illetve az általános iskolások Aranycitera nevű népzenei vetélkedőin három évig a legjobb zenekarnak bizonyultak. A nemzetiségi versenyek közül a Vajdasági Gyerekek Zenei Fesztiválján ezüst, a Vuk KaradZic Művelődési Egyesület által szervezett Illés-napi fesztiválon pedig arany minősítést kaptak. Fennállásuk ötödik évfordulójára kazettát adtak ki a Kókai Imre Általános Iskola segítségével Utazás a népdal szárnyán elnevezéssel. Ezzel a kiadvánnyal búcsúztak el a mindvégig mellettük álló iskolájuktól.
Ezek után csatlakoztak a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesülethez, s ma is ott működnek. Ebben az időszakban a KMV népzenei vetélkedőjének kétszeres első díjasai voltak, sikeresen részt vettek Pécsett a Határon Túli Magyarok Fesztiválján mint az év kiemelkedő népművelő csoportja Vajdaságban, valamint rendszeresen felléptek az egyesület által szervezett hazai és anyaországi vendégszerepléseken is. Ezenkívül alapítottak két helyi kezdő citeracsoportot is, amelyek közül a Napsugár citerazenekar Tóth Zsolt vezetésével a mai napig működik. A zenekar tagjai szólistaként is jelentős eredményeket értek el: Tóth Lívia és Dévity Valéria a Szólj, síp, szólj!, az Aranycitera és a KMV népzenei vetélkedők többszörös győztesei, Tóth Zsolt és Banjac Krisztina a KMV népzenei vetélkedőjének díjazott furulyaszólistái, Takács Éva és Dévity Valéria pedig szintén a KMV által eljutottak Magyarországra az Országos Népdaléneklési Versenyre, ahol ezüst minősítést kaptak. A Durindón a mai napig sikerrel szerepelnek. A zenekar tagjai éveken keresztül a vajdasági népzenei táborok oktatói voltak, valamint önállóan is szerveztek táborokat. 1998-tól 2002-ig a Róna citerazenekar szervezésében sor került a vajdasági citerazenekar-vezetők első továbbképzésére is a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával és Borsi Ferenc népzenetanár vezetésével.
A citerazenekar a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület szervezésében október 23-án ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a Nem úgy van most, mint vót régen elnevezésű rendezvénnyel. Ez alkalomból 16 órai kezdettel kézműves kirakodóvásár lesz a színház előtti téren, virágbemutató a színház előcsarnokába, és lehetőség nyílik a Helytörténeti Múzeum meglátogatására is. Szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt a Róna citerazenekar és barátaik gálaműsorára, amely 20 órakor kezdődik. Vendégek lesznek: Flaman István és Hézső Zsolt, Patai Attila és Cséki Zsolt, Székely Égető Krisztián, Sütő Dóra és Csorba Eszter, Micsik Béla, a Zengő énekcsoport, a Véka és Csalóka népi zenekarok. A gálaműsor után táncház kezdődik a színház új pincehelyiségében. A belépő megvásárolható a rendezvény előtt a helyszínen, valamint mindennap 19 órától a színház klubjában.
A most megjelent hanghordozójuk és ezen rendezvény által az említett munka eredményeit szeretnék megosztani a temeriniekkel, barátaikkal, a Vajdasági népzenei mozgalom tagjaival, tanáraikkal, támogatóikkal, és nem utolsósorban családjaikkal, akik mindvégig önzetlenül támogatták tevékenységüket.
D. I.

CSALÁDI KÖR, 2004. október 14.

XV. Dél-bánáti Szemle
A rendezvényt a hét végén tartották Székelykevén
 

Székelykevén szombaton tartották meg a XV. Dél-bánáti Szemlét. A délel?tti tanácskozáson a m?vel?dési egyesületek képvisel?i megvitatták a fiatalok helyzetét a kultúréletben, szó volt az id?szer? problémákról, valamint az alapítványi segélyek megpályázásának lehet?ségér?l.
     A szemle résztvev?i a kora délutáni órákban érkeztek, majd ökumenikus istentiszteleten vettek részt, amelyet Fiser János helybeli esperesplébános mutatott be. Ezt követ?en a csoportok felvonultak a templomtól a Zarko Zrenjanin Általános Iskoláig, ahol a m?sort tartották. Felléptek a székelykevei Dél Pacsirtái gyermekkórus, a szintén helybeli Egyházi M?vel?dési Csoport, a Pet?fi Sándor ME, a Szalmaszál IME, a sándoregyházai Bonnaz Sándor ME, az udvarszállási Pet?fi Sánor MME, a verseci Pet?fi Sándor egyesület, az ürményházi Ifjúsági Klub, a debelyacsai Magyar M?vel?dési és M?vészeti Központ, a József Attila ME, a fejértelepi Ady Endre, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székelymagyar MME, valamint a pancsovai Pet?fi Sándor ME tagjai.
     A szemle alkalmából a székelykevei kézimunkázók kiállítást szerveztek, ezenkívül a vendégek megtekinthették az egyházi ereklyéket és kellékeket bemutató kiállítást. A rendezvény f? szervez?je Fiser János esperesplébános volt, a munkából derekasan kivették részüket a Egyházi M?vel?dési Csoport, a Varrócska kézimunkacsoport és a helyi közösség tanácsának tagjai is.
     A XVI. szemlét a tervek szerint 2005 májusában tartják, házigazdája pedig Fejértelep lesz.

SZATMÁRI Mihály

 
IX.
VAJDASÁGI TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ
és
KIRAKODÓVÁSÁR
Helyszín: Újvidék
Dátum: 2004. október 09.
 
 
 IX.Vajdasági Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár
2004. október 9. - 10 óra
József Attila Általános Iskola, Újvidék
Šarplaninska bb
Szervezők: Vajdasági Magyar Folklórközpont, Szabadka
Petőfi Sándor MME, Újvidék
 
Programok: 

10,00-13,00 Gyermektáncház 
A gyerekek népi gyermekjátékokat és táncokat tanulhatnak 

13,00-19,30 Ifjúsági és felnőtt táncház 
Szeremlei, kupuszinai, doroszlói, gombosi, felvidéki, bukovinai székely, küküllőmenti és őcsényi táncokat lehet tanulni. 

10,00-24,00 Kirakodóvásár 
Több mint 20 vajdasági kézműves termékei között lehet válogatni. Részt vesznek: szövők, hímzők, fazekasok, gyöngyfűzők, nemezelők, fafaragók, virágkötők, fajátékkészitők, kosárfonók, textilfestők, foltvarók, üvegfestők, szűcsmester, tűzzománcos, csuhézók, szalmások és gyékénykötők 

13,00-17,00 Mesterségek bemutatója 
Az érdekeltek csuhézással, gyékénykötéssel, nemezeléssel, kosárfonással, fafaragással, gyöngyfűzéssel és szövéssel próbálkozhatnak ügyes kézművesek felügyelete alatt. 

13,00-17,00 Szabadtéri sportszerű népi játékok 

15,00-16,30 IX. Vajdasági Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár CD lemez bemutatója 
Vajdaság legjobb zenekarai, szólistái és énekegyüttesei mutatkoznak be: Polgár Lilla, Ivánovics Tünde, Tényi Edit, Micsik Béla, Csalóka zenekar, Szökős zenekar, Torontál zenekar, Juhászok zenekar, Dobradói asszonykórus, Csókai férfikórus, Pancsovai férfikórus, Szelence énekegyüttes és a Guzsalyas énekegyüttes 

14.30„Bajsai szőttesek” kiállításának megnyitója 
A Bajsán szőtt hagyományos hímes kender- és lenvászon darabokból készült vándorkiállítás Szuhankó Ruzsena gyűjtésének köszönve valósult meg. A szőttesek az 1920-as 1930-as években készültek. Ezen kívül a VMF által indított szövőiskola hallgatói munkáit is kiállítjuk. 

14,00-18,00 Etno-mozi 
Arhív táncfelvételek, módszertani segédanyagok, táncházas és néprajzi dokumentumfilmek vetítése 

20,00-22,00 „Sűrű sötét felhők vándorolnak az égen...” a IX. Vajdasági Táncháztalálkozó Gálaműsora 
A IX. Táncháztalálkozó témája a négy vajdasági hagyományőrző falu - Gombos, Kupuszina, Doroszló, Hertelendyfalva - kultúrájának a bemutatása. Annak érdekében, hogy a bemutatás minnél átfogóbb és színesebb legyen, mindegyik térségről, ahonnan az említett falvak lakosai származnak, meghívtunk egy tánccsoportot. Vendégeink lesznek a sárközi Őcsény falujáról, a felvidéki Nagyhind környékéről és Tevelről, ahonnan bukovinai székelyek érkeznek. 

Fellépők: 
  • Móricz Zsigmond MME hagyományőrző tánccsoportja, Doroszló
  • Arany János MME hagyományőrző tánccsoportja, Gombos
  • Petőfi Sándor MME hagyományőrző tánccsoportja, Kupuszina
  • Tamási Áron Székely-MME hagyományőrző tánccsoportja, Hertelendyfalva
  • Párta hagyományőrző tánccsoport, Kalász faluja, Felvidék
  • Teveli fiatalok egyesülete, Bukovinai székely hagyományőrző tánccsoport, Tevel, Magyarország
  • Bogár István hagyományőrző egyesület tánccsoportja, Őcsény, Magyarország
22,00-02,00 Éjszakai mulatság 
Reggelig tartó táncház a vajdasági zenekarok közreműködésével.
 
 
 
 
Magyar Szó; 2004. október 7., csütörtök

Emberközelbe hozni a népművészetet
Táncháztalálkozó és kézművesvásár az újvidéki József Attila iskolában

Nagy esemény színhelye lesz szombaton az újvidéki József Attila Általános Iskola: táncháztalálkozó és kézműves-kirakodóvásár várja látogatóit, a maga nemében a kilencedik. A szervezők a Vajdasági Magyar Folklórközpont és az újvidéki Petőfi Sándor MME. Magától adódik, hogy ez utóbbi néptáncszakosztályának két vezető személyiségét, Kovács Zsuzsannát és Kiss Zselykót-Zsigát kértem fel, beszéljenek arról, miért lesz érdemes a szombati napot a telepi József Attila iskolában tölteni.

– A táncház egyfajta paraszti szórakozási forma volt, táncalkalom, létezett ez minden vidéken, Erdélyben hívták táncháznak – kezdi Zsiga. – A 70-es években alakult mozgalommá, majd következtek a táncháztalálkozók, melyek célja az ismerkedés, a tapasztalatcsere volt. Valamilyen formában szinte kezdettől jelen voltak a kézművesek is, de még soha nem volt ilyen népes a táborunk, mint amilyen most lesz: 25 vajdasági kézműves jelezte részvételét. A tánctanítás és a népzenei koncert is része volt eddig is, az idei rendezvény azonban még gazdagabb lesz: sor kerül a nemrég kiadott népzenei CD bemutatójára, és etnomozi is lesz. A CD Vajdaság legjobb zenekarainak, énekegyütteseinek és szólistáinak a fölvételeit tartalmazza, az etnomoziban pedig a Dialektus Fesztivál filmjeiből lesz látható egy válogatás: néprajzi jellegű dokumentumfilmek.

– A bajsai szőttesek kiállítása is újdonság – kapcsolódik be Zsuzsi. – A húszas-harmincas években készültek ezek a szőttesek, Szuhankó Ruzsena gyűjtötte össze őket. Szép vándorkiállítás állt össze belőle. De megtekinthetik az érdeklődők a Folklórközpont által tavaly indított szövőiskola hallgatóinak a munkáit is. Ők foglalkoznak majd szombaton azokkal, akik ki szeretnék próbálni a szövést, kicsikkel-nagyokkal egyaránt.

– Az egésznek az a célja, hogy testközelbe hozzuk a legszélesebb közönség számára ezeket a népi dolgokat, amelyekről vagy van elképzelésük, vagy nincs – folytatja Zsiga. – Ki lehet próbálni, milyen az, amit egyébként csak színpadon látnak. Lássák, hogy mindez igenis embernek való, meg lehet tanulni, sőt élvezni is lehet!

– Az idei táncháztalálkozó témája a négy vajdasági hagyományőrző falu: Bácskertes , Doroszló, Gombos, Hertelendyfalva népi kultúrája, főleg a zenei és a tánckultúra – folytatja Zsuzsi. – Gyakori vád, hogy nem népszerűsítjük a vajdasági táncokat. Az a fogalom, hogy vajdasági népi tánc, tulajdonképpen nem létezik. Ennek a négy falunak a tánchagyománya is három magyar táncdialektika jellemzőit hordozza. Meg szeretnénk tehát mutatni, hogy mink van, és hogy párhuzamot vonhassunk, meghívtuk azoknak a településeknek a táncegyütteseit, ahonnan ezeknek a vajdasági településeknek a lakói elszármaztak. A délutáni táncházban ezeket a táncokat lehet majd gyakorolni. Kitekintőként soroltuk be a műsorba a rábaközi és a Küküllő menti táncot, hogy lássuk: a magyar népi táncnak sok arca van, korántsem egységes. Ez az esti gála utáni táncházban jut majd tényleg kifejezésre, amikor az erdélyi táncdialektustól kezdve az alföldin keresztül a vajdaságiig minden előfordul.

A találkozó céljait Zsiga foglalja össze:

– Egyik célja, hogy egy helyre gyűjtse azokat, akikhez közel áll a népi kultúra, sőt foglalkoznak is vele. De éppen ennyire fontos célja az is, hogy azoknak, akik nincsenek benne ebben a világban, alkalmuk legyen megismerkedni vele. Szeretnénk kialakítani egy olyan réteget, aki ismeri a saját népzenéjét, népi táncát, meg tud rá mozdulni, ha alkalma adódik rá.

Érdekes és tanulságos hétvégét tölthet el együtt az egész család, sok mindent kipróbálhatnak együtt szülők és gyerekek. Ötvendináros belépőjegy ellenében bárki bármikor bemehet, megtekintheti és kipróbálhatja mindazt, ami érdekli. Ez egy olyan rendezvény lesz, amikor tevékeny részesei lehetünk a történéseknek. De szívesen látnak olyanokat is, akiket egyáltalán nem érdekel a népművészet. Zsiga szavaival élve: Régen, a valamikori táncházban sem táncolt mindenki. Akinek kedve volt és tudott, az táncolt. De a többi is azért volt ott, mert jól érezte magát. A mai ember hajlamos arra, hogy ha ismeretlennel találkozik, föl sem merül benne, hogy megpróbálja megtudni, miért szeretik mások. Vagy egyszerűen elfordul tőle, vagy kigúnyolja.

FAJTNER MARTONOSI Lídia
Magyar Szó; 2004. október 12., kedd

Népművészetünk emberközelben
Táncháztalálkozó és kirakodóvásár volt Újvidéken
Szombaton Újvidéken, a József Attila iskolában tartották meg a 9. Vajdasági Táncháztalálkozót és Kirakodóvásárt, melyet ez alkalommal is a Vajdasági Magyar Folklórközpont és az újvidéki Petőfi Sándor MME szervezett. Az egész napos színes rendezvény keretében hazai és külföldi táncoktatók vezetése mellett gyermekjátékokat, népi táncokat tanulhattak a gyerekek és a felnőttek. Emellett az érdekeltek csuhézással, gyékénykötéssel, nemezeléssel, kosárfonással, gyöngyfűzéssel, szövéssel és agyagozással is próbálkozhattak az ügyes kezű kézművesek felügyelete mellett. Az etnomoziban a Dialektus Fesztivál táncházas és néprajzi filmjeiből is vetítettek válogatást a látogatóknak. A találkozó CD-lemezének élő bemutatóján a Csalóka, a Szökős, a Juhászok, a Torontál zenekar, Ivánovics Tünde és Fábri Géza, Micsik Béla, a Guzsalyas énekegyüttes, a dobradói asszonykórus, a pancsovai férfikórus, a csókai férfikórus és más neves zenekarok és szólisták szórakoztatták a közönséget. A kirakodóvásárra vajdaság egész területéről több mint 20 vajdasági kézműves érkezett. Szövők, hímzők, fazekasok, gyöngyfűzők, nemezelők, fafaragók, virágkötők, fajátékkészítők, kosárfonók, textilfestők, foltvarrók, üvegfestők, szűcsmesterek, tűzzománcosok, csuhézók, szalmások és gyékénykötők termékei között lehetett válogatni. Kiállítást is nyitottak a Bajsán az 1920-as és 1930-as években szőtt hagyományos hímes kender- és lenvászon darabokból, mely Szuhankó Ruzsenka gyűjtésének köszönve valósult meg. A Bajsai szőttesek kiállítása keretében a folklórközpont által indított szövőiskola hallgatóinak munkáit is megtekinthették az érdeklődők. Az esti gálaműsoron, melyet Bunyik Zoltán tartományi művelődési titkár nyitott meg, négy vajdasági hagyományőrző falu: Gombos, Doroszló, Kupuszina és Herteledyfalva zenei és tánckultúráját mutatták be. E négy falu tánchagyománya három magyar táncdialektika jellemzőit hordozza. E táncdialektikák vajdasági formáit a doroszlói Móricz Zsigmond MME, a gombosi Arany János MME, a kupuszinai Petőfi Sándor MME és a heretlendyfalvi Tamási Áron Székely-MME hagyományőrző tánccsoportjai mutatták be.
Gazdát cseréltek a portékák a kirakodóvásáron
Ami szemnek, szájnak ingere…
A szervezők dicséretet érdemlő ötleteként azonban nemcsak abban gyönyörködhetett a közönség, amivel mi rendelkezünk, de párhuzamot is vonhatott, hiszen meghívták azoknak a külföldi településeknek a táncegyütteseit is, ahonnan a négy vajdasági falu lakói elszármaztak. Akármennyi változás is történt az idők folyamán az idetelepedett magyarok továbbápolt hagyományaiban, mégis megtaláljuk a hasonlóságokat a felvidéki Kalász falu Párta hagyományőrző tánccsoportja, a magyarországi Őcsény település Bogár István hagyományőrző egyesülete és a szintén magyarországi Teveli fiatalok egyesületének keretében működő Bukovinai székely hagyományőrző tánccsoport által bemutatott táncok és szokások között. Vajdaság nemzetiségeinek és hagyományainak sokszínűsége sem hanyagolható el egy ilyen táncháztalálkozó alkalmával, így a műsorban az újvidéki Pavel Jozef Safárik szlovák művelődési egyesület táncegyüttese által bemutatott itteni szlovák táncok, valamint a közép-szlovákiai táncok is helyet kaptak. A vidám hangulatú egész napos programot követően hajnalig tartó mulatságot is szerveztek a vajdasági zenekarok közreműködésével. A korántsem egységes magyar népi táncok sokasága került terítékre, hisz az erdélyi táncdialektusoktól kezdve az alföldin keresztül a vajdaságiig mindegyikből megtanulhattak valamennyit az érdeklődők. A támogatók és védnökök hosszú sorának és nem utolsósorban Kovács Zsuzsanna és Kiss Zselykó Zsiga dicséretet érdemlő szervezésének köszönhetően ez alkalommal még színesebbre és gazdagabbra sikeredett a táncháztalálkozó és a kirakodóvásár. Célját mindenképpen elérte, hisz nemcsak azokat gyűjtötte egy helyre, akikhez eddig is közel állt a népi kultúra, sőt, foglalkoznak is vele, de azokat is becsalogatta, akik még nem mozognak otthonosan ebben a világban. Az ismerkedésen és tapasztalatcserén túl egy eddigitől szélesebb réteg számára hozták testközelbe népi hagyományaink értékeit, termékeit. Bárki kipróbálhatta, milyen az, amit eddig csak a színpadokon látott, de a kézművesektől is elsajátíthatott egy-két ügyes fogást. A pusztán csak szemlélők is láthatóan jól szórakoztak. Az eseménydús, vidám hangulatú nap népes tömeget mozgatott meg, azt az összetartozásunkat megkérdőjelező, keserű szájízt hagyó tudat mellett is, hogy a pár száz méterrel odébb lévő magyar művelődési egyesület – mely névlegesen egyik szervezője volt a táncháztalálkozónak – éppen aznapra szervezett dalesttel igyekezett elcsalogatni a látogatókat.
Az őcsényi Bogár István egyesület fellépése
A felvidéki Kalász faluban is hasonló szokás járja
A hertelendyfalvi lakodalom székely hagyományai
M. E.

Z E N T A
Október 4., hétfő, 8.30 – 18 óra. Művelődési Ház
Gyermekhét 2004
„Járd ki lábam, járd ki most…”
A Barkóca gyermekcsoport és a Pitypang népi tánccsoport rendezvénye. Egész napos táncház a szabadkai Juhász zenekarral, amelyen óránként óvódás és kisiskolás korú gyerekek csoportjai váltják egymást. Foglalkozásvezetők: Baji Endre és Polgár Márta.


Magyar Szó; 2004. október 2., 3., szombat-vasárnap
Szüreti mulatságon a verseci műkedvelők
A verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület a hétvégen baráti látogatást tesz a Kecskeméthez közeli Helvécia nevű településen, a több évre visszatekintő kapcsolatok további elmélyítése érdekében.
A verseciek 35 fős amatőr gárdája a helyi szüreti mulatságok keretében szombaton este másfél órás műsorral kedveskedik a vendéglátó közönségnek. A szokásos reggelig tartó vigadozáshoz a talpalávalót a verseci vendégek kilenc tagú egyesületi zenekara szolgáltatja. Az út, s a műsor szervező-rendezője Lantos Lajos, a művelődési egyesület elnöke.

K. K


Magyar Szó; 2004. október 2., 3., szombat-vasárnap
Te bárányok gyapjából való
Az idén tízéves a tiszaszentmiklósi nemezelőtábor. Ebből az alkalomból a helybeli Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör – a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával – pályázattal egybekötött kiállítást hirdetett meg, amelyen részt vehetnek mindazok, akik az elmúlt évtizedben legalább egy alkalommal jelen voltak a tiszaszentmiklósi nyári nemezelőtáborban.
A beérkezett munkákat – faliszőnyegeket, használati tárgyakat, játékokat –, valamint a délvidéki nemezsátort, amely az idén kiérdemelte Zenta város legrangosabb kitüntetését, a Művelődési Ház kiállítási termében tekinthetik meg az érdeklődők. Az ünnepélyes, alkalmi műsorral egybekötött megnyitó október 5-én (kedden) 18 órakor kezdődik. A tárlat október 15-éig tart nyitva.

(Tha)
Magyar Szó; 2004. október 13., kedd

GYAPJÚGYÚRÓK KIÁLLÍTÁSA
Tízéves a tiszaszentmiklósi nemezelőtábor
A nemez fésült gyapjúból, tömörítéssel készített ősi textilfajta. Évszázados hagyománya csupán őshazájában, Ázsiában él még a régi formában. A nomád pásztorok nyereg- és más takarókat, sátorlapokat, köpönyegeket és egyéb tárgyakat készítettek belőle. Vidékünkön a honfoglalás korában már használták a nemezt, de később is jelen van mint süveg, kalap, szőrcsizma vagy szőrlabda. A modern idők hajnalán már csak gépi előállítású utódát, a filcet ismerik. A feledésbe merült nemezt a hetvenes évek végén Nyugat-Európa egyes országaiban és Magyarországon is a természetes anyagokat és a népi hagyományokat újra felfedező mozgalmak hívei lopták vissza a mindennapok használatába. Nálunk, Vajdaságban az úgynevezett kecskeméti műhely hatására Ninkov Kovačev Olga művészettörténész segítségével bontakozott ki a nemezelés, először az Etnocampban.
1998 októberében már volt egy nagy kiállítás a zentai Városi Múzeum képtárában, amely a vajdasági nemezelés tíz évének munkáit igyekezett bemutatni. Nemrégiben egy újabb nemezkiállítás megnyitóját tartották Zentán, ezúttal a Művelődési Házban. Ismét tízéves lett a mozgalom egy része, a tiszaszentmiklósi nemezelő tábor. Egy évtizeddel ezelőtt nehéz időket éltünk, de már léteztek nyári kézművestáborok, amelyek részben a nyaralási lehetőség megszűntét igyekeztek pótolni. Egy lelkes csoport a bánsági Tiszaszentmiklóson is azon kezdett el gondolkozni, hogy a környékbeli gyerekeknek is kellene valamilyen szórakozást, hasznos időtöltést találni a nyári hónapokra. Így jött létre Csonti Melinda és Vrábel János ötlete alapján a nemezelők tábora, amely még ma is létezik. Minden évben, augusztus első hetében a katolikus plébánia udvarán sátoroznak a gyapjúgyúrók, vagy ahogyan tréfásan nevezik őket: a szappanos szőrsimogatók. A munka mellett – amely kezdő és haladó csoportban folyik – különböző előadásokat hallgatnak, kirándulnak, barátkoznak. Az egyéni alkotások mellett minden évben készült egy közös munka is, amelyet a házigazdának, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkörnek ajándékoznak. A tevékenységet jelenleg három oktató irányítja: Gubik Anita, Rúzsa Mária és Tóth Lívia, de nem szabad megfeledkezni Olajos Mihályról sem, aki évekig tanított a táborban. A helybeliek között is sok segítő van, akik főleg a szervezésben és a konyhai munkában jeleskednek. Közülük ki kell emelni Berák Benittát és Berák Brigittát, valamint Reperger Miklóst, a kultúrkör elnökét.
A jubileum alkalmából hirdette meg a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör – a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával – a kiállítást, amelyre meghívást kaptak mindazok, akik az elmúlt évtizedben legalább egy alkalommal jelen voltak a tiszaszentmiklósi nyári nemezelőtáborban. A szervezők arra kérték őket, hogy küldjék el sikeresebb műveiket a használati tárgyak, a gyermekjátékok és a faliszőnyeg kategóriában. A bemutató szerves része a Délvidéki Nemezsátor is, amelynek az alkotói az idén kiérdemelték Zenta város legrangosabb elismerését. Ez a hatalmas munka is kötődik a tiszaszentmiklósi nemezelőtáborhoz, hiszen a többiek mellett annak a résztvevői is derekasan hozzájárultak a gyúrásához.
A Te, bárányok gyapjából való címet viselő kiállítás – amelynek néhány részlete látható a fotókon – október 16-áig tekinthető meg a zentai Művelődési Házban 9–12 és 16–20 óra között, illetve szombatonként 9-től 12 óráig.
(Tha)


Magyar Szó; 2004. október 1.,  péntek
A tájházak múltja, jelene és jövője
Holnap tanácskozás Temerinben
A Vajdasági Magyar Folklórközpont valamint a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor október 2-án A vajdasági magyar tájházak múltja, jelene és jövője címmel szervezi meg III. szakmai találkozóját.
Az összejövetel célja, hogy az érdekeltek információkat szerezzenek a múlt évi tanácskozás óta eltelt időszak eredményeiről, az anyaországban létrehozott Tájházszövetségről, és más időszerű kérdésekről. A vendégelőadóktól az érdekeltek tájékozódhatnak pl. a már létrehozott tájházakban a látható, ill. a közösségeinkben még fellelhető és összegyűjthető tárgyi anyag összegyűjtésével, megóvásával, dokumentálásával kapcsolatban. Az információk, tapasztalatok, tanácsok által remélhető, hogy javulhat a meglévő objektumok működése, illetve bővülhetne azok láncolata.
A találkozón való részvétel díjmentes, a résztvevők számára ellátást biztosítanak. A jelentkezőket holnap, szombaton 8.30 órára várják a Temerin központjában levő I. helyi közösség épületébe (a Szent Rozália-templommal szemben). Érdeklődni a 024/553-069-es telefonon (üzenetrögzítő) vagy a VMF e-mail címén ( vmf@tippnet.co.yu ), ezenkívül a 063/8-423-797, vagy a 063/8-658-661-es mobilszámon lehet.
A program szerint 9 órakor az egybegyűlteket Magyar István, a TAKT elnöke és Nagy István, a VMF elnöke üdvözli. Majd következnek a beszámolók: Nagy István: Múlt – jelen – jövő, elért eredmények, feladatok, nem realizált dolgok, Szuhankó Ruzsena – dr. Tót Isaszegi Sándor: Bajsai magyar, szlovák, szerb tájszobák, B. Varga Viktória: A szajáni tájház, Szablyár Péter: A Tájházszövetség két éve.
A részvevők 12 órakor megtekintik a temerini tájházat és a helytörténeti múzeumot Csorba Béla és Ökrész Károly kalauzolásában.
Beszámolókkal telik a délután is, 13.30-tól Szablyár Péter: Egy önerőből megvalósított tájház első évtizede, dr. Kemecsi Lajos: Az épület kiválasztásától a berendezési tervig, Raj Rozália: Leltározás a doroszlói tájházban címmel értekezik.
A zárómegbeszélés 16 órakor kezdődik, majd az egybegyűltek Zentára utaznak, ahol 18 órától megtekintik Pece Árpád gyűjteményét.
A rendezvény főtámogatói az Illyés Közalapítvány és a temerini I. helyi közösség.
 
Magyar Szó; 2004. október 5.,  kedd
A tájházak múltja és jövője
Tanácskozás Temerinben
A Vajdasági Magyar Folklórközpont valamint a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor szombaton A vajdasági magyar tájházak múltja, jelene és jövője címmel Temerinben megtartotta III. szakmai találkozóját. Az egybegyűltek információt hallgattak meg a múlt évi tanácskozás óta eltelt időszak eredményeiről, az anyaországban létrehozott Tájházszövetségről, és más időszerű kérdésekről. Az információ- és tapasztalatcsere minden bizonnyal hozzájárul a meglévő objektumok jobb működtetéséhez, esetleg újabb tájházak létesítéséhez. Az egybegyűlteket Magyar István, a TAKT elnöke és Nagy István, a VMF elnöke üdvözölte. Majd beszámolók következtek: Nagy István: Múlt – jelen – jövő, elért eredmények, feladatok, nem realizált dolgok, Szuhankó Ruzsena – dr. Tót Isaszegi Sándor: Bajsai magyar, szlovák, szerb tájszobák, B. Varga Viktória: A szajáni tájház, Szablyár Péter: A Tájházszövetség két éve, Szablyár Péter: Egy önerőből megvalósított tájház első évtizede, dr. Kemecsi Lajos: Az épület kiválasztásától a berendezési tervig, Raj Rozália: Leltározás a doroszlói tájházban címmel értekezett. A részvevők megtekintették a temerini tájházat és a helytörténeti múzeumot.
 
Nagybecskereki Püspökség – Zrenjaninska Biskupija – Dioecesis Zrenjanensis
Dél-Bánáti Római Katolikus Esperesi Hivatal – Székelykeve
Rimokatolički dekanatski ured – Južni Banat – Skorenovac
Decanatus Rom. Cath. Banatus Meridionalis – Skorenovac
SCG – 26228  S K O R E N O V A C
Tel.: +381 (0)13 764033  Fax: +381 (0)13 764526 E-mail: esphivatal@hemo.net
 
M E G H Í V Ó
 
Tisztelettel meghívjuk, hogy jelenlétével tegye ünnepélyesebbé a délbánsági magyarság legrangosabb megtartandó
rendezvényét  a 
XV. Dél-Bánáti Szemlét 
Székelykevén,  2004. október 9. 
             A Szemle programja:  

10,00 – A tanácskozás megnyitása – az iskola előcsarnokában 
10,30 – Helyzetünk áttekintése és megvitatása az utolsó Szemlétől a mai napig 
              - A   XVI. Szemle (2005.) megszervezésének és feladatainak felválalása 
              - A   VIII. Betlehemes találkozó (2004. XII. 11.) házigazdájának kijelőlése 
              - Egyéb 
11,15 – Kávészünet 
          - A kézimunka kiállítás megtekintése 
11,45 – Előadás: „Pályázatok kisérése és megírása” – Józsa László, az Illyés Köz- 
              alapítvány Vajdasági Alkuratóriumának titkára 
           - Rövid eszmecsere 
13,30 – Ebéd 
15,00 – A fellépő csoportok érkezése és fogadása az iskolában 
16,00 – Ökumenikus istentisztelet a templomban 
17,00 – A SZEMLE MEGNYITÁSA – JÓZSA LÁSZLÓ, a MNT elnöke 
-  A  MŰVELŐDÉSI EGYESÜLETEK MŰSORA az iskola sportcsarnokában 

A rendezvény fővédnöke az 
„ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY” 

A viszontlátás reményében: 

Székelykeve, 2004. szeptember 27.                                          Fiser János, .s.k. esperes 
 

 
Fonó Budai Zeneház 
2004. október 16.
Szombat, 10.00, Pajta, Koncertterem
Vajdasági fesztivál
Egész napos rendezvény a jugoszláviai magyarság tiszteletére 

9.00: Vajdasági magyar kulturális és történelmi emlékek (fotó-kiállítás); Könyv-, CD- és kazettakiállítás és vásár; Népművészeti kirakodóvásár 
10.00: Szavak és akkordok: versek elmondva és énekelve (óbecsei versmondók);  írók és olvasók: helytörténeti és népművészeti könyvek szerzői dedikálják könyveiket 
11.00: Gyermektáncház, játszóház (Lukács Imre, Rind Melitta); Dalok és mesék: gyermekek énekelnek, muzsikálnak gyermekeknek 
16.00: Örökség: hagyományőrző népzenei együttesek és szólisták hangversenye (tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület népdalköre és tamburazenekara, Lele József muzslyai citerás, bácskertesi Krajcárka énekegyüttes, szabadkai Ballangó Együttes és a Juhász-zenekar) 
18.00: Népzenénk ifjú mesterei – Fiatalok fiataloknak (Borsi Ferenc, Polgár Lilla, Ivánovics Tünde, Fábri Géza, Szabó Csilla, Micsik Béla, Tényi Edit, Bakos Árpád, a Flaman-Hézső citerakettős, Csalóka Együttes, Szenttamási leánykórus) 
20.00: Járd ki lábam, járd ki most! – néptáncbemutató: a Csűrdöngölő (Újvidék), Rizgetős (Kishegyes), Cirkalom (Topolya), Népkör (Szabadka) 
21.00: Táncház (Lukács Imre vezetésével, a Csalóka Együttes és a Juhász Zenekar közreműködésével) 
 

Minden érdeklődést szeretettel várunk. 

------------------- 
H. MAGYAR Kornél 
kommunikációs vezető 
Fonó Budai Zeneház 
1116, Budapest 
Sztregova u. 3. 
Hungary - Europe 
Tel.: +36-1-206-5300 / 1127 
Cell.: +36-70-311-2516 
Személyes fax: +36-70-901-8585

 
 
É R T E S Í T É S

 A Vajdasági Magyar Folklórközpont valamint a TEMERINI ALKOTÓMŰHELY és KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁBOR értesíti az érdekelteket, hogy 2004. október 2-án, -VAJDASÁGI MAGYAR TÁJHÁZAK MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE- címmel szervezi meg III. szakmai találkozóját. 
 

Az összejövetel célja, hogy az érdekeltek információkat szerezzenek a múlt évi tanácskozás óta eltelt időszak eredményeiről, az anyaországban létrehozott TÁJHÁZSZÖVETSÉG céljairól, eredményeiről stb. Vendégelőadóinktól, szakmai tudnivalókkal kapcsolatban tájékozódhatnak, pl. a már létrehozott tájházakban a látható, ill. a közösségeinkben még fellelhető és összegyűjthető tárgyi anyag összegyűjtésével, megóvásával, dokumentálásával kapcsolatban. 
Részben a már meglévő tájházak létrehozóinak figyelmét hívjuk fel az összejövetelre, továbbá azon közösségek képviselőiét, kiknek szándékában van a témával foglalkozni, tehát néprajzi-, helytörténeti gyűjtemény ill. tájház létrehozását tervezik. 

Az információk, tapasztalatok, tanácsok által reméljük, javulhatna a meglévő, említett jellegű objektumok működése, illetve bővülhetne azok láncolata. 

A találkozón való részvétel díjmentes, a résztvevők számára ellátást biztosítunk. Érkezés: 2004. október 02. (szombat), 08,30 óra, Temerin (a központban lévő I. Helyi Közösség épületébe; {szemben a szent Rozália r.k. templommal}). 
A jelentkezéseket (név, postacím, tel.) mielőbb a Folklórközpont megadott postacímére (24000 Subotica, B. Nušić u. 2.) vagy fax számára 024 553 069-re kérjük elküldeni. 

Érdeklődni a 024/553 069 tel(üzenetrögzitő)  vagy a VMF e-mail címén (vmf@tippnet.co.yu), ezen kívül a 063 8 423 797, vagy a 063 8 658 661-es mobilszámon lehet. Minden érdeklődőt tisztelettel várunk, 
                                                                       a Szervezők 
  Szabadka, 2004. 09. 20. 
 

A rendezvény főtámogatói
ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY - Budapest
 
TEMERINI ELSŐ
HELYI KÖZÖSSÉG
 
P R O G R A M
2004. október 2. /Szombat
 

 8,30 – 9,00-ig Érkezés, regisztráció, ismerkedés . 

9,00 – 9,10-ig  Az egybegyűltek üdvözlése 

Magyar István a TAKT elnöke 
Nagy István a VMF elnöke
BESZÁMOLÓK 
 

09,10 – 9,30-ig Nagy István: MÚLT – JELEN – JÖVŐ – elért eredmények, - feladatok –nem realizált dolgok 
9,300 – 9,45 Szuhankó Ruzsena – Tót Isaszegi Dr. Sándor: BAJSAI MAGYAR, SZLOVÁK, SZERB TÁJSZOBÁK 
9,45 – 10,00B. Varga Viktória: A SZAJÁNI TÁJHÁZ 
10,00 – 10,20 A jelenlévő helységek eddig még be nem mutatkozott képviselői 
10,20 – 10,30 Szablyár Péter: A TÁJHÁZSZÖVETSÉG KÉT ÉVE 
10,35 – Kávé szünet 

BEMUTATÓ 
A TEMERINI TÁJHÁZNAK, VALAMINT A MÚZEUMNAK A MEGTEKINTÉSE – bemutatja Csorba Béla és Ökrész Károly
12,00 – 13,00-ig Ebéd 

ELŐADÁSOK: 

13,30 – 14,00-ig  Szablyár Péter: EGY ÖNERŐBŐL MEGVALÓSÍTOTT TÁJHÁZ ELSŐ ÉVTIZEDE 
14,00 – 14,15-ig krdések hozzászólások 
14,15 – 15,00-ig Dr. Kemecsi Lajos (SZNM): AZ ÉPÜLET KIVÁLASZTÁSÁTÓL A BERENDEZÉSI TERVIG 
14,15  –  15,30-ig kérdések és hozzászólások 
15,30 – 15,45-ig Raj Rozália: LELTÁROZÁS A DOROSZLÓI TÁJHÁZBAN 

15,45 – 16,00 Kávé szünet 

16,00 – 16,45-ig Záró megbeszélés – hogyan tovább? 2005-ben HOL TALÁLKOZUNK? 

17,00 – 18,00-ig UTAZÁS ZENTÁRA 
 

BEMUTATÓ  
18,00 – 19,00-ig ZENTA: Pece Árpád gyűjteményének a megtekintése
19,00 – Hazautazás 
 
 
Október 16. Városi Múzeum - ZENTA 

XIV. NÉPRAJZI TANÁCSKOZÁS 
HAGYOMÁNYOS ÉRTÉKEINK A XXI. SZÁZAD ELEJÉN 

A zentai Városi Múzeum 14. néprajzi tanácskozása. Annak jegyében, hogy állandó kiállításunk harminc éve nyílt meg, szeretnénk idei tanácskozásunkat a tárgyi néprajznak szentelni. Az előadások elkészítéséhez a következő munkacímeket ajánljuk: Hagyományaink tárházából. A Dél-vidék népi kultúrája. A néprajzi csoportok tárgyalkotó művészetének meghatározó jegyei. Tárgyi, szellemi, nemzetiségi kultúránk jellegzetességei (gazdasági néprajz, gazdálkodás, népi kismesterségek, víziélet, településtörténet és a néprajzi kutatások összefüggése). A néprajzi tárgyak dokumentálása múzeumainkban, gyűjteményeinkben. A gyűjtés és a néprajzi tárgyak szakszerű feldolgozása a 21. század elején. Néprajzi tárgyaink azonosítási nehézségei (a kézműves-, a népművészeti, az iparművészeti tárgyak készítési ideje, műhelyének és helyének meghatározási lehetőségei). Meghí-vott előadóink: BÁNSZKY MÁRIA, főmuzeológus, a Vajdasági Múzeum munkatársa, DR. BÁRTH JÁNOS néprajzkutató, a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok igazgatóságának vezetője, DR. ÉGETŐ MELINDA, néprajzkutató, muzeológus, DR. JUHÁSZ ANTAL néprajzkutató, muzeológus, a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa,  DR. KÓSA LÁSZLÓ, a Magyar Tudományos Akadémia Kutató-csoportjának főmunkatársa, DR. KRISKÓNÉ DÁVID MÁRIA Népi Iparművészeti Múzeum igazgatója, SIMON ANDRÁS néprajzkutató, egyetemi tanár. részletek>> 

 
Magyar Szó; 2004. október 5.,  kedd
Hagyományos értékeink
Október derekán néprajzi tanácskozást tartanak Zentán
Immár a XIV. Néprajzi Tanácskozásra kerül sor október 16-án, szombaton 10 órai kezdettel a zentai Városi Múzeumban ezúttal Hagyományos értékeink a XXI. század elején címmel. A XXI. század küszöbén a megújulás igényeit érezve a szervezők úgy döntöttek, hogy a tanácskozást új arculattal viszik tovább.

Vidékünk néprajzi kutatómunkájának kibontakozásában jelentős szerepe volt a Garay Ákos-díjas zentai Városi Múzeumnak. Az itt tevékenykedő szakemberek mindig fontosnak tartották a folklórkutatást, az önkéntes gyűjtők szakmai felkészítését még a muzeológiai munka rovására is. Ezt példázza, hogy vidékünkön az első néprajzi szemináriumot 1970. június 19-e és 21-e között az újvidéki Hungarológiai Intézet, a zentai múzeum, valamint a munkásegyetem közös szervezésében Zentán tartották meg. A JMMT Kiss Lajos Néprajzi Szakosztálya és a Thurzó Lajos Közművelődési Központ 1991 novemberében indította ismét útjára a megújulás igényét magában hordozó néprajzi szemináriumsorozatot, amely időközben néprajzi tanácskozássá szerveződött újjá. Az évi találkozókat egyaránt hasznossá szeretnék tenni a muzeológusok, a néprajzkutatók, a folklórkutatók, a néprajzi gyűjtők s a hagyományápolók számára is.

Annak jegyében, hogy állandó kiállításunk harminc éve nyílt, a szervező, a Thurzó Lajos KK az idei tanácskozást a tárgyi néprajznak szenteli. Szeretnének helyet adni kutatási tapasztalatokat megosztó, gyakorlati, szakmai eszmecserék fórumának. Az eddigi rendezvényeken előadást tartottak muzeológusok, műemlékvédők, néprajzi gyűjtők, a néprajz rokon tudományainak képviselői. Ezúttal is jó lenne több szemszögből, több szempontból megvilágítani a tanácskozás témáját.

A tanácskozáson Dala Sára és Raffai Judit: A változó hagyomány: a mesemondás napjainkban, Kriskóné Dávid Mária: A népművészet továbbélése, Bodor Anikó: Vajdasági magyar népzenei mozgalmak, Juhász Antal: A Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének észak-bánsági kutatásai, Simon András: Az észak-bánsági magyarok hagyományos kultúrája a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke terepmunkáinak tükrében, Klamár Zoltán: Forrásérték és hitelesség a historia domusokban – magyarkanizsai és adorjáni példák, Szűcs Judit: Települések kapcsolata, foglalkozások a vizek partján, Örsi Julianna: Az Alföld társadalmának átalakulása a XX–XXI. század fordulóján címmel értekezik.

föl

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 SZEPTEMBER
 
ÚJ CD 
 
 
Magyar Szó; 2004. szeptember 22.,  szerda 
ZENTA KITÜNTETTJEI
Nemes szándék és nemez
Tisztelgés a Délvidéki Nemezsátor készítői előtt

Az idén város ünnepén Zenta plakettjét a Délvidéki Nemezsátor készítőinek adták át. Nem véletlenül, hiszen egy olyan lelkes és önfeláldozó csoport részesült ebben a magas elismerésben, amely a határokon túl is sikert ért el. Az ezzel kapcsolatos megindoklásban egybek között a következőkre hívják fel a figyelmet:-- Amikor a Délvidéki Nemezsátor készítői előtt tisztelgünk abból az alkalomból, hogy városunk legrangosabb kitüntetésében részesülnek, akkor a dicséret elsősorban az alkotó, a közösséget tudatosan szolgáló embereknek szól. Azoknak, akik hitből, hasznos akaratból és makacs kitartásból, valamint legemberbarátibb anyagból, fából és gyapjúból készítették a lélek csodálatos, s mégis kézzelfogható építményét. Elég csak egy pillantást vetni rá, s a varázslat elkeződik: legbensőnkben érezzük, ahogy feléled bennünk az önzésbe fagyott jóság. Elkészítéséhez nem is kellett sem mész, sem kő, sem cement, csak ifjúi szív, makacs elszánás, buzgó fáradozás és sok-sok kívülálló rajongó csodálata és segíteni akarása. S kellett hozzá még nemes szándék és nemez. Mert ahogyan a nevében is őrzi, nemes ez az anyag. Nemes, mert kell hozzá állatot ölni, nemes azért, mert mintavilága határtalan, nemes azért, mert a világmindenség összetartozását jelképezi. Ugyanis a gyapjú sok ezer apró szálából áll össze sprirálisan összefonódva és megidézve életet adó naprendszerünket. És ez az anyag évezredeken át az emberélet legnagyobb fordulóin (a születésnél, házasságnál és halálnál) nagyon fontos szerepet játszott, és reméljük, újra játszani fog. 

Napjainkban ugyanis szép példáját látjuk annak, ahogyan egyebek között a Tisza mente buzgó nemezelőinek keze nyomán újra felfedezzük a nemezt. A gyapjú mint anyag újjáéled, s rohanó világunkban egy nemezből készült tárgy a melegséget, nyugalmat hozza el gazdájának. A nemez megállítja az időt, az időtlenségből üzen. Jó egy nemez tulajdonságának lenni, legyen az egy tarsoly, egy játék, egy sapka vagy egy közösség jelképes sátora, mint amilyen a Délvidéki Nemezsátor, amelynek alapozása épp egy évvel ezelőtt kezdődött el, amikor a zentai és felsőhegyi általános iskolások hozzáláttak a gyapjú festéséhez szükséges növények gyűjtéséhez. A munka két csoportban folyt: a Képzőművészeti Alkotóműhelyben Mezei Erzsébet, Gombos Szilvia, Túri Emese és Túri Enikő, valamint a Zentai Alkotóházban és a tiszaszentmiklósi nemezelő táborban Tóth Lívia, Rúzsa Mária és Gubik Anita vezetésével. A két társaság csaknem száz tagja -- adai, bácsgyulafalvi, csókai, magyarkanizsai, egyházaskéri, tiszaszentmiklósi és zentai fiatalok -- összesen 100 kg gyapjút használt fel a sátor oldalainak, a tetőborító palástnak és és az ajtónak az elkészítéséhez. A nemezlapok rögzítéséhez szükséges szalagokat a kisiskolások szőtték. A kirgiz típusú nemezsátor faszerkezetének elkészítését Puskás Ferenc zentai fafaragó vállalta. A kőrisfa megmunkálásában Vasas György és Csanádi Csaba segédkezett. A négy méter átmérőjű sátor ajtaját jávorfából faragták. A sátor oldalát négy, harmonikaszerűen összecsukható kerege alkotja, amelynek részei a kereszteződéseknél bőrszíjjal vannak rögzítve. Az így elkészült sátort először a zentai Fő téren, majd Budapesten a Mesterségek Ünnepének keretében a VIII. Nemezművészeti Világtalálkozón, aztán Magyarkanizsán, szeptember 11-én pedig ismét Zentán állították fel. De ezzel küldetése egyáltalán nem ért véget, hiszen számos helyen szeretnék még felállítani, megcsodálni, mert elég csak rápillantanunk, és érezzük a belőle áradó békét; az együttműködés és a kétkezi közös munka által létrehozott hajlék otthont nyújtó, családi melegséget árasztó nyugalmát, összefogásra biztató, hívó szavát... 

P.P. 
 

 
 
 
Magyar Szó; 2004. szeptember 18., 19., szombat - vasárnap 
II. Vajdasági Kisebbségi Fesztivál 
 Szeptember 18-án, szombaton 19 órai kezdettel a Csáki Lajos Általános Iskola tornaterme ad otthont annak a néptáncfesztiválnak, melyet idén másodszor szervez a Kodály Zoltán Magyar Művelődési központ a Topolyai Napok keretében. A csaknem kétórás műsorban 8 tánccsoport lép fel, közöttük vajdaság legjobb együttesei: a helybeli Cirkalom táncosain kívül a péterrévei Tisza néptáncegyüttes, a szabadkai Népkör csoportja, a becsei Szelence, az újvidéki Csűrdöngölő és a kishegyesi Rizgetős. Bácskeresztúri ruszin vendégei is lesznek a találkozónak. Külföldi vendégként a százhalombattai Forrás együttes lép fel, de két meglepetés produkciót is tartogatnak a fesztiválszervezők a néptánc kedvelőinek. A talpalávalót a topolyai Csalóka zenekar biztosítja. A hivatalos műsort követően táncház zárja a rendezvényt. 

-hg

 
CSALÁDI KÖR, 2004. Szeptember 23.
Nyolcvan lány a színpadon
Topolyán megtartották a II. Vajdasági Kisebbségi Fesztivált

Szeptember 15-e Topolya város napja, de már évek óta nemcsak ezen a napon ünnepelnek, hanem a Topolya-napok ünnepségsorozat már szeptember 10-én elkezdődik és 25-éig tart. Ilyenkor gazdag művelődési műsor zajlik a városban, irodalmi műsorok, színházi előadások, képzőművészeti kiállítások tekinthetők meg. Az ünnepségsorozat egyik fénypontja a Vajdasági Kisebbségi Fesztivál, amelyet már másodízben szervezett meg a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ.
Tavaly az I. fesztiválon a házigazda Cirkalom táncegyüttes mellett csak a becsei és az újvidéki csoportok voltak jelen, valamint a százhalombattai tánccsoport, az idén azonban, ahogy tavaly már jelezték is a szervezők, sikerült bővíteni a fellépő együttesek sorát.
– Egy ehhez hasonló műsort Kolozsváron láttunk, az adta az ötletet, hogy itt Vajdaságban is szervezzünk egy ilyen megmozdulást –, mondta Kisimre Árpád, a szervezők egyike. – Hat vajdasági magyar táncegyüttes, egy ruszin és egy magyarországi vendégegyüttes lépett ma este közönség elé. Természetesen a Vajdaságban élő többi kisebbség táncegyütteseit is szerettük volna vendégül látni, de sajnos anyagi gondok miatt nem sikerült. Ha kisebbségről beszélünk, akkor nem szabad megfeledkezni a románokról, szlovákokról, bunyevácokról sem. Bízunk benne, hogy a tartomány felfigyel erre a fesztiválra, és a következő évtől mellénk áll.
A műsort Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház alelnöke nyitotta meg, a jelenlévőket pedig Bábi Attila polgármester is köszöntötte, kiemelve a fesztivál eszmei értékét, sokszínűségét. Mindketten reményüket fejezték ki, hogy a találkozó hagyományt teremt, évről évre tömegesebb lesz, és a Vajdaságban élő kisebbségek igazi folklórfesztiváljává fejlődik.
Az est első műsorszáma a hat vajdasági táncegyüttes közös produkciója volt. A színpadon mintegy nyolcvan lány táncolta a zempléni karikázót, akik Szabadkáról, Péterrévéről, Óbecséről, Újvidékről, Kishegyesről és Topolyáról érkeztek. Az est további részében fellépett a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Rizgetős táncegyüttese, akik Sóvidéki táncokat mutattak be. Nyírségi táncokkal a szabadkai Népkör táncegyüttese kápráztatta el a közönséget, a topolyai Kodály Zoltán MME Cirkalom táncegyüttese pedig Ördöngösfüzesi táncokkal érdemelte ki a vastapsot. Mellettük még a becsei Petőfi Sándor MK Szelence táncegyüttesének tagjai mutatkoztak be Csicsiriska és tánc a Szilágyságból című koreográfiájukkal, valamint a péterrévei Tisza táncegyüttes tagjai Az új fiú című összeállításukkal. Az újvidéki Petőfi Sándor MME Csűrdöngölő táncegyüttese A nagybődi dobogós kőhídnál című koreográfiájával mutatkozott be. A táncegyütteseket a topolyai Csalóka zenekar kísérte.
A magyar néptáncegyüttesek mellett a bácskeresztúri ruszin táncegyüttes műsorát is megtekinthette a közönség, valamint fellépett a százhalombattai Forrás táncegyüttes Magyarországról.
A műsor végén ismét egy közös produkció került bemutatásra, amelyhez a magyarországi vendégek is csatlakoztak. Több mint ötven pár Nagyecsedi táncokat mutatott be, amit a közönség szűnni nem akaró vastapssal jutalmazott.
A fesztivál megálmodói, Kisimre Szerda Anna, Zellei Zsuzsanna, Savelin László és Kisimre Árpád nemcsak az ötletet adta, hanem a munka nagy részét maguk végezték el.
– Egy szakmai zsűri szerint az itt fellépő együttesek Vajdaság hat legjobb tánccsoportja. Jó kapcsolatot tartanak egymással, sok helyen megfordulnak együtt, a fellépések alkalmával pedig közösen buliznak, szórakoznak, és megmutatták azt is, hogy tudnak együtt dolgozni. Nem volt nehéz rávenni őket arra, hogy két közös produkciót is készítsünk erre az estre. Két hét alatt állítottuk színpadra ezeket a közös táncokat, úgy, hogy eljártunk ezekhez az együttesekhez, és megtanítottuk a koreográfiákat. A közös próbák a mai nap folyamán voltak, délelőtt tíztől próbáltunk, és két óra alatt a két műsorszám összeállt – mondta Kisimre Árpád.
A műsor után közös vacsorán, majd táncházban barátkoztak tovább a résztvevők.

RICZ Róbert
 
 
 
 

Magyar Szó; 2004. szeptember 3., péntek

A KILENCEDIK BATYU
Tánc, dal, jó buli 
Több mint kétszáz népi táncos és népzenész töltötte Pacséron a vakáció utolsó hetét – A Batyu tábor záróműsoráról
 
Hagyomány, hogy a Batyu tábor utolsó estéjén a táborlakók bemutatják az egy hét alatt elsajátított lépéseket, táncokat, népdalokat és a kézműves csoport által készített tárgyakat. A gálára érkező szülők és helybeliek a műsor előtt alkalmi kiállításon láthatják az egyhetes munka eredményét: ezúttal a nemeztárgyakat, a gyöngyöket és a festett fát.
Hogy komoly munka folyt a táborban, kiderült a gálaműsorból is, amelyen csaknem 250-en léptek fel. A pacséri iskola nyári színpadán a legkisebbek sárközi táncokat mutattak be, melynek lépéseit Kis Zsiga és Busai Norbert segítségével sajátították el a népi tánccal ismerkedő gyerekek. A próbák délelőtt kilenctől délig, és délután háromtól hatig tartottak az iskola tornatermében és előcsarnokában, illetve a pacséri ifjúsági otthonban, ahova a legidősebbek gyalogoltak naponta kétszer. Kádár Elemérnek és Pál Erikának köszönhetően a felcsíki táncok bonyolult lépései is összeálltak egy produkcióvá. Lévai Péter és Kiss Zsuzsanna próbáin az éneklésre is nagy hangsúlyt fektettek, erről is meggyőződhettek a záróműsor nézői.
Mi kerül a műsorba? (Zellei Zsuzsi és Kisimre Szerda Anna egyeztet)
A tábor esti előadásainak témái egy hagyományőrző közösség, Bácskertes (Kupuszina) múltjához, jelenéhez kötődtek. Dr. Silling István a hagyományos viseletről tartott előadást, lányát öltöztetve ünnepi viseletbe, Bodor Anikó pedig Bácskertes népzenéjéről beszélt.
Dobsa Tamás és felesége zoboraljai viseletbe öltöztetett két lánykát. Videofimet is vetítettek a lakodalmas szokásokról, és Zoboralja néprajzával is megismerkedhettek, a rutinosabb táncosok egy táncot is megtanultak.
Az esti táncház is szerves velejárója a Batyu táboroknak, hiszen minden együtt volt a jó bulihoz: a hegedűsök, brácsások, bőgősök húzták a talpalávalót (csaknem tízen váltották egymást), jelen voltak a táncoktatók (Varga Andreasz és Lukács Imre), és lelkes táncosokból sem volt hiány.
Kora délután és az esti órákban kézműves foglalkozások keretében, Dimény Ibolya, Lukács Fodor Valéria és Rind Melitta irányításával próbálhatták ki fantáziájukat, türelmüket és ügyességüket az érdeklődők.
Ekkora tömeg talán nem volt sohasem a pacséri iskola udvarán

Szép gesztus, hogy a táborvezetők munkájukért egymásnak is köszönetet mondtak, így mindenkit színpadra kértek, és a táborban készült munkákkal, illetve hatalmas tapssal, ovációval köszöntöttek. A tábori himnusz, egy szép al-dunai székely népdal elhangzása előtt a műsorvezetők, Zellei Zsuzsanna és Kisimre Szerda Anna, mindenkinek megköszönték a támogatást, így a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központnak is, amely az utóbbi években magára vállalta a szervezést, a pacséri iskola igazgatójának és személyzetének, akik szinte ideális körülményeket biztosítottak a tábori élethez.
A táborlakók képzeletbeli batyujába a nemezlabda, a kaláris, a festett tábla mellé elméleti és gyakorlati tudás került, melyet hasznosíthatnak az otthoni táncegyütteseikben, a gálaműsor közönsége pedig a jókedvű, szívből jövő népi tánc, zene és dal együttesének köszönhetően a nyár utolsó szép élményeként őrizheti emlékei között a Batyu tábor idei gálaműsorát.

Kép és szöveg: HERCEG Elizabetta



2004. szeptember 1.
Az első szajáni hímzőtábor
Az Ady Endre Művelődési Egyesület augusztus 14-e és 20-a között tartotta meg az első szajáni hímzőtábort, amelyben bácspalánkai, temerini, szenttamási, törökkanizsai és helybeli hímzőnők vettek részt. KOLENÁK Ibolya vezetésével az asszonyok két témával ismerkedtek meg. Az egyik a fehérhímzés volt, amely Vajdaság legjellemzőbb hímzési technikája. Az asszonyok megtanulták a gyöngyforma kidolgozását, a lapos hímzést és a száröltés módszerét is. Slingeléssel csak a fehér pamutszálból készült anyagokat díszítik. A fehér szín ünnepivé varázsolja a terítőt. A fehérhímzéssel ékesített abroszokat egyszerű karbantartásuk miatt is kedvelik a hímzőnők, az így készült terítők ugyanis nyugodtan moshatók magas hőfokon, mosógépben is.

A tábor másik témája az úri hímzés volt. Ez a módszer Vajdaságban kevésbé ismert. Az öltési módszerek elsajátítása mellett az asszonyok megismerkedtek az úri hímzés eredetével is. Régen a nagy úri házak és az egyházak textíliáit díszítették ily módon. Az első úri hímző műhely Gizella királyné udvarában működött, ahol apácák és úri nők díszítettek ágyneműket, asztalterítőket, ruhákat. A koronázási palástokat is ilyen módszerrel hímezték. A résztvevők megtanulták a legjellemzőbb motívumok elkészítését, amelyek a gránátalma, a tulipán, a szegfű, az akantusz virág és a különféle kacskaringók. A motívumokat először pauszpapírra rajzolták, ezt ráhelyezték a vászonra, majd a minta körvonalai mentén kilyukasztották a papírt. Ezután a felhígított drukkoló paszta segítségével rávitték a mintákat a finom lenvászonra, melyeket különböző színű osztókkal varrtak ki. Minden mintát körülkontúroztak arany vagy ezüst színű fémszállal. Az úri hímzés részeként az asszonyok elsajátították a különböző öltési módszereket, mint amilyen például a tyúkszem- és a boszorkányöltés. Az úri hímzéssel készült terítők szélét azsúrral és vert csipkével díszítették, amelyek még jobban kiemelik a minták szépségét. A terítők karbantartása során külön figyelmet kell fordítani a fémszálak épségére. Emiatt csak kézi mosással ajánlott tisztítani az úri hímzéssel díszített lenvásznat, és csak a visszájáról szabad vasalni.

A tábor során készült asztalterítőket az egyesületnek ajándékozták a résztvevők.

Sz. M.
 
Néprajz- és kulturális antropológia szakos hallgatók konferenciája
Topolya, 2004. szeptember 11-12.
(Harkai Imre vajdasági épitész/néprajzkutató emlékére)
Program 
 

         Szeptember 11., szombat 
9.00 Órától érkezés, regisztráció a topolyai művelődési ház könyvtártermében (cím, és 
         megközelíthetősége az autóbusz-pályaudvarról). 
9.30  A konferencia ünnepélyes megnyitója: 
 A topolyai Művelődési ház nevében Cservenák Pál 
 A Kiss Lajos Néprajzi Társaság nevében Raffai Judit és Silling Léda 

10.00 Előadások 
Elnököl: Papp Árpád 
 Gleszer Norbert: „Valódi vallásosság” – „minőségi szórakozás” 
  Máté György és Smid Bernadett: Ludasi borbélyok 
          Kemény Márton: "A homoki szőlőtermesztés mintái a Ludasi-tó vidékén" 
          Rind Melitta: (a megjelenő könyvéről) 
Vermes Veronika Borbála: Vermes Lajos családi hagyatékának a bemutatása 
11.30 Kávészünet 
11.45 Előadások 
Elnököl: Szőke Anna 
Papp Richard: Nemzettudat és rituális gyakorlat a vajdasági magyarok életének 
    tükrében. 
 Ambrus Vilmos: A szerémségi magyarok identitás megőrzésének lehetőségei 
Hajnal Virág: Szórványkutatás kulturális antropológiai lehetőségei a Vajdaságban egy 
  esettanulmány fényében. 
  Silling Léda: Piacok és piacozók - a szerémségi Maradékon végzett kutatások 
          tükrében. 
 

13.00 Ebéd 
Látogatás Harkai Imre sírjához, koszorúzás. 

15.00 Beszámolók az egyetemeken folyó és a Vajdaságot érintő kutatásokról. 
Elnököl: Bali János 
Szőke Anna: A kishegyesi kutatásról 
Klamár Zoltán: A maradéki kutatásról 
Raffai Judit: A ludasi kutatás és a Kiss Lajos Néprajzi Társaság munkájáról 
16.30 Szünet 
17.00 Kerekasztal-beszélgetés a még be nem mutatkozott résztvevők kutatási témáiról. 
 Legfőbb célunk, hogy tudomásunk legyen egymásról, és közösen tudjuk segíteni a 
 Vajdaság néprajzi kutatását. 
 

Magyar Szó; 2004. szeptember 16., csütörtök 

A néprajzkutatás távlatai
Kulturális antropológusok és egyetemi hallgatók a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tanácskozásán
Topolya már most érzi annak a szellemiségnek a hiányát, amelyet a tavaly elhunyt Harkai Imre képviselt. A népi építészet kitűnő ismerője, a fiatalok támogatója volt. Nevéhez fűződik a tájház mozgalom megindítása, a topolyai tájház létrehozása, a ritkaságszámba menő kovács-bognár műhely, Topolya egyik jelképének, a szélmalomnak felállítása. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság őszi konferenciájának megnyitóján dr. Harkai Imrére emlékeztek tisztelői: a topolyaiak, nevükben Cservenák Pál, a fiatal kutatók nevében Raffai Judit, és Silling Léda, az összejövetel fő szervezői. 

A néprajzkutatás határai bővülnek – erről győződhettünk meg a topolyai Művelődési Ház klubhelyiségében a hétvégén megtartott egész napos konferencián, melynek első ülésszakán a jelenleg is folyó kutatásaikról, részeredményekről, eredményekről, számoltak be a Vajdaság több helységéből érkező fiatal néprajzosok, akik különböző magyarországi egyetemeken folytatják tanulmányaikat. A Szegedi Tudományegyetemen például, mint a tanácskozás nyitó előadását tartó óbecsei Gleszer Norbert, aki a kisebbségi identitás és egyéni vallásosság viszonyát vizsgálta egy vajdasági ifjúsági egyházi kórus esetében, vagyis azt, hogy a vallás, az identitás és egyházkép miként segíti, gátolja, vagy építi egymást. 

Máté György és Smid Bernadett a ludasi borbélyok műhelyében jártak, a férfiak még ma is élő szokásának szertartását járták körül. Ludason a borbélyhoz járás szórakozási lehetőség is egyben, ahol a bor és a kártya is előkerül. Művelődéstörténeti érdekesség volt Vermes Veronika Borbála és édesapja Vermes Péter, Vermes Gábor fölbirtokos leszámazottainak előadása, akik a  család hagyatékát, levelezéseit, családi okiratait tanulmányozzák. A tanácskozás második részében két Szerémségben végzett kutatás eredményeiről hallhattunk. Silling Léda, a budapesti ELTE Néprajz Tanszékének hallgatója, a maradéki piacok világáról és a piacozók életéről számolt be. Ambrus Vilmos a szerémségi magyarok identitás-megőrzésének lehetőségeiről beszélt. Mint mondta, nagyon nehéz megjósolni, hogy milyen jövő vár a szórványban élő magyarokra, hiszen sok-sok tényező együttese akár pozitívan is befolyásolhatja a maradéki, dobradói, satrincai magyarok anyanyelvének, kultúrájának megőrzését. Ambrus többek között az egyesületi élet föllendítésének szükségességére mutatott rá. Kitért a maradéki református egyház példamutató tevékenységére, az anyanyelvápoló tábor megszervezésére. A kulturális kapcsolatokon túl, gazdasági és társadalmi kapcsolatok kiépítésére is szükség lenne, hiszen az identitás megőrzés jelenti a megmaradást is. 

A tanácskozás szünetében a konferencia részvevői megkoszorúzták Harkai Imre sírját, majd ellátogattak a Topolyai Múzeumba. 

A délután folyamán a már említett területeken kívül eső, a kishegyesi, a bánáti, főként a verseci kutatásokról esett szó, melyek többnyire a magyarországi egyetemekhez kötődnek. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság munkáját ismertetve, a társaság elnöke, Raffai Judit sikeresnek ítélte meg a konferenciát, hiszen a fiatalokat bekapcsolták a munkába. Jelenleg egy átfogó adatbázis kialakításán dolgoznak, kéziratokat rendeznek, céljuk egy néprajzi bibliográfia elkészítése, a társaság könyvtárat is szeretne létrehozni, jelenleg mintegy 500 könyvvel rendelkeznek. 

A néprajz különböző kutatási területei villantak fel az érdeklődők előtt, és jó, hogy minden előadás után volt bőven hozzászólás, kiegészítés, vagy éppen kérdés is. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság őszi konferenciája így évenként alkalmat ad a téma iránt érdeklődőknek a találkozásra, a tapasztalatcserére. Az idei tanácskozást az Illyés Alalpítvány és a topolyai önkormányzat támogatta. 

 Kép és szöveg: Herceg Elizabetta 

 
 
2004. szeptember 25. szombat
Szabadka
Népkör MMK Garay Béla terem
10.00 óra
A rontás
II. Néphit konferencia
Kiss Lajos Néprajzi Társaság és a Népkör MMK szervezésében 
A Kiss Lajos Néprajzi Társaság 2004. szeptember 25-én, Szabadkán, a Népkör Garay termében (Kossuth L tér 4.)  rontás témakörben néprajzi ülést tart, ahol az idén hatvan éves néprajzkutató Jung Károlyt kívánják felköszönteni.   

Program  

9. 30 Érkezés, regisztráció a Népkörben 

10.00 A konferencia ünnepélyes megnyitója 

        Jung Károly köszöntése 

        A Magyar Néprajzi Társaság nevében Pócs Éva 

        A Kiss Lajos Néprajzi Társaság nevében Raffai Judit 

10. 30 

Pócs Éva:  A mágia szerepe a boszorkányság rendszereiben. 

11. 00 Kávészünet 

11. 20 

Alojzija Stantić: Neka virovanja o praznovirju kod Bunjevaca 

Raffai Judit: A baj felfogása Ludason 

Nagy Abonyi Ágnes: A rontáselhárító denevér egy kanizsamonostori adat tükrében 

Balla Ferenc: Rontást gyógyítók (boszorkányok) a XXI. században 

Hozzászólások 

 13. 30.  Ebéd 

  
Bejelentkezések a konferenciára Raffai Juditnál  tel.: 024 571- 938 e-mail: sumuseum@subotica.co.yu   

 
 
 
 
 
föl

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AUGUSZTUS
 A Vajdasági Magyar Folklórközpont és a az újvidéki Petőfi Sándor MME
PÁLYÁZATOT hirdet
a kézművesek számára a IX. Vajdasági Táncháztalálkozón és Kirakodóvásáron való részvételre, melyet 2004. október 9-én szerveznek meg, Újvidéken. A szervezők az érdekelt kézművesek részére díjmentesen biztosítanak kirakodóhelyet. Mivel a kirakodóhelyek száma korlátozott, a jelentkezéseket beérkezésük sorrendje alapján vesszük figyelembe. Jelentkezési határidő 2004. szeptember 9.
Minden további információ és jelentkezés:
Kovács Zsuzsanna (+381 0) 63 8 541 104
zuzak@psok.org.yu
 

Magyar Szó; 2004. augusztus 30., hétfő
Alkotás és játék a leendő tájházban
 IV. HAGYOMÁNYŐRZŐ NAPOK – KISOROSZ
Énektanulás
Ügyeskednek a kosárfonók
Kikapcsolódásként tánc
Kisoroszon negyedik alkalommal tartották meg a Hagyományőrző Napokat és a népművészeti tábort. A korábbi években a katolikus parókia adott otthont a rendezvénynek, az idén viszont saját épületüket vehették birtokba a gyerekek. A nemrégiben hivatalosan is bejegyzett Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központnak sikerült megvásárolnia egy jó állapotban lévő parasztházat a hozzá tartozó két hold földdel, amelyet tájházzá kívánnak alakítani. A távlati tervekben szerepel a különböző kézműves műhelyek – elsősorban gölöncsér és fazekas – létesítése is. Egyelőre azonban arra kell gondolniuk, honnan teremtsék elő a vételár még hiányzó részét. Talpai Sándor elnök elmondta, eddig legtöbbet Nagykikinda önkormányzata segített, valamint néhány közvállalat, a Tartományi Művelődési és Oktatási Titkárság és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.

A több mint száz résztvevő – az óvodáskorúaktól az ifikig – agyagozhatott Gyurcsi Elvira irányításával, Újházi László segítségével a kosárfonás rejtelmeit láthatta, Puskás Ferenc körül pedig a fafaragók gyülekeztek. Csonti Melinda népi iparművész a gyöngyfűzést, a batikolást és az éneket, Tóth Lívia a nemezelést oktatta. Berta Piroska, Talpai Ildikó, Talpai Valéria és Csányi Judit tanítónők különböző játékokat találtak ki arra az időszakra, amikor elfáradtak a kezek az alkotásban. A felsorolásból nem maradhat ki a tábor mindenese, Talpai Zsuzsanna, valamint a finom ebédek készítője, Berta Anna sem. A táncházi muzsikát a nagykikindai Barlangó együttes szolgáltatta, a lépéseket Kátai Tibor és Zsigovics Elvira mutatta meg.

A munka játékkal, a tábortűz mellett és szalonnasütéssel zárult, amelynek a hirtelen keletkezett zivatar vetett véget. A rendezvény utolsó napja szentmisével kezdődött a katolikus templomban. Hajdú Sándor esperes megszentelte az új kenyeret, a mise végén pedig háromszáz megszentelt zsömlét osztottak szét a jelenlévők között. Ezután valamennyien a tájházba mentek, ahol megnyílt a táborban készült munkák kiállítása. Délután Együtt a család címmel játékos vetélkedőt szerveztek, de ugyanebben az időben megkezdődött az első Parasztbogrács-főzőverseny. Nyolc bogrács alatt rotyogott a disznó-, marha- és őzhúsból készült finom étel, ugyanis a helybeli tűzoltó egyesület, a művelődési egyesület, a vadászok és a Torontál csapata, valamint négy egyén mérte össze szakácstudományát. A családi vetélkedő és a főzőverseny legjobbjai természetesen jutalmat is kaptak. Nézelődőből sem volt hiány, ugyanis a tájház udvarán legalább 250–300 személy gyűlt össze.

Kép és szöveg: (Tha)

Magyar Szó; 2004. augusztus 30., hétfő
Tengerparton a Padrakati

A doroszlói népi táncosok a Horvátországban rendezett méhészeti világtalálkozón szerepeltek

A Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület ifjúsági tánccsoportja, tavasszal egy Pécsi előzetes bemutatkozás után meghívást kapott a horvát tengerparti Novi Vinodolskiba, augusztus 20-ától 22-éig megrendezett méhészeti vándor világkiállításra és árubörzére.
A tánccsoport és a fúvószenekar augusztus 20-án, délelőtt érkezett meg a tengerparti városba. A kiállítás megnyitója este volt. A rendezvényhez sok sikert kívánt többek között Ivan Bandić, a Horvát Köztársaság pécsi főkonzula, a vendégeket üdvözölte Milivoj Vidmar, Novi Vinodolski polgármestere, majd a kiállítást a zombori Stipan Pekanović, a méhészeti vándor világkiállítás és árubörze igazgatója nyitotta meg. Ezután felléptek a meghívott népi együttesek, a bácsbéregi Silvije Strahimir Kranjčević horvát népzenei csoport, a Vrpoljeról érkezett Ivan Meštrović egyesület képviselői, valamint a doroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület népi táncosai.
Másnap, ugyancsak hasonló színvonalas bemutatókban gyönyörködhetett a közönség. A doroszlóiak összesen négy, a Tánc a nagykocsmában, a Doroszlói táncok, a Csősztánc és a Padrakati című koreográfiákkal léptek közönség elé. Ráadás nélkül sohasem múlhatott el fellépés. A magyar és német turisták körében különösképp nagy sikert arattak.
Természetesen azért a szórakoztatás mellett akadt idejük szórakozásra is. Rengeteget fürödtek, ami a rendezvény nyújtotta érdekességeket illeti, nagy élvezettel kóstolgatták végig a világkiállítás és árubörze mézes portékáit, a mézesbort, mézespálinkát és a mézespogácsát.
Amint azt Dörner Zsuzsanna, a tánccsoport vezetője elmondta, mivel a szervezők, a csoportok útiköltségét nem tudták fedezni, a doroszlóiak a helybeli vadásszálót üzemeltető olasz Pietro Arvedi de Mile grófnak köszönhetik, aki jelentős összeggel támogatta a tánccsoportot.

LENNER Tímea, Doroszló
 

 
2004.augusztus 25. 
IV. Hagyományőrző Napok - Kisorosz 
Alkotás és játék a leendő tájházban 

Augusztus 16-a és 22-e között tartották meg Kisoroszon negyedik alkalommal a Hagyományőrző Napokat és a népművészeti tábort. A korábbi években a katolikus parókia adott otthont a rendezvénynek, az idén viszont saját épületüket vehették birtokba a gyerekek. A nemrégiben hivatalosan is bejegyzett Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központnak ugyanis sikerült megvásárolnia egy jó állapotban lévő parasztházat (a hozzá tartozó két hold földdel együtt), és azt tájházzá kívánják átalakítani. A távlati tervekben szerepel a különböző kézművesműhelyek - elsősorban gölöncsér és fazekas - létesítése is. Egyelőre azonban arra kell gondolniuk, honnan teremtsék elő a vételár még hiányzó részét. TALPAI Sándor elnök elmondta, eddig legtöbbet Nagykikinda önkormányzata segített, valamint néhány közvállalat, a Tartományi Művelődési és Oktatási Titkárság és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. 

A több mint száz résztvevő - az óvodáskorúaktól az ifjúsági korosztályig - agyagozhatott GYURCSI Elvira irányításával, ÚJHÁZI László segítségével a kosárfonás rejtelmeibe pillanthatott bele, PUSKÁS Ferenc körül pedig a fafaragók gyülekeztek. CSONTI Melinda népi iparművész a gyöngyfűzést, a batikolást és az éneket, TÓTH Lívia a nemezelést oktatta. BERTA Piroska, TALPAI Ildikó, TALPAI Valéria és CSÁNYI Judit tanítónők különböző játékokat találtak ki arra az időszakra, amikor elfáradtak a kezek az alkotásban. A felsorolásból nem maradhat ki a tábor mindenese, TALPAI Zsuzsanna, valamint a finom ebédek készítője, BERTA Anna sem. A táncházi muzsikát a nagykikindai Barlangó együttes szolgáltatta, a lépéseket KÁTAI Tibor és ZSIGOVICS Elvira mutatta. 

Az egyhetes munka, játék és barátkozás ünnepi szentmisével, kenyérszenteléssel, kiállítással és műsorral zárult. 

(Tha)

 
2004.augusztus 25. 
Fafaragók a szajáni Művelődési Házban
A szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület második alkalommal szervezte meg a fafaragótábort. Az augusztus 14-étől 20-áig tartó rendezvénynek a helybeli Művelődési Ház adott otthont. 

A Nagykikindáról, Szenttamásról és Temerinből érkezett hat résztvevő mellett a helyi művészetkedvelők is besegítettek a munkába. A fiatalok és a tapasztaltabb fafaragók a tavaly készült játszótér bővítését jelölték ki célul. Terveik közt szerepelt egy játszóház kialakítása, csúszdával, egy farönkökből álló vonat készítése, valamint a faltörő kost ábrázoló hinta faragása. A megmunkálandó nyersanyagot az egyesület biztosította. 

A játékokon magyar népművészeti minták és gyermekmotívumok jelentek meg. A díszeket könyvekből választották, de az egyéni ötletek is helyet kaptak az alkotásokon. A mintákat először papírra rajzolták, majd indigó segítségével rávitték a fára. Ezt követte a faragás, amelyhez különböző végű és méretű vésőket használtak. Amíg a résztvevők a nyersanyag megérkezését várták, a szenttamási Kolenák család három kőrisfaoszlopot ajánlott fel a faragóknak, amelyek egy készülő nádfedelű tornác részeit képezték. A nyihogó tartóoszlopaira különböző virágmotívumokat faragtak, mind a négy oldalra más-más növény került. 

A művelődési egyesület a jövőben is minden évben szeretné megrendezni a tábort. 

Sz. M. 
 

 Magyar Szó; 2004. augusztus 25., szerda
Holnap Interetno
Fellép az Ethnocor, Lajkó Félix és a Magyar Állami Népi Együttes -- Ingyenes autóbuszok indulnak a környékbeli falvakból

Holnap délután folytatódik a III. Interetno Fesztivál programja. Lesz étel- és italkóstoló, külföldi néptáncegyüttesek lépnek fel, kézműves-kiállítást láthat a közönség, este pedig táncház várja a látogatókat. Városunk főterén holnap délután háromkor kirakodóvásár lesz, népművészeti mesterségek kiállítása, mákos-, diós-, kürtőskalács-kóstoló, valamint bemutatkozik néhány borpince. Este hat órától az olaszországi Gruppo Folkloristico Kokalos együttes műsorát kísérhetik figyelemmel. Hét órától a magyarországi Nyírség Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes közös műsora következik, részletet mutatnak be a Verbunkos -- nemzeti tánc születése című műsorból.
A program ezzel még nem ér véget, hiszen kilenc órától a Sax vendéglőben a Juhász, a Csalóka, a Szökős, a Torontál és a Forgatós zenekar ad ízelítőt őseink zenéjéből, amelyet fél tizenegytől táncház követ.
A pénteki program is izgalmas és sokszínű. Aki holnap lemarad a kirakodóvásárról, pénteken még felkeresheti. Fél hattól ismét az olaszországi Gruppo Folkloristico Kokalos együttes műsora látható, hattól pedig koncertek sora várja a látogatókat. Fellép az Ethnocor, az Iskon, a Fekete Gyémántok, valamint Lajkó Félix. Emellett este nyolctól a Szabadkai Népszínház Jadran színpadán a Csík zenekar és a Jászság Népi Együttes bemutatja A kor falára című produkcióját. Pénteken a Népkör MMK Kosztolányi Dezső termében várja táncház a népzene kedvelőit.
A háromnapos rendezvénysorozat szombaton zárul. Délelőtt tizenegy órától nyolc vajdasági magyar táncegyüttes mutatkozik be, amelyeket Mihályi Gábor, Farkas Zoltán, Tóth Ildikó és Szűcs Gábor összetételű zsűri véleményez majd.
Délután három órától a gyerekek számára kínálnak érdekes programot. A kirakodóvásár, játszóház és kézműves foglalkozások mellett Mess Attila mond mesét a McDonald's előtt.
A gálaműsor este nyolctól lesz a főtéren, amelyen fellép a Jászság Népi Együttes, a Csík zenekar, a Mladost, a Bunjevačko Kolo, a Gruppo Folkloristico Kokalos, a Guzsalyas, a Fekete Gyémántok cigányzenekar, a Szabadkai fúvósok.A fesztiválra mindennap ingyenes autóbuszok indulnak 26-án, 27-én és 28-án: Palicsról 16.30-kor a központból; Radanovácról 16.40-kor a buszmegállótól; Kelebiáról 17.10-kor a helyi közösség elől; Vörösfaluból 17.30-kor a Halászcsárda elől.
Pénteken, 27-én Pacsérról is indul autóbusz este fél hétkor a pacséri táborból.
Szombaton, 28-án a következő falvakból is indul autóbusz:Hajdújárásról 17.15-kor a buszmegállóról, Ludasról 17.20-kor a buszmegállóról, Noszáról szintén 17.20-kor a buszmegállóról.
Bajmokról 17.15-kor a Dózsa György Művelődési Egyesület elől, Csantavérről pedig a központból, szintén 17.15-kor.
Az autóbuszok Szabadkára a Szabadegyetem parkolójáig hozzák az utasokat, onnan is indulnak vissza.

tm

  Magyar Szó; 2004. augusztus 28., 29., szombat – vasárnap

Színvonalas műsorsorozat az interetnón
A szabadkai III. Interetno Fesztivál hangulatát az esős idő sem ronthatta el

Az esős idő sem tudta elrontani a III. Interetno Fesztivál különleges hangulatát. Bár a kézműves kiállítás és a tervezett borkóstoló nem tartott sokáig, a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban minden fellépő helyet kapott. A szervezők és a szabadkaiak is jobban örültek volna, ha a fesztiválhangulat az egész központot betölti.
A csütörtök esti megnyitón a szabadkai All Stars Gipsy Band lépett fel először, az az együttes, amely 1992-ben alakult, majd körbejárta Európát, valamint Japánban is fellépett, nagy sikert aratva. Szabadkán is elnyerték a közönség tetszését.
Lovas Ildikó községi művelődési titkár a fesztivál megnyitóján elmondta, az eső sem tudja elrontani a fesztiváli hangulatot, s minden bizonnyal erről a fellépő együttesek biztosítják a látogatókat.
Biztosították is, ugyanis a megnyitó beszéd után a szicíliai Gruppo Folkloristico Kokalos együttes műsora következett. Az együttes, amely több mint 50 tagból áll, a szicíliai ókori hagyományokat őrzi. Koreográfiájukat a nyolcadik és kilencedik századi szokásokra építik, amelyben bemutatják a szüretelés, a halászat hagyományait, és természetesen nem maradhatott ki a műsorból a szerelem sem.

A Magyar Állami Népi Együttes
 A programot a Magyar Állami Népi Együttes műsora követte, akik annak ellenére, hogy a Nyírség Táncegyüttessel közös műsort szerveztek, de a Nyírség lemondta fellépését, feledhetetlen élménnyel gazdagította a nézőket. Egyórás műsoruk ideje alatt táncuk mellett viseletüket is megcsodálhattuk.
Az esti táncházra már az eső is elállt, és megtelt a Sax vendéglő kertje. A zenéről a Juhász, a Csalóka, a Szökős, a Torontál, és a Forgatós zenekar gondoskodott. Éjfél körül tapsvihar köszöntötte az addig csendben szemlélődő Lajkó Félixet, aki több mint két órán keresztül táncoltatta a közönséget.
Fiatalok és idősek egyaránt kellemes estét tölthettek el.
Az Interetno Fesztivál háromnapos rendezvénysorozata a ma esti gálaműsorral fejeződik, ahol fellép a Jászság Népi Együttes, a Csík Zenekar, a Mladost, a Bunjevačko Kolo, a Gruppo Folkloristico Kokalos, a Guzsalyas, a Fekete Gyémántok cigányzenekar, és a Szabadkai fúvósok.

Kép és szöveg: tm

 
Magyar Szó, 2004. augusztus 23., hétfő
A népművészet ünnepe

Idén tizennyolcadik alkalommal került megrendezésre a Mesterségek Ünnepe a budai várban. Az augusztus 19–22-ig tartó eseményen közel 800 hagyományőrző kézműves mutatta be saját mesterségének fortélyait. A látogatók megismerkedhettek a mesteremberek ősidők óta gyakorolt tudományával: nemezkészítés, fazekasmesterség, fafaragás, gyékényszövés, hangszerkészítés, szövés, hímzés, kékfestés, csipkeverés, szíjgyártás, kerékgyártás, kádár mesterség, tojásfestés, mézeskalács-készítés. 
Minden évben másik mesterség, idén a nemezkészítés került a középpontba. A Mesterségek Ünnepe volt a befogadója a Nemezművészeti Világtalálkozónak is, melyre 20 országból több száz résztvevő érkezett. Az európai, közép-ázsiai, amerikai, japán, kazah, kirgiz, mongol nemezkészítők bemutatói egész nap zajlottak, és átfogó képet nyújtottak, a hagyományos és modern nemezkészítés lehetőségeiről. 
A Mesterségek Ünnepe népi hagyományaink, a tárgyalkotó népművészet legnagyobb ünnepe. Azonban idén a kézművesek és népművészek hagyományos seregszemléjén túl a Mesterségek Ünnepe adott otthont a „népművészet olimpiájának” is nevezett III. Folkloriada Világfesztivál záróeseményeinek, melynek ünnepélyes megnyitója Pécsett, a záró gála a Mesterségek Ünnepén, a budai várban került megrendezésre. (Népszabadság)

Néprajzi tábor Kupuszinán
Augusztus 17-étől 22-éig negyvenöt gyerek táborozik Kupuszinán. A Vajdasági Palócföldön címet viselő táborban a Délvidék különböző részeiből és Magyarországról érkezett résztvevők az itteni hagyományos mesterségekkel, szalmafonással, szövéssel ismerkednek. A tánc és a népviselet sem maradhat ki a programból, így felpróbálhatták azokat a régi szabású ruhadarabokat, amelyek még ma is szerves részét képezik a mindennapoknak. A helyi általános iskola szervezésében létrejött rendezvényt az Illyés Közalapítvány támogatta. A gyerekekkel önkéntesek és helyi pedagógusok foglalkoznak. Az elszállásolást magánházaknál oldották meg. A kézművesség mellett nagyon fontos szerep jutott a dal és a mese tanításának is. Reméljük a gyererkek sok hasznos és szép művészetet ismernek meg, és talán ezeket a dalokat és meséket adják tovább utódaiknak is. 
 
 

Magyar Szó, 2004. augusztus 21., 22., szombat – vasárnap  
Táncszínház születik 
Palatkai táncokat tanultak a népi tánctábor részvevői a horgosi alkotótanyán

Hogy jön össze a tévé, a videó a kemencében sült kenyér illatával és a Mezőség egy falatkájának, Palatkának a tánclépéseivel? Nagyon jól – derült ki a horgosi népzenei és népi tánctáborban. 
A Bartók Béla Közművelődési Egyesület alkotótanyáján egy hétig ropták a táncot a helybeli, csókai, péterrévei fiatalok, hogy új kincsekkel gazdagítsák tudásukat. 
– Többségükben hetedikes, nyolcadikos és középiskolás diákok vettek részt a tábor munkájában. A palatkai táncokat Farkas Ágnessel tanítottuk be, válogatásaink alapján. Mi gyűjtöttük össze a videokazettákat, CD-ket, úgy adtuk tovább az anyagot. A horgosi Ropogó tánccsoport többi tagja is intenzíven kivette a részét a munkából. Napi két próbával folyt az oktatás, ez összesen hatórás foglalkozást jelentett – mesélte Szécsi Viktória, a tábor egyik vezetője. 
A másik vezető Szécsi Zsolt volt. Elmondta, hogy a tábor a Kodoba-tábor nevet viselte, mert a tavaly elhunyt palatkai prímás emlékének szentelték. A Szécsi testvérek jól kiegészítették egymást a munkában, hallottuk a táborban, miközben Viki folyamatosan tanított, addig Zsolt szervezett, táncolt, zenélt és oktatott. 

Palatkai tánc a horgosi tanyaudvaron 
Szécsi Viktória a budapesti Táncművészeti Főiskola másodéves hallgatója néptánc-pedagógia szakon. Mégpedig eminens hallgatója – fűzte hozzá Túrú Károly és Takács József, a Bartók egyesület két vezetője, akik saját munkájukról csak ennyit mondtak: míg a fiatalok dolgoznak, nekik egyetlen feladatuk, hogy szavatolják számukra a megfelelő munkakörülményeket. (Azt ugyan nem tették hozzá, hogy nekik mennyi munkájukba kerül ez a háttérbiztosítás, de a tánccsoportok folyton megújuló népviseletein, az alkotótanya rohamos fejlődésén meglátszik a végeredmény.) 
– Az ének és tánc mellett kézműves-foglalkozásokat is tartottunk – folytatta Viktória. – Rábaközi kontytartót készítettünk a meglévő népviseletünkhöz, így most tetőtől talpig megvan a viseletünk. Közben énekeltünk, csujjogattunk, és volt egy kis beavatás a néprajzi jártasságba. A népzenei oktatás a szabadkai Juhász zenekar feladata volt, a hegedűoktatás Juhász Gáboré, a brácsa- és nagybőgő-oktatás Juhász Gyuláé. Ők nemcsak a palatkai népzenére, hanem tágabb körzetre, a mezőségire is alapoztak– A mai tánctáborok már nem térségről szólnak, hanem beszűkülnek egy-egy falura. Ez annak köszönhető, hogy egyre jobban össze vannak gyűjtve a hagyományok – magyarázta Viki. – Amikor dolgoztunk, élvezettel nézték a munkánkat, és gyümölccsel jutalmazták. 
A tábori étkekről külön szólni kell, mert ez esetben a tanya udvarán lévő kemence csak ontotta magából a finomságokat. A kenyérsütést arra a napra időzítették, amikor a diáktábor részvevőit látták vendégül, és Apró Marika néni kemencében sült kiflivel, lángossal és ropogós csirkehússal is meglepte a vendégeket. 
Az esti órák sem voltak kevésbé mozgalmasak, mint a dolgos délelőttiek és délutániak. Igaz, ekkor inkább a szórakozáson volt a hangsúly, de – kell-e mondani? – az esti táncházban is sok-sok dalt, táncot meg lehetett tanulni a Juhász zenekar és a horgosi Szapora együttes közreműködésével. Közben megérkezett a Tanyaszínház is, újabb élményekkel gazdagította a táborlakókat. 
Hogy lesz-e folytatás? Arra egyöntetű volt a válasz: mindenképpen. 
– Szeretnénk rendszeressé tenni a tábort minél nagyobb létszámmal, minél több korosztállyal. Van olyan terv is, hogy amikor legközelebb jönnek a színészek, együtt dolgozzunk, mert őket is érdekli a tánc, minket is a színház – mondta Viktória. 
– Van ennek még egy apropója – tette hozzá Zsolt. – A táncház-mozgalom két szálon futott a 80-as években: egyik az autentikus néptánc, a másik a táncszínház. Ez utóbbi a balett és a néptánc ötvözete, nem feltétlenül népviseletben, népzenére táncolják, de népzenei és néptánc-motívumokkal mondanak el egy történetet. Mi a palatkai anyagból akarunk egy előadást készíteni Hajnal címmel. 
Ilyen a rábaközi kontytartó
A táncszínház zenei anyagát az isaszegi Túlparti együttes készíti. A horgosi fiatalok úgy szeretnék, ha a bemutatón az együttes is részt venne, ezért karácsony tájára tervezik a táncszínházi előadást. 
– Az együttes nagy örömmel fogadta a meghívást, hiszen Vajdaságban ilyen még nem volt. A táncszínházzal párhuzamosan a folklórt is gyúrjuk. Bővítjük a programot, a csoporton belül is rendesen dolgoznak a néptáncosok. Munkánkban sokat segít az isaszegi Kővágó Zsolt, a Duna Néptánc-együttes hivatásos táncosa. Mindenképpen egy magas színvonalú műsorral szeretnénk kirukkolni – mondta Szécsi Viktória. 
Közben készül a Ropogó új népviselete, mert mint Túrú Károly elmondta, a következő Interetno Fesztiválon már az új dél-alföldi népviseletben szeretne fellépni a csoport. 
A táborzárás persze nem jelentette egyben a munka végeztét is, hiszen alig zárult be a tanya kapuja a táncosok mögött, máris újabb táborba indultak a horgosi fiatalok a Bartók egyesület szervezésében. Részt vesznek a Magyarok Világszövetsége által Történelmünk cserépdarabkái 1944–2004 elnevezésű történelmi-honismereti tábor munkájában. A nyolc ország száz részvevője között 22 horgosi. 
Kíváncsian várjuk az élménybeszámolót. 

MISKOLCI Magdolna

 
Magyar Szó, 2004. augusztus 11., szerda 
Bajsai Napok
Múltidézés, hagyományőrzés
Magyar szoba 
Szlovák szoba
Szerb szoba
A már hagyományosnak nevezhető Bajsai Napok című rendezvénysorozat augusztus elsején kezdődött a mintegy két és félezer lelket számláló faluban, mely a vajdasági borászok és gyümölcstermelők 3. találkozójának a színhelye volt. Ezt követte a többi rendezvény, mint a tartományi jellegű koronglövő verseny, az asztalitenisz torna, a nemzetközi futballiskola, melynek horvát és macedón részvevői is voltak, valamint a hagyományőrző szobák, illetve a Vajdasági Magyar Folklórközpont I. vándorkiállításának megnyitója, és a már több évtizedes hagyománnyal rendelkező, híres bajsai búcsú. 
A helyi közösség, művelődési egyesület, és Etno hagyományápoló és kézműveskör szervezésében megtartott eseménysorozat legattraktívabb rendezvénye volt szombaton a Sár utca 36., illetve 40. számú házában berendezett magyar, szerb és szlovák szobák megnyitása, amit ugyancsak a múltat idéző dobpergés előzött meg. Rak Lajos, mint egykoron, ezúttal is dobszó kíséretében tette közhírré, adta tudtára a lakosságnak a fontos tudnivalókat, és felhívta figyelmüket a falunapi rendezvényekre. Miután Szuhankó Ruzsena, az Etno vezetője, illetve dr. Tótisaszegi Sándor, a csoport egyik alapítója köszöntötte a szépszámú egybegyűltet, Raj Rozália, a Vajdasági Magyar Folklórközpont titkára nyitotta meg a szobákat, ismertetve az azokban látható tárgyak múltját, jellegzetességét, sajátos nemzeti ízlésvilágát, ami egy letűnt kor hangulatát, őseink élet- és gondolkodásmódját eleveníti fel. Fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy nagy értéket képvisel a falu egyedisége, sajátossága, a 250 éve ott élő három nemzet különbözősége, ami előnyükre szolgál. A 100-150 éves házakban megnyílt szobák tárgyai óriási szellemi értéket képviselnek, és az Etno csoport tagjai által való összegyűjtésük során az is kiderült, hogy még sok-sok régi tárgy, egykori használati eszköz található a faluban a padlásokon, kamrákban, melyek létezése már feledésbe is merült. A hagyományőrző szobák létrehozásával azonban nemcsak hogy gazdagodott a falu, hanem sokakat rádöbbentett a hagyományőrzés fontosságára, a múlt értékeinek megtartására és továbbadására. Sokak, de különösen az Etno csoport régi álma teljesült a szobák létrehozásával, melyek akár egy későbbi tájház, esetleg múzeum létrehozásának kezdetét is jelenthetik. A szobák a későbbiek folyamán is megtekinthetők minden nap 15 és 19 óra között, illetve csütörtökön és vasárnap nemcsak délután, de 8-tól 11 óráig is. 
A megnyitó ünnepség részvevői nemcsak a magyar, szerb és szlovák szobában láthattak gyönyörű, régi szőtteseket, kézimunkákat, de azt követően a faluházban is, ahol a Vajdasági Magyar Folklórközpont által nemrégiben Bajsán szervezett szövőiskola növendékei mutatták be díjazott munkáikat. A vándorkiállítást, mely a későbbiek folyamán Vajdaság több helységében is megrendezésre kerül, Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnöke nyitotta meg. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy nagyon nehéz határt vonni egyes nemzetek tárgyi hagyományainak jellegzetességei között, mert azt még a kutatók sem összegezték, ami nagy hiányossága a vajdasági néprajzkutatásnak. A szerb kultúra vonásai megkülönböztethetők, de a szlováké és magyaré már nem annyira, azok néhol összemosódnak, keverednek. A szövőiskolában készült munkák mellett a faluház közönsége láthatta a gyöngyfűzők, tányérfestők, kosárfonók és szalmakép készítők alkotásit, illetve a helyi lap, a Szószóró által meghirdetett rajz- és fotópályázatra beérkezett munkákat is. 
N. K.
 
Magyar Szó, 2004. augusztus 17., kedd  
Gyöngyösbokréta a Szigeten
Látványos bevonulás
A techno, rap, metal... „szigetén” is akadt csodálója a gombosiak táncának 
Az óbudai Sziget Fesztivál ugyan már mögöttünk van, de az események oly gyorsan  zajlottak, hogy érdemes visszakanyarodni rájuk. Kevesen tudják ugyanis, hogy a Szigeten már másodízben lépett fel a gombosi Arany János Művelődési Egyesület Gyöngyösbokréta nevű néptánccsoportja. A hat pár táncost a szontai fúvószenekar kísérte. A népviselet felöltése után a fiatalok a Nemzetek Útján sétáltak végig az egyesület elnöke, Klemanc József vezetésével. Majd a Civil Sziget fellépő fűvesén követhettük figyelemmel a Bogyó Izabella segítségével létrehozott koreográfiát. A gombosiak a budapesti székhelyű Metszés.hu civil szervezet meghívására érkeztek a Szigetre. Ez a határon túli magyar fiatalok sátra, ahol a felvidékiek és az erdélyiek mellett Délvidék is képviseltette magát. A nagy sikerű táncos produkciónak folytatása következik a jövő évi rendezvényen, addig is érdemes lesz figyelni rájuk. 

Kép és szöveg: PAP Ágota

2004. augusztus 17. 
2004 a nemez éve
Elkészült az első vajdasági nemezsátor. A szorgos kezű zentai fiatalok munkájukkal mutatkoznak be a Mesterségek Ünnepén. A találkozó a budai Várban kerül megrendezésre. Minden évben más-más mesterséget emelnek ki a szervezők, az idén a nemezelés került előtérbe. A világtalálkozót Nagy Mari és Vidák István kecskeméti népművészek koordinálják. Felkérték a magyarországi megyéket, készítsék el saját jurtájukat. A határon túlról, Vajdaságból és Erdélyből is érkeznek nemezsátrak, melyek részei lesznek a jurtákból kialakított falunak. 
 

A kiállítás mellett, párhuzamos helyszínen előadások, érdekes bemutatkozások folynak majd. Külföldről érkeznek oktatók, tanítók, pl. Németországból, Türkmenisztánból, Kirgíziából, Mongóliából. A mesterek saját munkájukkal és technikájuk bemutatásával várják az érdeklődőket. A világ minden részéről várnak látogatókat, többek között Angliából, Kanadából, Ausztráliából, az Egyesült Államokból... 

 

Az előkészületek tavaly kezdődtek a jakabszállási előtáborban. A résztvevők megismerhették a sátor vázelemeinek készítését. Oktatójuk Szopár Iszmailov, sátorváz-készítő mester Kirgíziából érkezett. A nemezelést Kendzsekán Toktoszunova nemezkészítő mesterasszony vezette. Nélkülük nem vehetett volna új lendületet a magyarországi népművészek sátorkészítő mozgalma. A táborban készített nemezsátrat a Duna-Tisza-köz Népművészeti Egyesület Alkotóházában állították fel. 

Az idén májusban Nádudvaron és Hortobágyon tartottak egy újabb előkészítő tábort, melyen a vajdasági csoport is részt vett. Megismerkedtek a borda- és kártyaszövéssel, valamint a lovas nemezelés módszerével. 

 

A zentaiak munkája múlt év szeptemberében kezdődött. A zentai és felsőhegyi általános iskolások feladata volt a gyapjú festéséhez használt növények gyűjtése, mint amilyen a gesztenye, dió, bodza, dohány, a nyírfa kérge és a vöröshagyma héja. A nemezelők egyik csoportja a Thurzó Lajos Általános Iskolában Mezei Erzsébet, képzőművészet szakos tanárnő vezetésével látott munkához. A másik csoporttal Tóth Lívia és Rúzsa Mária ismertette meg a nemezelést a zentai Alkotóházban, és a tiszaszentmiklósi nemezelőtáborban. Összesen 100 kg gyapjút használtak fel a sátor oldalainak, a tetőborító palástnak és az ajtónak az elkészítéséhez. A gyapjú megmunkálásában részt vettek még Kubik Anita, Túri Emese és Enikő is. A nemezlapok rögzítéséhez szükséges szalagokat a kisiskolások szőtték. A tetőszerkezetet rögzítő gyapjúkötelet, Pecze Árpádnak és Kalmár Endrének köszönhetően, kötélverő géppel készítették. A szükséges nemezfonalat Vidák István biztosította. A nemezlapok összevarrása és az utolsó simítások elvégzése a zentai színház Galériatermében folyt. A résztvevő fiatalok munkáját Hajnal Jenő, a Thurzó Lajos Közművelődési Központ igazgatója is támogatta. 

 

A kirgiz típusú nemezsátor faszerkezetének elkészítését Puskás Ferenc zentai fafaragó vállalta. A kőrisfa megmunkálásában Vasas György és Csanádi Csaba segédkezett. A 4 méter átmérőjű sátor ajtaját jávorfából faragták. A sátor oldalát négy, harmonikaszerűen összecsukható kerege alkotja. A kerege elemei a kereszteződéseknél bőrszíjjal lettek rögzítve. Az így elkészült sátrat a zentai főtéren állították fel, s minden eleme a helyére került. 

A sátrat augusztus 12-én előbb Lakitelekre szállították, hogy bemutassák az ott zajló nemzetközi táborban. A keleti országokból érkezett alkotók diavetítésekkel és előadásokkal mutatták be mesterségüket a nyugati vendégeknek. 

Számos kiállítás foglalkozik őseink művészetével, pl. Budapesten augusztus 10-e és 29-e között az Iparművészeti Múzeumban a Télen fűt, nyáron hűt című tárlat, mely nemezöltözékekkel és -kiegészítőkkel várja a látogatókat. A Nemzeti Galériában nemeztakarók és tértextilek tekinthetők meg. A kiállítás ünnepi megnyitójára augusztus 19-én kerül sor, mely egyben a Mesterségek Ünnepének kezdetét is jelenti. 

Kecskeméten szintén két kiállítás várja az érdeklődőket: a Noé bárkája elnevezésű világkiállítás nemezjátékokat mutat be. A Népi Iparművészeti Múzeumban pedig a népi iparművészek egyéni kiállításai nézhetők meg. 

A jövőre nézve az ügyes kezű fiatalok célul tűzték ki a nemezsátor belsejének feldíszítését, nemezszőnyegek készítését, valamint a már kész nemezlapok évi átgyúrását, hogy megvédjék az anyagot a molyoktól. 

Sz. M. 

Fényképezte: Szabó Attila 
 
 
 

 
 Fafaragás a tájházban
A topolyai Művelődési Házban még várják a jelentkezőket a fafaragó foglalkozásokra. Ezekre a jövő héten, augusztus 16-a és 20-a között, a délelőtti órákban kerül sor a tájház udvarán. Az elméleti alapokat Vojter Mihály faipari szakembertől sajátíthatják el az érdeklődők, a gyakorlati munkát Bozsik Ferenc szabadkai fafaragó vezeti. Bővebb információ a 024/ 713-515-ös telefonszámon kapható.
 
Aranykapu-vásár a Korzón
Az Aranykapu Művelődési Egyesület nagyboldogasszony-napi kézműves kirakodóvásárt rendez vasárnap 18 órától az adai Korzón. A vásáron kelmefestők, nemezelők, szűcsök, bőrdíszművesek, kosárfonók, fafaragók, gyöngyfűzők, rongyszőnyeg szövők, mézeskalácsosok és más kézműves mesterségek képviselői mutatják be és kínáljak eladásra portékájukat. A vásár keretében 20 órától a nyári színpadon fellépnek az óbecsei Petőfi Sándor ME és az Aranykapu ME néptáncosai, a csókai Hézső Zsolt és Flamand Csaba citerások, valamint a Szökős népzenei együttes. A műsor után utcabál következik, melyen a Vidám legények együttes muzsikál. A vásár szervezői továbbra is várják a kézművesek jelentkezését Sóti Évánál a következő telefonszámokon: 024/853-108 vagy 063-8-517-696.
 
  2004. augusztus 11. 
Ez volt a tizedik!
A Tiszaszentmiklósi Magyar Kultúrkör tizedik alkalommal hirdette meg a nemezelők táborát, amelyre kezdők és haladók egyaránt jelentkezhettek. A mintegy negyven résztvevővel Gubik Anita, Rúzsa Mária és Tóth Lívia oktatók foglalkoztak. A szorgos kezek nyomán sorra készültek el a székpárnák, tarsolyok, táskák, tarisznyák, sapkák és más használati tárgyak meg játékok. Szarvák Anikó játékmester irányításával négy csapat vetélkedett egymással és mérte össze ügyességét a főleg tréfás feladatokban. A helyszín ezúttal is a katolikus plébánia udvara volt július 31-étől, a fő védnök pedig az Illyés Közalapítvány. 

Esténként érdekes előadásokat hallgattak a táborlakók, kiegészítő foglalkozásokon (agyagozás, gyékényezés) vehettek részt, és nem maradt el a már megszokott lovas kocsis kirándulás sem. A zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ segítségével bemutathatták azt a CD-t is, amely az eddigi táborokban készült fotókból állt össze. A rendezvény augusztus 6-án az elkészült munkák bemutatásával, gálaműsorral és táncházzal zárult. 

Az idén augusztus 19-e és 22-e között Budapesten, a Mesterségek ünnepe keretében nemezsátor-falut kívánnak felállítani a szervezők, mert 2004 egyben a nemez éve is. Erre az alkalomra Vajdaságban is készül egy négy méter átmérőjű jurta, amelynek a részein szinte egész évben dolgoztak Zentán a nemezelők és a fafaragók. A tiszaszentmiklósi tábor közös munkáját, a nagyméretű faliszőnyeget, az építmény belső díszítésére szánták. 

A tizedik évfordulóra a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával pályázattal egybekötött kiállítást hirdetett meg a tiszaszentmiklósi kultúrkör. Ezen részt vehetnek mindazok, akik az elmúlt évtizedben legalább egy alkalommal jelen voltak a nyári tiszaszentmiklósi nemezelőtáborban. Az alkotók régi és új nemeztárgyaikkal a következő kategóriákban nevezhetnek be: faliszőnyeg, használati tárgyak, gyermekjátékok. A legjobban elismerésben részesülnek. A tárlatra szánt munkákat szeptember második felében kell átadni, a legfontosabb tudnivalókról a szervezők a sajtón keresztül időben értesítik az érdeklődőket. 

(Tha) 

Két dudás volt egy csárdában

Tiszaszentmiklóson - a helybeli magyar kultúrkör szervezésében és az Illyés Közalapítvány támogatásával - kiállítással és alkalmi műsorral ért véget a tizedik nemezelőtábor, amelynek a helyszíne ezúttal is a katolikus plébánia udvara volt. 

Az egy hétig tartó munka során a kezdő és haladó ,,gyapjúgyúrók'' keze alól -ű GUBIK Anita, RÚZSA Mária és TÓTH Lívia oktatók irányításával - szebbnél szebb munkák kerültek ki, amelyeket a záróesten a szülők és az egybegyűlt vendégek is megcsodálhattak. A tábor lakói kivették részüket annak a vajdasági jurtának a készítéséből is, amelyet augusztus 19-e és 22-e között tekinthetnek meg az érdeklődők a Budai Várban, a Mesterségek ünnepén. Mivel 2004 a nemez éve, Budapesten megtartják a nemezelők világtalálkozóját, amelynek keretében egész nemezsátor-falut terveznek felállítani. A tiszaszentmiklósi nemezelőtábor közös munkája egy hatalmas nemeztakaró lett, amellyel az első vajdasági jurtát kívánják díszíteni. 

Kiegészítő foglalkozásként agyagozhattak és gyékényezhettek is a gyerekek GYURCSI Elvira nagykikindai óvónő útmutatásával, de nem maradt el a már hagyományosnak számító lovaskocsis kirándulás sem. Az úticél ezúttal a hódegyházi halastó és az ott élő madarak megfigyelése volt. Ebben a zentai madarászok, MATOVIĆ Csaba és társai nyújtottak segítséget, akik később diaképeken is bemutatták a környék elővilágát. 

Az idei, tizedik évfordulóra elkészült egy CD is, amelyen -ű többek között - fotóválogatás kapott helyet az eddigi táborok felvételeiből. Ezt a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ felszerelésével és VIDA János segítségével nézhették meg az érdekeltek. Meg kell említeni azt a hangulatos estet is a tábortűz mellett, amelyen a csókai BARLOG Károlynak -ű a zentai Énekelt Versek Fesztivál díjazottjának - a gitárjátékát élvezhették a táborozók. Nagyon érdekes volt RAFFAI Judit népmesekutatónak az előadása is, amelyben játékos, rajzos formában a tündérmesék helyszíneit foglalta össze, NINKOV KOVAČEV Olga művészettörténész pedig a kosovói és törökországi nemezelést mutatta be diaképeken, valamint ízelítőt adott a korábbi vajdasági táborok életéből. 

SZARVÁK Anikó játékmester közreműködésével négy csapat versengett a tábor idején. A tréfás feladatok mellett sakkjátszmákban is összemérték tudásukat, valamint különböző kérdésekre kellett válaszolniuk. A vetélkedésből a Sivatagi Rohamkukacok kerültek ki győztesen, jutalmuk egy torta volt. Második helyen a Gombák végeztek, majd a Sárkányok és az Amőbák következtek. 

A záróest műsorában SÜLI Mónika és DÉKÁNY Anita egy-egy verset adott elő, PIRI Szabina és HERCEG Sztefán ritmikai tánccal mutatkoztak be, a tréfás jelenetben, amely A három rossz lány címet viselte, a felsoroltakon kívül részt vett még PIRI Tímea, TOSZTÁS Mónika és NAGY Anetta. PINTÉR Patrícia, PINTÉR Ramóna és ÉGETŐ Emese dalokkal szórakoztatta a közönséget. A programban fellépett VARGA Attila és VRÁBEL János is, akik CSONTI Melindával az első két tiszaszentmiklósi nemezelőtábor vezetői voltak. Varga Attila előbb furulyázott, majd elővette a dudáját és csatlakozott Vrábel Jánoshoz. Így történt meg az, ami az életben csak nagyon ritkán, hogy két dudás volt, ha nem is egy csárdában, de egy táborban. Az egybegyűltek végük megízlelték a vacsorára készült birkapaprikást, majd a Szökős együttes táncházában szórakozhattak kedvükre. 

(Tha) 
 

 
 
 

 
  2004. augusztus 11. 
Fafaragó és hímzőtábor 

A szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület augusztus 14-e és 20-a között fafaragó és hímzőtábort szervez. A részvétel ingyenes, a fafaragók az ott készített játékokkal bővítik azt a játszóteret, amelyet tavaly alakítottak ki a művelődési ház előtti parkban, a hímzők pedig egy munkájukat (kb. 50x50 cm) ajándékozzák a szervezőknek. A kézimunkázó asszonyokkal Kolenák Ibolya foglalkozik, a téma a fehér és az úri hímzés. A mintákat és az anyagokat a szervezők adják. Érdeklődni lehet Kolenák Ibolyánál a 021/731-242-es és Benyócki Sáránál a 0230/66-190-es telefonszámon. 
 

 
2004. augusztus 11. 
Nagy ünnep egy kis faluban
Rendezvények sorozata Bajsán 
 
Pillanatkép a nyári, bajsai szövőiskolából, melyben - mint a háttérben is látható - gyönyörű munkák készültek, a gyapjú azonban még feldolgozásra vár. (Fotó: Topolyai Tájékoztatási Közvállalat) 

A mintegy 2500 lakost számláló észak-bácskai kis településen, Bajsán igen mozgalmas volt az idei nyár. Rendezvények egész sorozata mozgatta meg a helybelieket, akik korukra való tekintet nélkül aktív részesei voltak az eseményeknek. Egy-egy rendezvény már hagyományossá válik a faluban, mint például az általános iskolások asztalitenisz-tábora, melynek a vajdaságiakon kívül magyarországi részvevői is voltak. A táborlakók a helybeli vadászotthonban a szövőiskola hallgatóival váltották egymást, akik pedig a Vajdasági Magyar Folklórközpont, illetve a bajsai Etno hagyományápoló és kézműveskör közös szervezésében töltöttek igen tartalmas hetet a faluban. Az iskolát a folklórközpont tavalyi, szabadkai szövőtanfolyama előzte meg, melyen többek között részt vett Szuhankó Ruzsena, az Etno elnöke is, és feladatul kapta hímes, díszes textíliák lakóhelyén való gyűjtését. Ennek során kellemes meglepetésben volt része, hisz olyan gazdag anyagot talált, hogy abból kiállítást is rendezhetett, bemutatva a faluban élő három nemzet egykori szőtteseit, gyapjúból és vászonból készült használati tárgyait. A sikeres gyűjtés további munkára ösztönözte a kézművescsoport tagjait, és úgy vélték, érdemes volna kézművestábort szervezni, volna elég érdeklődő iránta. Ebben nem is tévedtek, hisz tartományunk 12 helységéből több mint harmincan jelentkeztek és vettek részt a nyári szövő- és hímzőtábor munkájában. Ezt pedig Raj Rozália, a VMFK titkára irányította, illetve a vizsgáztatóbizottság tagjai, a néprajz neves ismerői, Lakatos Marika, a békéscsabai szövőiskola oktatója és Csomorkán Melinda, a Székelyföldről idetelepült pedagógus. A bizottság harmadik tagja Ózsvár Gábor, a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzosa volt. A táborban gyönyörű munkák készültek, a hallgatók az idő rövidsége miatt, ha nem sajátíthatták is el, de betekintést nyerhettek többek között a szebete szőnyegek technikájába, az erdélyi festékes szőnyegek motívumaiba, csoportosításába, megtudhatták, hogy mit jelent nemcsak csíkritmusokban, de mintázva is szőni. A táborlakók kizárólag természetes anyagokkal dolgoztak, azokat maguk készítették elő a juhokról lenyírt gyapjú mosásától, szárításától kezdve a színek szerinti válogatásán és fésülésén át a rokkán való fonásig, majd az orsóról legombolyított szálakkal való szövésig. 

A táborral egyidejűleg elkészültek a Sár utca 36. és 40. számú házában a hagyományőrző szobák is, melyek a faluban élő három nemzet szokásait, egykori használati eszközeit, lakását, életterét hivatottak feleleveníteni, megmenteni és bemutatni. Akkor csak a táborlakók láthatták a szobákat, melyek azonban a napokban, a búcsú alkalmából szervezett Bajsai Napok elnevezésű rendezvénysorozat keretében a nyilvánosság előtt is megnyíltak, mégpedig a hagyományokhoz híven dobszó kíséretében. Rak Lajos, mint egykoron, ezúttal is dobpergés közepette tette közhírré a falunapi eseményeket. A népes közönség a megnyitó alkalmából elhangzott beszédekből megtudhatta a szobákban látható tárgyak jellegzetességeit, egykori rendeltetését, melyek egy letűnt kor hangulatát idézik, és sajátos nemzeti ízlésről, gondolkodásmódról, őseink szokásairól tanúskodnak. Mint Raj Rozália, a szobákat megnyitva kiemelte: az Etno csoport tagjai igen fontos és halaszthatatlan munkát végeztek a néphagyomány tudatosítása és továbbéltetése tekintetében. A magyar, szerb és szlovák hagyományokat őrző szobák egy későbbi tájház, akár múzeum alapjait is szolgálhatják. A látogatók számára nemcsak a hét végén álltak nyitva, de a későbbiek során is mindennap 15 és 19 óra között, illetve csütörtökön és vasárnap, emellett még délelőtt is 8 és 11 óra között. 

A szobák megnyitását követően a faluházban újabb esemény várta a népes közönséget, mégpedig a már említett szövőiskola hallgatóinak díjazott munkáiból álló vándorkiállítás. Ezt pedig, mely a későbbiek folyamán Vajdaság több helységében is megrendezésre kerül, Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnöke nyitotta meg. A faluházban emellett helyet kaptak a Fürge ujjak kézimunkacsoport tagjainak munkái is, és bemutatkoztak a gyöngyfűzők, tányérfestők, kosárfonók, szalmaképkészítők, valamint a helyi lap, a Szószóró által meghirdetett rajz- és fotópályázat részvevői is. 

A helyi közösség, az Etno és a művelődési egyesület szervezésében a fentiekben említettek mellett számos más rendezvény tette ünnepélyessé az idei falunapot, úgymint a vajdasági borászok és gyümölcstermesztők találkozója, koronglövő verseny, asztalitenisz-torna, nemzetközi futballiskola (melynek horvát és macedón részvevői is voltak), majd végül az elmaradhatatlan bajsai búcsú, melyet lelkes előkészületek öveznek, és szívélyes vendéglátás. 

N. K.

 
2004. augusztus 11. 
Jeles nap a nyárban
Amikor átböngésztem az idei Dombos Fest műsorkínálatát, bizony megakadt a szemem egyiken-másikon, de amiben biztos voltam, hogy ha egy mód lesz rá, meghallgatom Berecz András ének- és mesemondót, aki Budapestről érkezik hozzánk. 

Vasárnap este kilenckor, amikor Horgosról Kishegyesre értünk, már zuhogott az eső, és a Hegyalja utca környékéről esernyő alá bújva lassan szivárgott hazafelé a közönség. Megvallom, kissé ijedten pislogtam utánuk, csak nem marad el a várva várt előadás az eső miatt! De ahogy közeledtünk a hol permetező, hol záporozó esőben a Hegyalja utca felé, feltűnt Berecz András egyszerű fehér inge és mindig derűs arca. Tétován nézegetett ő is a távozók után, és sajnálta az elszállingózókat. Én megnyugodtam: ha itt van a mesemondó, akkor lesz előadás. Az eső ebbe nem szólhat bele. Mire ez a kijelentés eljutott a sátor alatt összegyűlt szép számú közönséghez, Andris már a torkát köszörülte. Aztán énekelni kezdett, ahogy szokta, egyszerűen, félrebillent fejjel, és a hangja már legyőzött minden akadályt. A nagykunsági kanásznóta dallamai a sátor legtávolabbi zugába is elszálltak, és megszületni látszott a csoda, amit eddig minden előadáson volt szerencsém átélni, s melynek emléke ma is idevonzott. Amint hátrapillantottam, láttam, hogy a közönség arca most is tükrözi ezt az érzést, melyben benne fénylett a kíváncsiság, a meglepetés és az elégedett mosoly. Egy érdeklődő közönséggé kezdtünk összeforrni, mert ázottan, összezsúfolva körbefont bennünket a dal, aztán a furcsa kacskaringós indákkal burjánzó mese. Hallgattuk a történeteket az emberről, ,,aki úgy tudott nagyot mondani, hogy elhittük neki.'' Mesemondónk közben arra is ügyelt, ,,nehogy elszóródjon a figyelmünk''. 

Énekre is fogta a közönséget, és hamarosan együtt zengettük a sátor alatt a Zala vidéki nótát: ,,Előttem a határ, utánam a zsandár,/ Hej, veszkődik a német, de utol nem érhet''. 

Aztán azon kaptuk magunkat, hogy a csíki pásztorember történetét hallgatjuk, és nemsokára az is világossá vált, hogyan tanult meg az ember táncolni, de az sem mindegy ám, ki hogyan táncol. Mert nem minden nép táncol úgy, mint a csíki pásztor: egyik kezében szivart tartva, füstjét az angyalok felé bodorítva, közben az ördögre köpve, másik kezével az asszonyt forgatva. 

Olykor biztatást kaptunk, hogy bámészkodó társainkat néha bökjük oldalba, ha elfelejtenék az éneklést, ,,mert, ha a mesterség bámészkodással megtanulható volna, akkor a kutya már rég mészáros lenne''. Éreztük, ha Berecz Andrást nézzük és hallgatjuk, és vele énekelünk, ,,gyűrűdzik bennünk is a bolondság'', és egy kicsit a sátor alatt ,,átértékelődik az életünk''. 

Búcsúzóul egy hasznos közmondással bocsátott útra bennünket, nehogy a zuhogó eső újra elrontsa jókedvünket. 

,,Egy fa kidől, messze hangzik, 

Nő az erdő, ki hallja?'' 

Aki nem hiszi, járjon utána..., mert remélem, lesz jövőre is alkalmuk találkozni Berecz Andrással 

KISS-IVÁN Anna

 
KISOROSZ
A kisoroszi Torontál Magyar Művelődési Oktatási és Ifjúsági Központ szervezésében augusztus 16-a és 22-e között tartják meg a Kisoroszi Hagyományőrző Napokat, és ennek keretében a IV. Népművészeti Tábort. 
Foglalkozások: gyöngyfűzés, batikolás, fafaragás, kosárfonás, agyagozás, nemezelés. A szervezők kérik az érdeklődőket, hogy jelentkezéskor tüntessék fel azt a két foglalkozást, amelyen részt szeretnének venni. A részvételi díj 200 dinár, a korhatár 7-től 25 év. További részletes információ Hódi Zitánál kapható a 0230/58-679-es telefonszámon. Jelentkezési határidő augusztus 10-e. 
*** 
Kisoroszon augusztus 13-ától 15-éig negyedik alkalommal szervezik meg a Guzsalyas találkozót. A falubeliek várják a romániai Apáca és a magyarországi Apátfalva küldöttségét is. A találkozón a Művelődési Házban a települések műkedvelői, sportolói és tűzoltó-egyesületei mutatkoznak be. A népzenei szakosztályok vasárnap este gálaműsort rendeznek.
 
 
SZŐTTES KIÁLLÍTÁS
BAJSA
2004. augusztus 7 - 12.
A vajdaságban első alkalommal szervezett a szövés után érdeklődőknek egy éves tanfolyamot a VAJDASÁGI MAGYAR FOLKLÓRKÖZPONT. Ennek eredményét bemutató kiállítás nyílik Bajsán, az ETNO társsszervezésében; mely kiállítás Vajdaság még 5 helységében lesz látható az év folyamán.
 
Augusztus 07. Szenttamás : a VMF III. KÉZMŰVES FÓRUMa és STÚDIÓFOGLALKOZÁSa textileseknek.
 
2004. augusztus 3., kedd   
Magyar Szó
Őrizzük táborainkat…
Befejeződött a tóthfalusi népzenei tábor

Az ország sorsában osztozva (akarva-akaratlan), közösségünk az utóbbi egy-két évtizedben a hanyatlás kínjait szenvedi. Iskoláinkban kevés a diák, s ők is csak morzsáit kapják nemzeti értékeinknek – amelyeken erősödve egyenes gerincű polgárokká tudnának válni. 

Ilyen körülmények között a nyári hagyományőrző, népzenei stb. táboroknak felbecsülhetetlen a jelentősége. Élet- és lélekmentő sokadalmak ezek! 

A puszta közepén, a semmiből kinőtt Tóthfalu ilyen szellemi rezervátum, ahol immár 15. alkalommal szervezték meg a népzenei tábort, ezúttal is Szabó Gabriella szervezésében. A múlt héten megtartott tábor gálaműsorán, pénteken a csókai Borsi Ferenc (a Kárpát-medence legkiválóbb citerásainak egyike) üdvözölve a tábor lakóit, valamint a záróműsor közönségét – először is a házigazda, Utasi Jenő atyának mondott köszönetet, amiért méltó otthont nyújt e nemes munkához. 

– Újabb nemzedék bontogatja szárnyait – mondta Borsi Ferenc. – Alapfoktól a felsőfokig olyan szinten folyt az oktatás, hogy azt az anyaország is megirigyelhetné. Összekovácsolódott egy jó kis csapat. Mi, oktatók is örülünk, hogy évről évre visszajöhetünk ide. 

Az idén a népdalénekelés tanítását Polgár Lilla vállalta, az elméleti oktatást Bodor Anikó, Virágvölgyi Márta, valamint Sturmann Jenőné-Toncsi a vonós hangszereket, Borsi Ferenc a citerát. 

Az első fellépők a tábor két legfiatalabbja, Rákos Emese és Ónódi Tamás volt, akik citerán dunántúli dallamokat pengettek. 

A táborlakók az idén a bukovinai székelyek gazdag hagyományvilágával ismerkedtek, ez képezte a központi témát. A legnépesebb a citerások csoportja volt, őket számbelileg a vonósok követték. A műsor második száma gyanánt a középhaladó vonósok palóc verbunkot muzsikáltak, az énekcsoport moldvai székely dalokat adott elő. Fellépett egy péterrévei tamburazenekar, két temerini kislány szatmári dalokat muzsikált. Pompásan hangzott a hét hegedűs játéka, a népdalkórussal egyetemben, az oktatók közreműködésével. A tíz citerás (ebből kilenc bánáti!) sárközi dallamokat játszott. Nagy tetszést aratott a három Török testvér Adáról. Ők már magas szinten bánnak a különböző hangszerekkel. Ezúttal moldvai népdalokat játszottak tilinkón, hegedűn, dobon. 

Végezetül tanárok és tanítványaik vajdasági népdalokat adtak elő. 

A közös munka, a közös muzsikálás élményével, a frissen szerzett tudással tarsolyukban köszöntek el egymástól a 15. tóthfalusi zenei tábor lakói. Tóthfalu visszavárja őket a jövő nyáron. 

 Sz. M.

 
 
Pályázat
Magyar néptánc- és népzenei hagyomány monografikus gyűjtése
A Magyar Népművészetért Alapítvány pályázatot hirdet a magyar néptánc- és népzenei hagyomány monografikus gyűjtése, illetve e tárgykörhöz tartozó kutatói hagyaték rendezése témakörben.  

A pályadíjak odaítéléséről és összegéről az alapítvány kuratóriuma dönt. A pályázathoz részletes költségvetést kérünk csatolni!  

A nyertes pályázatok további felhasználásának feltételeit szerződésben rögzítjük.  

Pályázni 2004. augusztus 31-ig lehet az alábbi címen: Magyar Népművészetért Alapítvány, 1011 Budapest, Corvin tér 8.  
Pályázati Figyelő, 2004.07.28. 

 
Augusztus 9–13., hétfő–péntek. Művelődési Ház 
ZENTA
A DÉLVIDÉKI NEMEZSÁTOR ELKÉSZÍTÉSE 
A sátor felállítása és a nemezborítás összevarrása. 

2004 augusztusában Budapesten a Mesterségek Ünnepének fő témája a nemez, központi eseménye pedig a Nemezművészeti Világtalálkozó lesz, amely kiváló alkalmat kínál arra, hogy a vidékünkön is népszerű nemezelés legkiválóbbjainak összefogásával és minél több középiskolás fiatal bekapcsolásával elkészítsük a vajdasági magyarok nemezsátrát. A Budai Várban felépítésre kerülő, nemezsátrakból álló „faluban” a Délvidéki Nemezsátor kézműveseink és népművészeink legkiválóbbjainak kínál majd bemutatkozási lehetőséget. Egyrészről a hagyományos méreteket és technikákat, másrészről a ma emberének igényeit is ötvöző nemezsátor elkészítése végett a Zentai Művésztelep keretében két alkalommal összesen tizennégy napos sátorkészítő tábort szervezünk 2004 januárjában és júniusában a Zentai Alkotóházban Rúzsa Mária és Tóth Lívia nemezelők, valamint Mezei Erzsébet grafikusművész vezetésével.

ZENTA
Augusztus 16–20., hétfő–péntek, 9–12 és 16–19 óra. Művelődési Ház
VI. NYÁRI NÉPZENEI ÉS KÉZMŰVES TÁBOR
A Barkóca gyermekcsoport és a Pitypang népi tánccsoport táborának szervezői hat éves kortól minden érdeklődőt szeretettel várnak. A részvétel ingyenes. Foglalkozások: Rába-közi táncok (oktatók: Lukács Imre és Baji Endre), népdaltanulás (vezeti: Polgár Lilla), mondókák, népszokások és népi gyermekjátékok (vezeti: Polgár Márta), batikolás, textilfes-tés (vezeti: Gajda Szilvia). A tábor augusztus 20-án kiállítással, színpadi műsorral és tánc-házzal zárul, amelyen a szabadkai Juhász zenekar muzsikál.

 VII MEĐUNARODNI ETNO – FESTIVAL FOTOGRAFIJE, SLAJDA, FILMA I VIDEA
PAUNOVO  PERO
Gospođinci, 27-28. 08. 2004.
 
TEME FESTIVALA

A. Etnoturizam
Kulturno-istorijske, kulturno-umetničke, zavičajno-sportske.....manifestacije; seoski i salašarski turizam, agro-eko turizam, kulinarski turizam....

B. Čovek ravnice
 

1. Organizator festivala
KID PČESA, 21000 Novi Sad, Narodnog fronta 10/III
2. Suorganizatori festivala
- Foto kino i video savez Vojvodine, Novi Sad
- Mesna zajednica Gospođinci
- Skupština opštine Žabalj
- OŠ “Žarko Zrenjanin”, Gospođinci
3. Kalendar festivala
- Prijem radova 1-15. 08. 2004.
- Žiriranje 20-21. 08. 2004.
- Dani festivala 27-28. 08. 2004.
- Vreme vraćanja radova 1. 10. 2004.
4. Uslovi učešća
a) Svaki autor može učestvovati sa 6 fotografija u crno-beloj ili kolor tehnici, i 6 slajdova (lajka formata) po svakoj temi
b) Veličina fotografija: 30X40 kao i 24X30 i 20X30 na paspartuu 30X40
c) Filmovi na VHS, SVHS i DVD
d) Na poleđini svake fotografije štampanim slovima napisati:
- Ime i prezime autora
- Zvanje (status) u nacionalnimi međunarodnim asocijacijama (ako ih ima)
- Naziv fotografskog društva, ako autor deluje u njemu
- Redni broj fotografije i slajda mora biti identičan sa brojem u prijavi
- Naziv fotografije na srpskom i engleskom jeziku
e) Prijava
Uz svaku pošiljku fotografija i slajdova autor je dužan da priloži ispunjenu prijavu
f) Način slanja
Fotografije slati kao običnu pošiljku u pljosnatom tvrđem omotu, a slajdove u odgovarajućim kutijama. Rolane fotografije i paketi teži od 2 kg neće se primati.
5. Nagrade
- Zlatno (1x), srebrno (2x), i bronzano (3x) “Paunovo pero” za pojedinačne fotografije i slajdove i kolekciju fotografija i slajdova za svaku temu.
- Zlatno, srebrno i bronzano “Paunovo pero” za film i video za svaku temu.
- U kategoriji filma i videa dodeljuje se Grand Prix. Žiri može dodeliti i nagrade za ideju, scenario, režiju, kameru i muziku filma i videa.
- Uz diplomu, katalog, paunovo pero, nagrađeni autor dobija prigodan poklon.
6. Adresa, telefoni i E-mail organizatora
- Radove slati na adresu: KID PČESA, 21000 Novi Sad, Narodnog fronta 10/III, SCG
- Kontakt lica

VII. Nemzetközi Fotó-, Dia-, Film-, és Videó Etnófesztivál
Pávatoll
Boldogasszonyfalva 2004. 08. 27.-28.

A FESZTIVÁL TÉMÁI:
A. Etnoturizmus
Művelődés-történeti, művészeti, vidéki-sport…események, falusi és tanya turizmus, agro-eko turizmus, gasztronom turizmus
B. Alföldi ember

1. A szervező
KID PČESA, Szerbia Montenegró, 21 000 Újvidék, Narodnog fronta 10./III.
2. Társszervezők
Vajdasági Fotó-, Videó-, és Filmszövetség
Boldogasszonyfalvi helyi közösség
Zsablyai községi testület
”Zsarko Zrenyanin” általános iskola, Boldogasszonyfalva
3. Naptár
alkotások beérkezése: 2004. 08. 1.-15.
zsürizés 2004. 08. 20.-21.
a fesztivál ideje: 2004. 08. 27.-28.
az alkotások visszaküldése: 2004. 10. 1.
4.  Részvételi feltételek
-minden szerző legfeljebb 6 fényképpel (színes vagy fekete-fehér), és 6 diával (lajka formátumu) nevezhet be témákként
- a fényképek mérete 30x40cm, vagy 24x30cm és 20x30cm felerősítve egy 30x40cm passzpartúra
- a filmek VHS, SVHS és DVD formátumuk lehetnek
-Minden fotó hátulján szerepeljenek a következő adatok (olvashatóan): név és vezetéknév, fotós diploma (FIAP és hasonló nemzetközi), sorszám (a nevezési listával megegyezően), az alkotás neve angolul
- Nevezési lap minden szerző részére (ha nem sikerül beszerezni jó lesz egy papírra felírni a nevet, vezetéknevet, fotós diplomát, pontos címet amelyre visszavárja a szerző alkotásait, országot, telefonszámot, e-mailt, az alkotások listáját témákként (A. téma, B. téma), természetesen mindent angolul kel felírni ha a szerző nem tud szerbül
- A küldeményeket csak is közönséges levél ként kel küldeni, a levél merevített lapos küldemény lehet, melynek súlya nem haladja meg a 2kg., a feltekercselt képeket a szervező nem fogadja el, a diák lehetnek megfelelő dobozkákban is
5. Díjak
- arany (x1), ezüst (x2), és bronz (x3) „Pávatoll” egyéni és képkollekcióért papírképre és diaképre és külön mindkét témára
- arany, ezüst és bronz „Pávatoll” filmre mindkét témában
- a filmkategóriában Grand Prix díjat is kiosztanak. Zsűrinek joga van díjat kiosztani az ötletért, forgatókönyvért, rendezésért, operatőri munkára és filmzenére.
- a díj oklevél, katalógus, pávatoll és alkalmi ajándék (könyv?)
6. Beküldési cím és a szervezők elérhetősége
KID PČESA, 21 000 Novi Sad, Narodnog fronta 10./III., Szerbia Montenegró

 
BATYU TÁBOR 
PACSÉR
2004. AUGUSZTUS 22 – 29. 
Szervező: 
Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ 

Cím: 24300 Topolya 
         Vuk Karadži? u. 1. 
         Szerbia és Montenegro 

E-mail: kodaly@stcable.co.yu        tel./fax: +381 - 24/711 - 554 

Elérhetőségek        A tábor helyszíne: 
Savelin László                 +381 - 63/585 – 934  A pacséri Moša Pijade Általános  Iskola. 
Borsodi Árpád                 +381 - 63/88 - 62 – 621  Cím: 24342 Pacsér 
Kisimre Szerda Anna      +381 - 64/24 - 64 - 679      Iskola u. 1. 
Kisimre Árpád                 +381 - 63/84 - 38 – 635    Szerbia és Montenegro 

Foglalkozások és szabadprogramok: 
- Sárközi táncok  - Lévai Péter és Kiss Zsuzsanna, Busai Norbert és párja 
- Felcsíki táncok - Kádár Elemér és párja 
- Zoboraljai táncok - Dobsa Tamás és párja 
- Népdaloktatás - Kisimre Szerda Anna és Kocsis Zsuzsanna. 
- Csoportvezetőknek szakelőadások - Lévai Péter, Kiss Zsuzsanna, Kádár Elemér. 
- Minden este táncház, muzsikál a Csalóka zenekar,a Torontál zenekar és a Juhász banda. 
- Néprajzi előadások - Bodor Anikó, Silling István. 
- Kézműves foglalkozások - Dimény Ibolya, Lukács Valéria, Rind Melitta(gyöngyfűzés, nemzelés, bútorfestés,stb). 

Szolgáltatások/Étkezés: 
- Napi háromszori étkezés - igény szerint vegetariánus étkezés is lehetséges. 
- Alvás az iskolaudvarban sátrakban (sátrat mindenki hozzon magával). 
- Tisztálkodási lehetőségek az iskola tornatermének tusolójában. 
 - Étkezés az iskola ebédlőjében (étkészletet, tányért mindenki hozzon magával). 
- Állandó orvosi ügyelet. 

Részvételi díj: 
35 Euro/fő. 
10 fő feletti csoportok jelentkezése esetén 30 Euro/fő. 

Jelentkezni lehet a megadott elérhetőségek valamelyikén. A részvételi díj tartalmazza a napi háromszori  étkezés és a foglalkozások díját. 

A következő útvonalak egyikén lehet eljutni Pacsérra: 

Szabadka – Topolya – Moravica(Bácskossuthfalva) – Pacsér 
Szabadka – Bajmok - Pacsér

 
 
föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
JÚLIUS
 
 
2004. július 29., csütörtök   
Magyar Szó
Gyapjúgyúrók jubileuma
Tízéves a tiszaszentmiklósi nemezelő tábor

Az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a tiszaszentmiklósi nemezelő tábor, amelynek július 31-e és augusztus 6-a között a helybeli katolikus plébánia ad otthont. A kezdetekről és az eddigi munkáról Tóth Lívia táborvezetővel beszélgettem. 
* Kinek az ötlete alapján alakult meg a nemezelő tábor és mi volt a célja? 
-- Amikor tíz évvel ezelőtt létrejött a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör, az ottani fiatalok azon gondolkoztak, hogy a bánáti gyerekeknek is kellene olyan nyári elfoglaltságot találni, ahol összejöhetnek, szórakozhatnak, játszhatnak és egyben tanulhatnak. A 90-es évek eleje nehéz időszak volt, nem nagyon jutott pénz nyaralásra, gombamód elszaporodtak Vajdaságban, de főleg Bácskában a táborok, amelyek viszonylag olcsó nyári kikapcsolódást kínáltak a résztvevőknek. 
* Hogyan jutott el ez a kézműves mesterség, a nemezelés Vajdaságba? 
-- Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, aki jelenleg a szabadkai Városi Múzeum munkatársa, Magyarországon volt egyetemi hallgató. Onnan hozta és indította el az első Etnocampok egyikében a nemezelést. Rúzsa Máriával együtt a tanítványai voltunk. A nemezelésnek Vajdaságban nincs olyan hagyománya, mint más kézműves mesterségnek, de nem tájidegen, hiszen a birkatenyésztés őshonos mesterség, a gyapjút mindig felhasználták valamilyen formában. Kutattunk a gyökerek után, hogy megtudjuk, volt-e valamilyen előzménye nálunk a nemezelésnek, és rájöttünk, hogy valamikor a tehén szőréből kis labdákat gyúrtak, amivel a gyerekek játszottak. 
* Kinek a támogatásával szervezik ezeket a táborokat és kik a vezetői? 
-- Kezdetben vállalkozók, védnökök hozzájárulásával és természetesen a részvételi díjból, amit a gyerekek befizettek. Egy ideje már az Illyés Közalapítvány támogatja a nemezelő tábort, de továbbra is van részvételi díj. Az oktatók zentaiak: Rúzsa Mária, Gubik Anita és jómagam. 
* A tíz év alatt mintegy 300 gyerek vett részt ezeken a foglalkozásokon.  
-- Igen, táboronként "csak" 30 jelentkezőt fogadunk, mert szeretünk mindenkivel kellőképpen törődni. A gyerekek nagyon élvezik a tábort, vannak olyanok, akik 6-8 éve visszajárnak és szinte a szemünk előtt nőttek fel. 

Tiszaszentmiklósi alkotások egy felsőhegyi nemezkiállításon
* Mi a házirend és milyen ütemben folyika a munka? 
-- Napközben, amíg dolgoznak, csak népzene szól, ebéd után, a pihenő alatt hallgathatják a saját zenéjüket. Este mindenki számára kötelezőek a különböző foglalkozások, például könyvbemutató, táncház, énektanulás stb. A kezdők program szerint haladnak, a kötelező tárgyak közé tartozik először a kislabda és a lapocska, amire színes mintát is terveznek, majd a tarsoly, a kistáska és a fedeles táska. Utána jöhet a tarisznya, a mamusz, a kalap, az ügyesebbek mellényt is készíthetnek, gyermekjátékokkal, kesztyűsbábokkal próbálkozhatnak. Érdekességként mondom el, hogy az utóbbi időben nagyon elterjedt a mobiltelefon-tartó, sokan csinálják, ami nem gond, ha úgy díszítik, ahogyan kell 
* Milyen szakirodalom alapján dolgoznak? 
-- Vidák István és Nagy Mari kecskeméti iparművészek egész könyvsorozatot írtak erre a témára, feldolgozták a játékokat, a használati tárgyakat, a szőnyegeket, a jurtát... Molnár V. József könyveit is szeretjük, valamint a Jelképtárat. Ezek segítségével igyekszünk megmagyarázni, milyen motívumokat használhatnak fel a nemezelés során. Tudatosítjuk, hogy ezekre a tárgyakra nem lehet akármit, például nyíllal átlőtt szívet vagy Miki egeret rajzolni. 
* Hol mutatják be az elékészült alkotásokat? 
-- Minden évben alkalmi műsorral, záróesttel búcsúznak a táborlakók, amelyre a szülőket és a falu lakosságát is meghívjuk. Ilyenkor közszemlére tesszük az egy hét alatt készült munkákat. Őszre, a tizedik évforduló alkalmából egy nagyobb tárlaltot, összeállítást is tervezünk, amelyre a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától sikerült támogatást kapnunk. Sajnos, Tiszaszentmiklóson erre nincs megfelelő terem, ezért valószínűleg Zentán lesz a kiállítás. Azoknak a munkáit -- faliszőnyegek, használati tárgyak és gyermekjátékok -- várjuk, akik legalább egyszer részt vettek a tiszaszentmiklósi nemezelő táborban. Az előkészületek már megkezdődtek, a részletekről, például az átadás helye és ideje, szeptember elején tájékoztatjuk az érdeklődőket. Terveztük, hogy ezeket az alkotásokat más vajdasági helységekben is bemutatjuk, de ez az anyagiaktól függ -- mondta befejezésül Tóth Lívia, a tiszaszentmiklósi nemezelő tábor vezetője. 

PALKOVICS Fülöp Mária

 
2004. július 28., szerda  
Magyar Szó
Ünnepeltek
Mint már arról lapunk különböző rovataiban beszámoltunk, pénteken, szombaton és hétfőn ünnepelték meg a községben Csóka napját. Megemlékeztek az 1831-es kolerajárvány áldozatairól, s egyben megünnepelték Szent Annát, amely naphoz a járvány megszűnése kötődik, s ezért a csókaiak fogadott ünnepe lett. A pravoszláv templomban szertartást és művelődési rendezvényeket tartottak: a templom védőszentjének az ünnepe is most volt. 
A szombati babfőző verseny 19 csapata közül a zsűri értékelése szerint a legfinomabb bográcsost a csókai Dragan Đukić és Goran Erić kettős főzte. A gyerekek számára szervezett futballtornán nyolc csapat közül a zentaiak diadalmaskodtak. 
Pénteken adták át a község díját két szervezetnek és Vrábel Jánosnak. Ő a népi hagyományok ápolásáért érdemelte ki a kitüntetést. Mint tudjuk, hosszú ideig népzenével, népi hangszerek készítésével, fafaragással és számos egyéb hagyományőrző tevékenységgel foglalkozott, s részben ma is teszi ezt. Fölvételünkön a díjazott látható, amint meglepetten -- mint mondta, erre nem számított -- átveszi Margit Zoltán polgármestertől és Zombori Csaba végrehajtó bizottsági elnökétől az arra érdemes polgároknak járó elismerést. 
Az ünnepségek sora hétfőn este a katolikus templomban tartott Szent Anna-napi szertartással zárult. 
fi.

Kishegyes - DOMBOS FEST - Július 23., péntek, Hegyalja utca

22.30 A Muzsikás együttes és Petrás Mária népzenei koncertje

A magyar népzene sok-sok tájegységéről hallhatunk dallamokat. A Muzsikás együttes évtizedek óta gyűjti, értékeli és újraértékeli a gazdag népzenei hagyományt, melyet Bartók és Kodály is büszkén tárt a nagyvilág elé. E gazdag gyűjtésből hallhatunk dallamokat egy esti produkció erejéig. Vendégük Petrás Mária moldvai csángó énekes. A koraesti bajsai temlpomkoncerten a népzene és az egyházi zene kapcsolata lesz a téma.
 

Bajsán  július 23.

18.00 Templomkoncert:
Muzsikás együttes és Petrás Mária /A népzene és egyházi zene kapcsolata

 
2004. július 19., hétfő  
Magyar Szó 
Nagyanyáink hagyatékából
Szövő- és hímzőtábor Bajsán

Bajsán nemrégiben hagyományápoló kézműves kör alakult, melynek elnöke, Szuhankó Ruzsena részt vett a Vajdasági Magyar Folklórközpont tavalyi szövőtanfolyamán. A Vajdaság kilenc helységéből érkező 16 hallgatónak többek között az volt a feladata, hogy lakóhelyén gyűjtsön hímes, díszes népi textíliát. Ruzsena gazdag anyagot talált, amiből tavaly Bajsán kiállítást is rendezett, bemutatva a faluban élő három nemzet – a magyar, a szerb és a szlovák – szőtteseit, gyapjúból és vászonból készült, egykori munkáit. Ezek nagy érdeklődést keltettek, és arra engedtek következtetni, hogy érdemes volna még kutatni hasonlók után a faluban, és arra is, hogy talán volna érdeklődés és lehetőség egy kézművestábor megszervezésére is. Ez volt az előzménye annak a napokban véget ért szövő- és hímzőtábornak, melyre a helyi kézműves csoport, és a Vajdasági Magyar Folklórközpont társszervezésében került sor, és amelyről ott jártunkkor először Raj Rozáliával, a Vajdasági Magyar Folklórközpont titkárával beszélgettünk. 

A táborban készült rongypokrócok
– A tábor tulajdonképpen zárórendezvénye annak a 12 hónapos tanfolyamnak, ami Szabadkán zajlott, és melynek záróvizsgáját is most tartjuk a szövők részére. Ez pedig magában foglalja a néprajzi, művészettörténeti, szakmaelméleti, anyagismereti és hagyományápolási ismereteket. A vizsgáztató-bizottság tagjai a néprajz neves ismerői, Lakatos Marika, a békéscsabai szövőiskola oktatója, Csomorkán Melinda, a Székelyföldről Vajdaságba települt pedagógus, aki szinte az anyatejjel szívta magába a szövés tudományát, illetve harmadik oktatónk, Bárkány Ildikó helyett Ózsvár Gábor, a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzosa. A táborban egyébként tartományunk 12 helységéből több mint harmincan vannak, fiatalok is, akik újabb, ősztől induló, alapfokú szövőtanfolyamunkra is beiratkozhatnak. A munkához minden olyan feltétel adva van, ami a program szerint szükséges, és úgy érzem, a helybeliekben is most tudatosodnak az itteni értékek. A tábor egyik témája a hímes vásznak díszítményeinek megörökítése, dokumentálása, műszaki rajzának elkészítése, illetve a Bukovinából idetelepült székelység festékes szőnyegének megismerése, amihez egyelőre két ilyen hertelendyfalvi munka áll rendelkezésünkre. 
Munkában a rokka
– A tábor lakói nagyon fogékonyak a népművészet, ezen belül a szövés iránt, a szövés keretében pedig a vászon és a gyapjú, valamint a rongyok szövése iránt. Bár Vajdaságban kisebb az érdeklődés, mint Magyarországon, de itt is van elég anyag, csak felszínre kellene hozni. A kezdet nehéz, most könnyebb lesz, miután már ismerik ezt a munkát a nemrégi zentai kiállításokon keresztül, ahol sokan rácsodálkoztak, hogy ilyen is létezik. Egy hét alatt a táborlakók betekintést nyerhetnek a szebete szőnyegek technikájába, és az erdélyi festékes szőnyegek motívumaiba, csoportosításába, továbbá abba, hogy mit jelent nemcsak csíkritmusokban, de mintázva is szőni – szólt hozzá az előbbiekhez az egyik oktató, Marika, s ezt Melinda kiegészítette: – A szövésnek itt nem nagyon volt hagyománya, egyedül a pokrócnak, a szövésről nagyon keveset, vagy semmit sem tudnak. Reméljük, a szövőiskola felkeltette az emberekben az érdeklődést iránta, habár a vászonszövés nem is annyira látványos, nem olyan nagy darabok születnek, mint gyapjúból, rongyból, de bízunk benne, hogy idővel a vászon is elnyeri méltó helyét. 
Feldolgozásra vár a gyapjú, ez ugyancsak a táborlakók feladata
Mára már nemcsak takács-, de szövőszék sincs, így egyértelmű, hogy teljes egészében megszűnt ez a kultúra a polgáriasodás során, amikor háttérbe szorultak a természetes anyagok. 
Az oktatóktól azt is megtudtuk, hogy a táborban természetes anyagokkal dolgoznak, melyeket maguk készítenek elő egészen attól kezdve, hogy a juhokról lenyírt gyapjút mossák, szárítják, színek szerint válogatják, fésülik, rokkán megfonják, és az orsóról legombolyított szálakkal szőnek. 
– Olyan örökségünk van, amit érdemes továbbvinni. Szerencsénkre a Székelyföldön voltak olyan hozzáértő, tudós emberek, akik állandóan szorgalmazták ezt, s talán ezzel magyarázható, hogy ott valóban a táncokon kívül a faragástól kezdve a szövésig, hímzésig minden megmaradt. A hagyomány annak idején meghatározta az emberek életét is, mert nyáron megtermelték a kendert, feldolgozták, kiáztatták, törték, tilolták, és csak a fonás maradt télire. Akkor meg igyekeztek mielőbb befejezni a fonást, mert márciusban, amint megindultak szántani, a szövőszék újra a padlásra került. A munkában mindenki részt vett, a legkisebb gyermektől az öreg nagyszülőkig. Tavasszal, amikor a szövőszékről lekerültek a vásznak, jött a fehérítés, és érdekes az is, hogy ezt hol hogyan végezték. A Székelyföldön például megszapulták, többször leöntötték üstlúggal, majd kivitték a folyóra vagy a kúthoz és kisulykolták. A gyapotanyagot pedig télen, a kötélen többször megfagyasztották, így fehérítették, és ezzel össze is ment az anyag, mielőtt használták volna. A díszesre, a szépre törekedtek, hisz nem mindegy, hogy népművészeti anyagunk és ízlésünk milyen módon marad meg az utókornak – mondta Cs. Gergely Gizella, akitől ugyancsak sokat tanultak a táborlakók. Ruzsena, a bajsai hagyományápoló kézműves kör elnöke is nagyon örült annak, hogy létrejött a tábor, amihez a helybeliek is hozzájárultak, a helyi közösség, a vadászotthon, és a polgárok is, akik ugyancsak nagy érdeklődést tanúsítottak. 
A szövőszéken is gyönyörű munkák készülnek
– Legnagyobb meglepetésemre a fiatalok, a gyerekek is nagy érdeklődést mutatnak, úgyhogy a következő csoport lehet hogy ilyen korosztályból áll majd. Hagyományápoló csoportunk egyelőre többnyire csak szövéssel foglalkozik, de a kézműves mesterségek, hagyományok felújításával is szeretnénk megtartani mindazt, ami elveszőben van. A csoport 43 tagot számlál a támogatókkal együtt, rájuk mindig számíthatunk. A tábor megszervezése alkalmával is szükségünk volt mindannyiukra meg a hagyományőrző szobák fölállításakor is. Ezek az itt élő három nemzet szokásait, hagyományait mutatják be, és augusztusban, a falunap alkalmából nyílnak meg. A táborlakók tiszteletére készültek el, így megnézhették az itt élők egy szikrányi tárgyi hagyományát, amit meg kellene menteni az utókornak, és továbbéltetni. A szobák megnyitásakor szőttesek kiállítását is tervezzük, és a nagyanyáink hagyatékából megmaradt fehér, paraszti hímzést szeretnénk összegyűjteni és bemutatni. 

NAGY Klára 
 
 
Családi KÖR; 2004. július 15.

Penelopék Bajsán
Az első szövőiskola alkotótáborában láttuk, hallottuk

Mára úgy elfelejtődött vidékünkön a gyapjú- és vászonszövés, mintha egy jó emberöltővel ezelőtt nem is mindennapi foglalatossága lett volna asszonyainknak, leányainknak. Kiment divatból a háziszőttes, jobbik esetben padlásra, de még inkább tűzre kerültek a szövőszékek, így aztán nem csoda, hogy igen sokan rácsodálkoztak a bajsai vadászotthon kertjében szövőszékeik és rámáik előtt görnyedő asszonyokra, hogy ugyan mi az ördögöt tudnak órákig egy helyben motozni a rekkenő hőségben. A beavatottak meg azért sétáltak arrafelé, hogy megnézzék, milyen is egy szövő-hímző alkotótábor, ugyanis egy hétre Bajsára költözött az első vajdasági szövőiskola tanulógárdája. 
Az alkotótábort a Vajdasági Magyar Folklórközpont és a bajsai Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre hozta össze, és csak azért nem nevezhetjük egyszerűen szövőtábornak, mert a tizenhat szövőasszony mellett ugyanennyi hímzőasszony is ott volt, akik azokat a díszítő öltéseket tanulták, amelyekkel nagyanyáink valamikor abrosszá, lepedővé, ingujjá dolgozták össze a szőtteseket. Azért így együtt, hogy a szövők és a hímzők fölismerjék az együttműködés fontosságát. 
Az egy hétig tartó táborban a szövőiskola tanulóinak alkalmuk volt a gyakorlatban is végigcsinálni azokat az előmunkálatokat, amelyek a szövőműhelyen kívül történnek. Így aztán a kezdőnapon a tizenhat szövő nekilátott a birkáról lenyírt zsíros, piszkos gyapjú válogatásának, majd üstökben, teknőkben órákon át mosták és mosták egészen addig, amíg a mosóvíz tiszta nem maradt. 
A megfelelő szárítás után maguk színezték rózsaszirommal pirosra, körömvirággal sárgára, gesztenyével, dióval barnára, illetve zöldre. Akinek kedve volt hozzá, mint a népdalban, az „éjjel fonott”, vagyis a kártolt gyapjút rokkán megfonhatta. Pénteki ottjártunkkor már az összetett minták szövése fölött izzadtak, volt, aki éppen a színes gyapjúbékával küzdött, mások a vászon szedettes mintáján dolgoztak, mert tizenhatan, akik kijárták az alapfokú képzést, ez ideig már mindannyian eljutottak a csíkritmusos mintákig, de hát a kihívás teszi a mestert. Meg hát a türelem, legtöbbjük bevallása szerint ugyanis ők a mai idők Penelopéi, akik egy év alatt legalább annyit fejtenek, mint szőnek. Mindenesetre türelemből mindannyian színötöst várhatnak a szombati záróvizsgán, ugyanis a tábor utolsó napján rangos bizottság előtt elméleti és gyakrolati vizsgát tesznek a tanultakból, minek utána beiratkozhatnak a szövőképzés második évére. 
Ismerkedés, fényképezkedés közben kiderült, hogy a tizenkét vajdasági településről érkezett szövőtanoncok szinte mindegyike munkaviszonyban van, tehát dolgozó nő, akik hétvégéiket, szabadnapjaikat áldozták arra, hogy egy éven keresztül havonta bejárjanak Szabadkára a szövőiskolába, szinte kivétel nélkül azzal a szándékkal, hogy nyugdíjas napjaikra valami hasznos elfoglaltság ismeretének birtokába jussanak, és nem mellékesen hagyománytiszteletből is. Számukra a szövés nem csupán kézimunka, időtöltés és relaxáció, hanem történelem-, kultúra- és értékismeret is. Egyfajta időutazás a jelenből a múltba. Az elmúlt év folyamán és a táborban elkészült munkáikból Bajsa búcsúnapján, augusztus 8-án kiállítást szervez a helybeli Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre, akik rövid létezésük óta (mindössze szűk egy esztendeje, hogy megalakultak) egész falumozgalmat csináltak: mozgósításuknak köszönhetően három tájszobát – szerbet, magyart és szlovákot –sikerült berendezniük, amit a Sár utca 36-os és 40-es számú házakban ugyancsak a búcsú napján nyitnak meg az érdeklődők előtt. 
Közel egy éve hetente háromszor szövőtanfolyamot tartanak egyre több fiatal részvételével, mint ahogy a tábor munkáját jó néhány helybeli is érdeklődéssel kíséri, sőt néhányan már leültek a szövőszékekhez is. Szintén hasonló indíttatásból jöttek össze a hímzőasszonyok, hogy ezen a héten a sok tájegység kézimunkája mellett, amit már különböző tanfolyamokon elsajátítottak, most megismerkedjenek a „minden ember öltése” – szerintük inkább minden asszony öltése – gyűjtőnevet viselő varrásmóddal, amelyet a varrógép megjelenése előtt használtak nem az emberek, hanem az asszonyok! Kezük alól azok a szélösszeállító, tűvel varrott csipkék kerülnek ki, amivel nemcsak díszíteni, hanem széles, használati textíliává lehetett varázsolni a csupán fél méter széles szőttest. Ahogy az öltések összetartoznak a szőttessel, úgy egészítik ki egymást a szövők és hímzők; róluk, nekik szólt a bajsai alkotótábor. 
F. M. M. 
 

 
2004. július 19., hétfő 
Magyar Szó 
Kézműves tábor a topolyai tájházban
Második alkalommal szervezte meg idén a topolyai Művelődési Otthon a kézműves tábort gyerekek részére. A múlt héten a helyi tájház udvarán mintegy harmincan dolgoztak. 
Oktatójuk, Cservenák Erzsébet nyugalmazott képzőművészettanár elmondta, hogy kicsit nehéz ennyi gyerekkel dolgozni, de nagy segítségére volt Polyákovics Rózsa óvónő: – Anyukák és nagyszülők is jöttek a gyerekekkel, akik ugyancsak besegítettek, erre szükség is volt, hisz amellett, hogy sokan vannak, nagy a korkülönbség is. A legfiatalabb táborozó hatéves, a legidősebb pedig 13. Mivel azonban nagy az érdeklődés a fiatalabbak részéről is, akik több segítségre szorulnak, mint idősebb társaik, jövőre számukra külön csoportban kellene megszervezni a munkát – hallottuk Cservenák Erzsébettől. 
– Az első napokban batikoltunk, majd később, hogy változatos legyen a program, agyagban formáltuk meg a tájházban látható népi motívumokat. Ezeket a munkákat ki is égetjük majd a helyi téglagyárban, és a tervek szerint szeptemberben a község napja alkalmából megrendezendő amatőr képzőművészek kiállításán be is mutatjuk. A gyerekeknek külön élményt jelentett a temerini Matuska Ferenc fazekasmester, iparművész egynapos látogatása a táborba. A korongozás nagyon felkeltette érdeklődésüket. A mester itt készült munkája ugyancsak bemutatásra kerül a szeptemberi kiállításon – mondta a tábor vezetője, akitől beszélgetésünk közben is állandóan tanácsot, utasítást kértek a gyerekek. Agyagból készült munkáikat, melyekre virágmintákat, köcsögöket, petróleumlámpákat és hasonló régi tárgyakat mintáztak, egyelőre a napon szárították, majd nemsokára az égetőkemencébe kerülnek, illetve közszemlére, kiállításra. A jelekből ítélve jövő ilyenkor folytatódik a munka, az ideinél talán még nagyobb érdeklődéssel, esetleg két csoportban is. 

nk 

 
2004. július 15., csütörtök  
Magyar Szó 
Ismét: Etnocamp!
A táborban elsajátítottakat a magánéletben is hasznosíthatjuk -- Egész napos korongozás

Ismét benépesült a palicsi erdő, az Etnocamp táborhelye. Péntek óta újra telt ház van Vajdaság legnagyobb hagyományápoló táborában. Az idén 16. alkalommal nyitotta meg kapuit az Etnocamp. Mint az elmúlt másfél évtizedben, most is nagy volt az érdeklődés a különböző kézműves-foglalkozások, néptánc elsajátítása iránt. 
Ahogy Horváth Évától, a tábor egyik alapítójától megtudtuk, a tábori foglalkozásokban körülbelül 130--140 felnőtt és gyerek vesz részt, az ország több városából, Magyarorszáról, de még az Egyesült Államokból és Kanadából is érkezett egy-egy résztvevő. A csoportfoglalkozásokat pedagógusok tartják, akik nagyszerűen megtalálják a közös hangot a gyerekekkel. 
A város zajától távol, a friss levegőn sürögnek-forognak a gyerekek: nemezelnek, fát és csontot faragnak, kosarat fonnak. A nemezelés eleinktől származó foglalkozás. Az így készült használati tárgyak amellett, hogy mutatósak, tartósak is. Ennek az ősi technikának az elsajátítását Szabó Rapcsák Lottitól tanulják a fiatalok. 
A nemezelt táskákra, szatyrokra Takács Tibor (Faki) segédletével csontból gombokat készítenek a táborlakók. S ahogy megfigyelhettük, szinte biztos, hogy senki sem megy haza csontból készült nyakék nélkül. 

A gyöngyfűzés kicsiknek, nagyoknak egyaránt érdekes

Arról, hogy az itt elsajátítottakat fel lehet használni a magánéletben is, Bozsik Ferenc mesélt, aki a fafaragás mesterségébe avatja be az érdeklődőket. Elmondása szerint van olyan egykori táborlakó, aki ma bútorfaragóként vagy hegedűkészítőként dolgozik, és mesterségük alapjait az Etnocampban sajátították el. 
Az idősebb generáció leginkább a kosárfonás iránt érdeklődik, amit Obu Anikótól tanulhatnak meg. 
Agyagból sótartók, szélcsengők, állatfigurák készülnek Cservenák Berta felügyelete alatt. Berta lánya, Ágota gyöngyfűzést tanít. A szebbnél szebb karcsat, nyaklánc szép ajándék lehet az otthonmaradottaknak. 
A szövödében Šćekić Sonja vezetésével nagy ütemben folyik a munka. Az idei tábor egyik slágere a mobiltelefon-tartó. 
Talán a legkedveltebb foglalkozás a fazekas mesterség. Ózsvár Péter korongozó mester, aki megpróbál minél többet átadni tudásából, elmondta, hogy Újvidékről és Belgrádból is jönnek egyetemisták korongozni. Néhány éve a táborhelyen kemencét építettek. A fával fűtött kemencében, 900 fokon éjszaka égetik a napközben elkészített tárgyakat, így e foglalkozás éjszaka sem ér véget. 
A Düledezőben egész nap a magyar mellett szerb, bolgár, macedón népzene szól. A szervezők ezzel is megpróbálják a táborlakókat minél igényesebb zenére szoktatni. A délelőtti foglalkozások után a néptánc, a legkisebbek számára pedig játszóház a program. 
Az idei tábor legfiatalabb résztvevője kettő, a legidősebb hatvanéves, ezért a szervezők mindent megtesznek, hogy mindenkinek ínyére legyen az ellátás: a megfelelő higiéniai feltételek és a minőségi élelem biztosítva van. 

Csontból készült ékszer nélkül senki sem megy haza

Mint megtudtuk, az Etnocampba társasággal érdemes elmenni. Most is több iskolából vannak felsősök, akiknek ez az egyetlen nyaralási lehetőségük. Nagyon sok olyan táborlakóval talákoztunk, aki évek óta ide jár, s már szinte magánterületnek tartja a kiválasztott sátorhelyet. A fenyves és az akácerdő hűs lombjai között bújnak meg a sátrak. S a fiatalok elmondása szerint nemcsak az itt készült tárgyakat viszik haza emlékként, hanem a kempingezés élménye is maradandó valamennyiük számára. 
A hagyományok szerint szombaton, hatalmas záróünnepséget rendeznek. A táborban készült munkákból minden bizonnyal most is, mint a korábbi években impozáns kiállítás nyílik, és alklami program is készül a vendégek számára. A záróestre ugyanis megkétszereződik a táborlakók száma. Szabadka környékén az Etnocam kapuzárása kulturálisesemény-számba megy. 

víz

 
2004. július 8., csütörtök
Magyar Szó
Nemezelők az Alkotóházban
Zentán két csoport is dolgozik azon, hogy augusztus 20-ára, a Mesterségek Ünnepére elkészüljön az a vajdasági nemezsátor, amelyet a budai várban, a Kárpát-medencei nemezsátorfaluban állítanának fel.
Nemrégiben a Thurzó Lajos Általános Iskolában munkálkodtak a nemezelők, ezen a héten pedig az Alkotóházban szorgoskodnak. A jelenlevők igyekeznek befejezni a nagyméretű jurta még hiányzó elemeit, a hátlap és a kupola egy részét. A feladat egyáltalán nem könnyű, a több négyzetméteres darabokat gyúrni, hengergetni kell, akár néhány órán át is. Ha a kezek már elfáradnak, akkor -- mint képünk is tanúsítja -- következnek a lábak, hiszen a rugdosás is segít a gyapjú tömörítésében.

(Tha)
2004. július 7., szerda
Magyar Szó

A juhászok így élnek, úgy élnek I.
Az újvidéki Forum Könyvkiadóban megjelent új könyv anyaga a szerző, Burány Béla négy és fél éves gyűjtőmunkájának eredménye. Adatközlői a Zélity család tagjai, kiknek felmenői a szabadságharc bukása óta, négy generáción át juhászattal foglalkoztak. Vlasity Károlyné Zélity Klára (a gyűjtés idején még élő idősebb fiú, Zélity István lánya) híres népdalénekes volt, s nagybátyjával, Zélity Sándorral együtt hatalmas népdalanyag ismerői és használói voltak, úgyszólván halálukig. A könyv alapját a négygenerációs juhászdinasztiában hagyományozódó ismeretanyag szolgáltatta. A gyűjtés célja egy ilyen néphagyományokat híven őrző, délvidéki juhászcsalád gazdag néprajzi anyagának a begyűjtése és feltárása volt. A lelt gazdagságból mintegy ezer oldalnyi szellemi hagyományörökséget hozott felszínre a szerző. Ebből kifolyólag már a most megjelenő első kötetben az elsődlegesen megcélzott dallamanyag mellett a babonák, a hitvilág, a szokásanyag adataival is kibővült, majd a mesékre s egyéb prózai hagyományokra is kiterjedt.
M. E.
 
PÁLYÁZAT 
 
HAGYOMÁNYOK HÁZA -Budapest 
MEGJELENT! - Raffai Judit: A magyar mesemondás hagyománya
 
A magyar mesemondás hagyománya című könyvet Raffai Judit, az ELTE BTK Folklore tanszékén doktoráló szabadkai népmesekutató és múzeumpedagógus, a magyar egyéniségkutató iskola egyik folytatója írta.
A könyvet hiánypótlónak véljük, hiszen jórészt a mesemondás hagyományos gyakorlatára és ma is hasznosítható technikájára koncentrál, nem kizárólag elméleti összefoglalás.
Módszertani újdonsága a „Gyakorlati útmutató”, amely kifejezetten a mesével foglalkozó, azt tanító pedagógusok, szervezők, felkészítők számára készült, kiegészülve konkrét gyakorlati, módszertani tanácsokkal. „A magyar nyelvterület mesemondói” c. lexikon-szerű fejezet a szakirodalomban először foglalja össze a magyar nyelvterület nagy (magyar és kétnyelvű) mesemondóinak életrajzi és bibliográfiai adatait.
A tematikus egységekbe rendezett bibliográfia a részletekbe menő szakirodalmi tájékozódáshoz járulhat hozzá, a széljegyzetek pedig a témakörökön belüli gyorsabb keresést segítik.

 2004. július 3., 4., szsombat - vasárnap
Magyar Szó

 Nemezelők kiállítása
Az idén tízéves a tiszaszentmiklósi nemezelőtábor. Ebből az alkalomból a helybeli Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör – a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával – pályázattal egybekötött kiállítást szervez, amelyen részt vehetnek mindazok, akik az elmúlt évtizedben legalább egy alkalommal jelen voltak a tiszaszentmiklósi nyári nemezelőtáborban.
Az alkotók régi és új nemeztárgyaikkal a következő kategóriákban nevezhetnek: faliszőnyeg, használati tárgyak, gyermekjátékok. A legjobbak elismerésben részesülnek. A kiállításra szánt munkákat szeptember második felében kell átadni Zentán, a legfontosabb tudnivalókról a szervezők időben értesítik az érdeklődőket.
Még lehet jelentkezni az idei, tizedik tiszaszentmiklósi nemezelőtáborra, amelyet július 31-e és augusztus 6-a között tartanak a helybeli katolikus plébánia udvarában. Információ a 0230/77-528-as telefonszámon.
(Tha)

Nepzenei tabor
Népzenei tábor Tóthfaluban
Július 24-től 30-ig ismét népzenei tábort szervez a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének népzenei szakosztálya és a magyarországi Vass Lajos Népzenei Szövetség. A tábor témája: Dél-Alföld és Bukovina népzenéje és dalai.Elsősorban fiatalokat, felnőtteket várunk, énekcsoportok és népzenei együtesek vezetőit. Előadók:Bodor Anikó, Zenta, népzeneelmélet, Virágvölgyi Márta és Sturmann Jenőné – Toncsy – vonós hangszerek. Polgár Lilla – népi ének, Borsi Ferenc, citera, furulya, tambura. Elszállásolás kőépületben,napi háromszori étkezés, szabadidőben fürdési lehetőség a közeli medencében.Minden este táncház, tábori Ki mit tud?, népzenei totó. Jelentkezni Szabó Gabriellánál lehet a 021-843-880-as vezetékes, a 063-8-378-552-es mobil telefonon, faxon:021-843-455 vagy levélben: JNH u. 107. 21235 Temerin. Jelentkezési határidő: 2004. július 2. Résztvételi díj 2500 dinár, amit a helyszínen kell befizetni. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

 
Családi KÖR   
2004. július 1. 
Újra tanulni magyarul
Az újvidéki Petőfi Sándor MME-ben megtartott kézművestáborban

Másodízben szervezett a múlt héten népművészeti nyári tábort az újvidéki Petőfi Sándor MME elsősorban a dél-bácskai és szerémségi szórványmagyarság részére. Ezúttal mintegy 50 titeli, nikincei, muzslyai, bácsi, pirosi diák érkezett Újvidékre, hogy az itteni társaikkal együtt nemezeljenek, gyöngyözzenek. S hogy a munka még kellemesebb legyen, a szervezők népdalokra és néptáncokra is tanítják őket. 
Rigó Ildikó táborvezető elmondta, hogy tavaly ugyan többen vettek részt a munkában, de akkor a Brankovo Kolóban szervezték meg a tábort. Az idén a Petőfi ad otthont a gyermekeknek, egy részüket a művelődési ház tetőterében kialakított szobákban helyezték el, néhány fiú pedig a katolikus templom kertjében verte fel sátrát, merthogy a tábor akkor az igazi, ha természetközelben van. A résztvevők életkora 7–15 év. A gyöngyfűzésre a törökbecsei Micsik Zita tanította a gyerekeket, a nemezelés csínját-bínját pedig a temerini Lukács Valériától sajátíthatták el a táborlakók. A népdaloktató Klemm Katalin volt, a néptáncoktatás két csoportban folyt, a fiatalabbakkal Erdei Violetta és Zoltán foglalkozott, a felsősökkel pedig Kovács Zsuzsanna és Kiss Zselykó Zsiga. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a vendégek valóban kellemes hetet töltsenek Újvidéken. Volt táncház és színdarabot is láthattak. 
Ottjártunkkor a csoport éppen zeneórán volt, szatmári népdalt tanult. S mivel a gyerekek közül többen olyan környezetből jöttek, ahol nincs magyar iskola, s még családon belül is esetleg csupán a nagyszülők beszélnek még magyarul, Klemm Kati elmesélte a dalt szerbül, az ismeretlen kifejezéseket, szavakat pedig megmagyarázta magyarul. A népdaloktatás után kis szünet következett, majd a munka táncórával folytatódott. Zsiga és Zsuzsa is először magyarul, majd pedig szerbül magyarázta a tánclépéseket. 
Még a zeneórán felfigyeltünk két felnőttre, akik egy távolabbi asztalnál foglaltak helyet és szorgalmasan jegyezgettek. Hegedűs János, a nikincei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke és Gudeljevi? Anna, az egyesület titkára elkísérte Újvidékre a nikincei gyerekeket, egyébként a részvevők között a nikincei csoport volt a legtömegesebb, 11 gyermek és 2 felnőtt érkezett. 
– Kiváló alkalom ez nekünk, felnőtteknek is, hogy magyar népdalokat és néptáncokat tanuljunk. A nikincei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 2002. november 16-án alakult meg. A falunkban 1960-ban szűnt meg a magyar oktatás, azóta több mint 40 év telt el, s nem csoda, hogy a mi gyerekeink nem tudnak magyarul. Többségük vegyes házasságból származik, magyar nyelvet sehol sem hallanak, talán még otthon sem, csupán az egyesületben az anyanyelvápolási órákon. Jómagam Újvidéken végeztem el magyar nyelven a gimnáziumot, nyugalmazott torna- és biológiatanár vagyok. S mivel az egyesületben nem tudunk magyarul oktató zenetanárt találni, ezért jöttem el a titkárral együtt, hogy valamint megtanuljak én is, és otthon átadjam tudásomat a többieknek. A télen voltunk a feketicsi táborban, nagyon hasznos volt az ott-tartózkodás is – mondta Hegedűs János. 
– El tudja képzelni, hogy mit jelent számunkra, hogy 15 év után a falunapkor, június 13-án, Szent Antal napján magyar nyelvű szentmisén vehettünk részt szülőfalunkban. Igyekszünk, törekszünk, de nagyon nehéz pótolni a több évtizedes lemaradást. Az egyesület megalakulása óta jártunk Ópusztaszeren és Budapesten, részt vettünk több rendezvényen, például a Szent István-napi ünnepségen. Minden meghívásnak igyekszünk eleget tenni. Az a tapasztalatom, hogy az emberek még mindig félnek, még mindig bizalmatlanok. Példa erre Herkóca, ahol még több magyar él, mint a mi falunkban. Nálunk a szerbek sokat segítettek abban, hogy a református templomot és a hozzá tartozó épületet rendbe hozzuk. Most egy nagy és öt kisebb terem áll a rendelkezésünkre. Esténkét összejövünk, a férfiak kártyáznak, beszélgetnek. A templom tulajdonában van 9 hold föld, ezt bevetettük búzával, és a terményből eredő bevételből tovább tatarozzuk az épületet. Kaptunk tévékészüléket, számítógépet, a magyar nyelvű újságokat is járatjuk, lassan mi is bekapcsolódunk a magyarság vérkeringésébe, csak mindehhez még sok-sok idő kell. 
Beszélgetésünk alatt befejeződött a népdaloktatás, s a gyerekek félórás szünetet kaptak, egyik-másik még benyitott a klubba, Jánost vagy pedig Annát kereste. 
– Na, halljuk csak szépen magyarul, hol voltál? – kérdezték az egyik kislánytól. 
Némi gondolkodási idő után mondta: Ebédelni! 
– Lassan-lassan majd belejönnek a gyerekek – jegyezte meg. 
Jánossal és Annával azután a nagyteremben, a táncoktatáson is összefutottunk. Érdeklődéssel figyelték Zsuzsát és Zsigát, mint magyarázzák a gyerekeknek mikor hogyan kell lépni. Ekkor mondták el, hogy a nikincei művelődési egyesület mintegy 120 tagot számlál, közülük 40 gyerek, s szeretnék, ha az ottani gyerekek minél több magyar táncot elsajátítanának. 
E. L. V. 
 

 
 
föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
JÚNIUS
 
 
 
2004. június 23. 
A mesekutató ember 
Beszélgetés Raffai Judit népmesekutatóval, akinek A magyar mesemondás hagyománya címmel most jelent meg a harmadik kötete 
Napjainkban a mese nemcsak tudományos érdeklődésre tarthat számot, hiszen az óvodában és az iskolában is fontos szerepet tölt be, új szöveges és hangzó kiadványok vannak, de nem maradhatnak ki a felsorolásból a tévé és a rádió idevágó műsorai, az internet meseoldalai, a művelődési házak mesedélutánjai, a mesemondó csoportok, versenyek, táborok, fesztiválok sem. Vajdaságban tízéves a Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny. A döntőnek mintegy hatvan résztvevője volt, a hat körzetben azonban sokkal többen próbálkoztak meg ezzel a műfajjal, de legalább kétszáz meseillusztrációt is kapott a zsűri. RAFFAI Judit népmesekutató, a szabadkai Városi Múzeum munkatársa állítja, a mesemondó mozgalomban létezik a vajdasági stílus. A beszélgetést azonban ott kezdtük, hogy ő hogyan jutott a népmese közelébe. 

- A Magyar Tanszék hallgatója voltam, de már akkor is a néprajz érdekelt. Mivel a zenét inkább csak hallgatni szeretem, mesét akartam gyűjteni. Ludason találtam rá Szűcs Laci bácsira, aki meghatározta a mesekutatói irányomat. Nagyon jó előadó volt, archaikus meséket tudott, mert az utolsó gyermeke volt az idős édesapjának, aki 1860-ban született. Nyolc éven át jártam hozzá, 1998-ig, ameddig élt. A repertoárja nem volt nagy, 23 mesét tudott, de mindig újra meg újra meghallgattam őket. Nála jöttem rá, hogy a leírt szöveg mennyire nem adja vissza ezt az élményt. Ezért kezdtem el a népmesemondás mikéntjével foglalkozni. Az itteni tanulmányaim befejezése után beiratkoztam Budapestre, a Néprajz Tanszékre. Ott ismertem meg az egyéniségkutató meseiskola lényegét, hogy a mesemondónak nem elég csak a tudását felgyűjteni, az egyéniségét sem szabad elhanyagolni. A tanszékvezetőm Voight Vilmos lett, aki ragaszkodott hozzá, hogy a szakdolgozatomat ebből a témából írjam. Szerencsére ezt a munkát még Laci bácsi életében el tudtam végezni. Az újdonság az volt, hogy megpróbáltam a gesztusokat is leírni. A Folklórközpont segítségével videóra vettük az anyagot, és összeállítottam ennek az embernek a jeleit, a gesztusokat, a fejmozgásokat. 

* Ez A mesélő ember címmel meg is jelent Budapesten 2001-ben, A Rézmonyos című könyvedet viszont Szabadkán adták ki 2000-ben. A harmadik, legújabb köteted A magyar mesemondás hagyományai címet viseli. 

- A Rézmonyos gyűjteménnyel az volt a célom, hogy a ludasi gyerekekhez visszakerüljön az ő meseanyaguk, A mesélő ember természetesen Szűcs Lászlóról szól, az ő meséi vannak benne, és hozzá a tanulmány, amely a stílusát és a jelrendszerét vizsgálja. A magyar mesemondás hagyománya című könyv a budapesti Hagyományok Háza felkérésére íródott, pedagógusoknak, mesemondó csoportoknak szántuk. Érdekes, hogy a Hagyományok Háza korábban csak zenével és tánccal foglalkozott, de két évvel ezelőtt létrehozták a Népmesemondó Műhelyt, ami annak köszönhető, hogy a mese a reneszánszát éli, most van a mesemondó versenyek és a színpadi mesélés virágkora. Mesemondó táborok, meseházak, mesélő délutánok létesülnek, sokan sok formában foglalkoznak ezzel a műfajjal, jó lenne, ha a tudomány tapasztalatait is alkalmazni tudnák. 

* A könyv annyira friss, hogy még nem jutott el a Vajdaságba, de remélem, az érdeklődők itt is használhatják majd. 

- Ebben bízom én is. Nagyon fontos az is, hogy a most induló sorozat első két kötete éppen vajdasági, a másik ugyanis, a Szőcs Boldizsár meséi című gyűjtemény kazettával, melyet Beszédes Valéria állított össze. A táncházmozgalomban részt vettek ugyan a vajdaságiak, de a köztudatba nem a saját táncaikkal kerültek be, inkább erdélyi, esetleg dél-alföldi táncokat roptak. A mesemondó mozgalomban viszont van egy olyan stílus, amelyet vajdaságinak nevezhetünk. Még a magyarországi, bukovinai székely mesemondó versenyen is általában a mi székelykevei fellépőink és a hertelendyfalvi Lőcsei család jeleskedik, de a Kárpát-medencét felölelő, Mátyás királyról szóló vetélkedőn is sok vajdasági győzött. Ez részben a gesztusrendszerüknek tulajdonítható, de nagyon fontos az is, hogy megmaradtak a nyelvjárásaik, és használják is őket. 

* Nemrégiben zajlott le a X. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny döntője Zentán. A bírálóbizottságnak te is tagja voltál. Hogyan összegeznéd ezt az eseményt? 

- A rendezvény az első mesemondó versenyek között volt a Kárpát-medencében, most is az egyik legerősebb, és minden évben jobb és jobb. Az idén nagy meglepetések értek minket. Régebben a középiskolás és felnőttkategóriában csak egy-két szereplő volt, most tizenöt. Közöttük mutatkozott be a bácskertesi Toldi István, aki egy számunkra ismeretlen tündérmesét hozott. Ez azért jelentős, mert Bácskertesről csak két mese van a vajdasági gyűjteményben, a helybeliek ugyanis azt állították, náluk a 20-as, 30-as években megszűnt a mesemondás. Vannak falvak, például Torontálvásárhely és Székelykeve, ahol mozgalommá vált a mesemondás, máshol, például Csantavéren és Ludason, már a második generáció vesz részt a vetélkedőn. A gyerekek végre rájönnek arra, hogy a nyelvjárásukat használva is érhetnek el sikereket, sokkal magabiztosabbá válnak. Ludason a hagyományápolás feléledése éppen a mesemondással kezdődött. Most már olyan összetartó ereje van, hogy a szülők ismét a helybeli iskolába íratják a gyermekeiket, nem a környező települések valamelyikére, mint korábban. Ludas egyébként elzárt közösség, oda még autóbusz sem jár, de a kulturális élet nagyon felerősödött. 

* Te mesélsz, vagy csak kutatod a meséket? 

- Én ritkán mesélek, inkább csak a családban. Arra születni kell, a mesemondó külön egyéniség. Ezek az emberek bármilyen történetet nagyon élvezetesen elő tudnak adni. A mesélő ember mellett kell lennie hallgató embernek is. A színpadi mesemondás nem azonos a prózamondással, nem betanult szöveget kell mondani, az improvizáció jelentős szerepet kap. Az állandósult részeket természetesen szó szerint kell visszaadni, de a többi rögtönözhető. A mese olvasása is sokban különbözik a mesemondástól. A könyvben a kép segít, az előadónak viszont meg kell teremtenie a képiséget, a közönségnek is látnia kell azt a világot. 

* Jelenleg a szabadkai Városi Múzeumban dolgozol, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke vagy, írod a doktori munkádat. Mindig tudtad, hogy vissza akarsz jönni Pestről? 

- Voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, mégsem jövök haza, de az "itthon lenni" nekem nagyon fontos kérdés. Azt hiszem, ha Pesten maradtam volna, akkor is a vajdasági mesemondással foglalkoznék. A visszatérők többsége a szívére hallgatott, nem az eszére. Most már maradok, de hiányzik a könyvtár, az ottani szakmai légkör. Nem volna baj, hogy Pest ilyen távolságra van tőlünk, ha az ember bármikor fel tudna ugrani pár napra. De ennek anyagi akadályai vannak, és nem utolsósorban a határ. Itt teljesen más jelentősége van a tudománynak és a kutatásnak, ami Pesten fontos téma, az itthon teljesen elsikkad. Annyi más dologgal kell foglalkoznom, például a néprajzi társaságban az adatbázis létrehozásával, pályázatok írásával, elszámolásával. Ehhez nincs szükség a néprajzi felkészültségemre. Nálunk sokkal nagyobb szerepe van az alkalmazott néprajznak, nincs kutatóintézetünk, nincsenek kutatói fórumaink, nincs olyan tudományos életünk, ami napi szinten működne. Évente van pár konferencia, de ezt még nem nevezném egységes kutatási programnak. A doktori munkám a vajdasági mesekatalógus lesz. Amikor azon dolgozom, akkor úgy érzem, mintha úri passziómat végezném. Lehet, hogy furcsán hangzik, de mivel az elmúlt években nagyon sok munkát vállaltam, most az a tervem, hogy a doktorátusomon kívül ne csináljak mást, de nem tudom, sikerül-e, mert máris vannak új ötleteim. 

TÓTH Lívia 

 
 
 2004. június 22., kedd    
Magyar Szó 
A test és a lélek ritmusa
A magyarkanizsai Tisza Néptánc évi bemutatkozásáról
 
Fiatalok bámulatos energiája, jó tartás, ritmus, zene. 103 aktív néptáncos a színpadon, az óvodások tündéri gyermekjátéka, a nagyobbak erőteljes, jól betanult lépései. A színpad mögül látom, mennyi ügyesség, szívós munka szükségeltetik, hogy zökkenőmentes legyen az előadás. Tóth Ágnes fut, súg, irányít. Fontos esemény ez, meg kell mutatni az itthoni közönségnek egy év alatt mennyit fejlődött a magyarkanizsai Tisza Néptánc Egyesület: a Fürtöcske, a Csillagfürt, a Mákvirág és a Délibáb együttes. Ez már a nyolcadik évi bemutatkozó. Az idén vendégek is felléptek, az országhatáron túl is ismert Topolyai Cirkalom kitűnő táncosai. 

Faggatom Tóth Ágnest, hogyan sikerült összehozni, és egybetartani a sok-sok gyereket, fiatalt? 

– Először az iskolában kezdtem toborozni. Volt, aki kidőlt, de újak jöttek a helyükbe. Megérezték a néptánc erejét. Hiszen minden innen indul ki, a paraszti kultúrából, a maga egyszerűségében, méltóságában. Csak fel kellett éleszteni. A gyerekeknek sokat jelent, a táncosok a tanuláshoz is másképpen viszonyulnak, fegyelmezettebbek. Ritmika, zene, lépés... Nemcsak lábbal táncolnak. A párjára is figyelni kell, meg az egész csapatra. Az a lényeg, hogy ők belülről hogyan élik meg a táncot. Megtanulják a különböző vidékek ritmusát, tágul a tudásuk. 

• Bizonyára örültek az utazásoknak, vendégszerepléseknek, barátkozásoknak. 

– Ez nagyon sokat jelent. Óriási élmény volt 2002-ben az Eurórégiós Folklór Fesztivál, amikor bejártuk a Duna, Körös, Maros, Tisza táját. Azután a Míves emberek sokadalma Székelyudvarhelyen! Tavaly Görögországban jártunk, a nemzetközi néptáncfesztiválon. Ezen negyven csoport vett részt, és mi ott voltunk a hét legjobb között. Itthon a Kőketáncon arany oklevelet kaptunk, a népszokás kategóriában, a cucorkával, ami a farsangi mulatság egy része. 

• A terveik a nyárra? 

– A két idősebb csoporttal a Tisza-parton táborozunk majd, hogy a jövő évi anyagot begyakoroljuk. 

• Van-e szakmai segítsége? 

– Igen, Tóth Gábor a Szeged táncegyüttes tagja és vezetője. Az ő munkáját természetesen fizetni kell, amire a fedezetet a szponzoroktól, a községtől, a szülőktől gyűjtik össze. 

• Személy szerint, mint a tánccsoport vezetője, mely tájegység táncát kedveli legjobban? 

– Jómagam, a délalföldi táncokat szeretem a legjobban, ez áll hozzánk legközelebb, és úgy gondolom, érdemes felmutatni az itteni értékeket. 

• Mit vár az új alkotóháztól? 

– Jelenleg egy óvodában gyakorolunk, úgyhogy teljesen megváltoznak majd a munkakörülményeink. Saját helyiségünk lesz, végre lesz otthonunk... Nagyon várjuk az őszt, amikor már valószínűleg be tudunk költözni! 

SZEMERÉDI Magda 
 

 
 A Vajdasági Magyar Folklórközpont
valamint a
Thurzó Lajos Közművelődési Központ
tisztelettel meghívja Önt,
kedves Családját és Barátait
VIDÉKÜNK ÉLŐ NÉPMŰVÉSZETE
c. pályázati kiállítás megnyitójára
a zentai Városi Múzeumba.
A tárlatot 2004. június 18-án, pénteken 16 órakor
Barsi Hajna – etnográfus
a budapesti Magyar Művelődési Intézet munkatársa nyitja meg.
 
Közreműködik a
tornyosi DÁRIDÓ asszonykórus és a
Flaman – Hézső citerakettős.
A kiállítást rendezte:
Raj Rozália – Nagy István – Nagy Abonyi Ágnes
A kiállítás megtekinthető:
2004. június 18 – augusztus 8.
A kiállítás létrejöttét támogatták:
NKA Népművészeti Kollégium - Budapest
NKÖM - Budapest
Thurzó Lajos KK - Zenta
 2004. június 22., kedd   
Magyar Szó
A hét végén Vidékünk élő népművészete címmel kiállítás nyílt a zentai Városi Múzeumban. A tárgyi népművészet anyagát a Vajdasági Magyar Folklórközpont gyűjtötte össze, amelyek legjobbjait jövőre bemutatják a budapesti XIV. Országos Népművészeti Kiállításon is. A felvételünkön látható ágyneműt a szabadkai Sebők Valéria tavaly novembertől a nyár elejéig készítette.
Vidékünk élő népművészete
Kiállítás a zentai Városi Múzeumban
 
A fenti címmel a múlt hét végén megnyílt kiállítás egyben előválogatója a 2005-ben Budapesten megrendezendő XIV. Országos Népművészeti Kiállításnak. A hagyományos paraszti kultúra motívumaira épülő alkotások előzsűrizés után kerültek a közönség elé. A beérkezett pályamunkák közül Ozsváth Gábor néprajzkutató és Jellinek Márta népi iparművész véleményezése után 88 alkotó 294 munkáját állították ki Zentán. A tárgyalkotó népművészet tíz kategóriájában készült darabok között hímzés, szövés, fafaragás, tojásírás, hangszer-, gyermekjáték-, nemez-, gyékény-, csuhé- és vesszőtárgy-készítés szerepel. A beküldött anyag legnagyobb részét a hímzett, ezen belül pedig a fehér lyukhímzéssel készült darabok képezik. Emellett sok alkotás a magyar nyelvterület tájegységeinek díszítőkultúrájából ad ízelítőt: többek között békési és csongrádi szűcshímzés, sárközi bíborvég, székelyföldi szálán varrott, dél-alföldi és torockói szőrhímzés, matyó és palócföldi hímzést mutat be a kiállítás. Az itt látható anyagból válogatta ki a zsűri -- Barsi Hajna etnográfus, Illés Károlyné, a népművészet mestere, valamint Raj Rozália néprejzkutató -- azokat a tárgyakat, amelyek jövőre a budapesti kiállításon vidékünket képviselik. A beküldött pályamunkák igényesen készültek, színvonaluk magasabb, mint a korábbi években -- állapította meg Barsi Hajna a megnyitón:-- A fejlődés folyamatos, és ez a Vajdasági Magyar Folklórközpont egy évtizede elindított, kitartó és következetes kutató-, oktató- és szervezőmunkájának köszönhető. Összegezésként elmondhatjuk, hogy a pályázat eredményes volt. A pályázók rengeteg munkával, idővel és fáradsággal készítették el ezt a sok szép darabot. Megértették, hogy milyen fontos a hagyományápolás napjainkban, milyen fontos ez itt a Vajdaságban, s megértették Kodály Zoltán üzenetét: "Mi azt mondjuk a népnek, amit tudsz, az nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke igaz kifejezése. Olyan érték, hogy mi, műveltek is tőled tanuljuk el, mert már elfeledtük idegen szellemi javak utáni kalandozásunkban. Becsüld meg, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz." Önök már megbecsülik, s kívánom, hogy minél többen kövessék a jó példát -- mondta a budapesti Magyar Művelődési Intézet munkatársa.
Barsi Hajna etnográfus megnyitja a kiállítást
A Vidékünk élő népművészete című kiállítást Raj Rozália, Nagy István és Nagy Abonyi Ágnes rendezte. A megnyitón a tornyosi Dáridó asszonykórus énekelt, valamint Hézső Zsolt citerázott. A kiállítást az érdeklődők augusztus 8-áig tekinthetik meg a múzeumban. A kiállított tárgyak közül a jövő évi budapesti kiállításra javasolt anyagot piros címkével jelölte meg a zsűri.
Országos megmérettetésre is alkalmasak a hangszerek
lya
 
2004. június 24., csütörtök   
Magyar Szó
A legfontosabb pillér a hagyomány
A magyar díszítőművészet az egész magyarság kincse – Barsi Hajna etnográfussal
Barsi Hajna: Hagyományaink újrateremtésével felvehetjük a harcot a tömegkultúrával szemben
A jövő év tavaszán tizennegyedik alkalommal kerül megrendezésre Budapesten az Országos Népművészeti Kiállítás, melynek helyszíne valószínűleg a Hagyományok Háza új épülete lesz. Ennek előválogatóját nemrégiben tartották meg Vajdaságban, és az arra érdemes munkákból kiállítást rendeztek Zentán, a Városi Múzeumban. A megnyitón jelen volt Barsi Hajna etnográfus, a budapesti Magyar Művelődési Intézet munkatársa. Az ő véleményétől is függött, hogy a tárgyalkotó népművészet tíz kategóriájában beérkezett munkák közül mi kerül majd bemutatásra a budapesti kiállításon:

– A közösség szerepét átvette a zsűri. A hagyományos népművészetben egészen más volt a dolog. Egyrészt csak saját használatra készítették a tárgyakat, de azért voltak, akik családjuknak, környezetüknek varrtak vagy faragtak, mások pedig megrendelésre is dolgoztak. Abban az időben a közösség bírálta el, hogy mi az, ami neki tetszik, mi az, ami nem. Napjainkban ezek a hagyományos szerepek is felbomlottak, az emberek újra tanulják a dolgokat, és a mai közönség már annyira heterogén, hogy szüksége van arra, hogy valaki ellássa a közösség szerepét. Magyarországon a Népi Iparművészeti Tanács Bírálóbizottsága 51 éve látja el ezt a feladatot.

• Gondolom, más helyzetben van a magyarországi és a határon túli tárgyalkotó népművészet…

– Az erdélyi párhuzamokról nem igazán szeretnék beszélni, mert ott egészen más a helyzet, mint itt: összetettebb és több a probléma. Itt Vajdaságban, ugyanúgy, mint más határon kívüli tájon, sokkal nagyobb megtartó erő a hagyomány. Másrészt viszont itt több nemzetiség él együtt, és hamarabb polgárosodott ez a vidék, mint például Erdély, korábban kivetkőztek a viseletből, előbb elkoptak a szokások, tehát nehezebb volt a hagyományt megtartani. Ezért gondolom, hogy nehéz feladatot vállalt magára a Vajdasági Magyar Folklórközpont, amikor megpróbálta összefogni ezt a magyarságban is heterogén közösséget, és elkezdte az oktatást és a képzést. Hiszen ezen múlik minden: mi az a hagyomány, amit elővesznek, mi az, amit tovább adnak, és azt hogyan teszik. Vajdaságban azt látom, hogy nagyon jó úton indultak el, és lassan már nem is tudom különválasztani, hogy magyarországi, illetve itteni: ennek a kiállításnak már teljesen olyan a megjelenése, mintha bármelyik magyarországi megyében lenne.

• Mi a magyarázata annak, hogy amíg a népzene, a néptánc úgy-ahogy fönnmaradt, addig a népi díszítőelemeket és a használati tárgyakat csak töredékükben őrizte meg a közösség?

– A viseletet hagyják el legelőbb. Nem is azt várjuk el manapság, hogy hagyományos viseletben járjanak az emberek, de a népviselet elemeivel lehet olyan újakat létrehozni, amit büszkén hordhatna mindenki. A díszítőművészetre nagyon sok minden hatott. Iparosodott világunkba belépett a műanyag, gyári termékek sora szorította ki a népi tárgyakat. Ma már nem kapnak mintát az emberek arra, hogy ez miért fontos, miért szép, a média pedig tele van  valóságshow-val, és mindenütt az amerikai tömegkultúra van jelen. Pedig a magyar díszítőművészet az egész magyarság kincse: lelkének, gondolkodásmódjának, érzelmi világának tiszta tükre. A tánchoz és az énekléshez alkalom kell és hajlandóság, a tárgyalkotáshoz anyagi ráfordítás. A kézműves mesterségek sok tudást, tanulást igényelnek, valamint nagyon időigényesek. Ahogy Kodály Zoltán írta a Zene mindenkié című könyvében: „Az általános emberit minden nép csak a nemzeti sajátosságain át közelítheti meg.” Ennek pedig legfontosabb pillére a hagyomány. A hagyomány újrafogalmazásával, újrateremtésével vehetjük fel a harcot a mindent elsöprő tömegkultúrával szemben.

• A jövő évi budapesti Országos Népművészeti Kiállítás az iménti gondolatot igyekszik erősíteni?

– Igen. Egyrészt bemutatkozási lehetőséget ad az alkotóknak. Másrészt pedig a kiállított anyag szabja meg majd azt az irányt, amit a következő években követni  kellene. Hátha egyszer már feltűnik valakinek, hogy mennyi érték van ennek a közösségnek a birtokában, mert tényleg háttérbe szorult az utóbbi időben a kultúrának ez a rendkívül fontos szelete. Nem ismeri a világ a népművészetünket, szegény turista csak a bóvlit látja, és nyilván azt választja, ha másból nem tud. Európa nem a tanulékonyságot keresi bennünk, hanem az egyéniséget. Ezt az egyéniséget pedig a hagyományainkkal és ezekkel a tárgyainkkal tudjuk megmutatni.

GRUIK Ibolya
 

 
2004. június 17., csütörtök    
Magyar Szó 
Egy fesztivál különös fénye
A Durindó és a Gyöngyösbokréta színvonala egyre magasabb

Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Népzenei Osztályának tudományos főmunkatársa (a népzenekutató Kodály Zoltán tanítványa volt), régóta figyelemmel kíséri a Durindót és a Gyöngyösbokrétát, és úgy látja, fejlődik a rendezvény. Új szereplők, új csoportok tűnnek fel évről évre, és örvendetes, hogy mindig jönnek fiatalok. Azok pedig, akik már eddig is részt vettek a fesztiválon, stílusban és repertoárban egyre érettebbek. Elmélyült tudás és gazdagabb megszólalás jellemzi az idei rendezvényt – mondta Olsvai Imre a június eleji Tornyoson megtartott fesztivált értékelve:– Fénylőbbek az előadások, élményt jelentenek. Átjárja a hallgatót az egész hagyományanyag, és bebizonyosodik, hogy ezt a lappangó, búvópatak-szerű hagyományt kellő szeretettel ismét élővé lehet tenni. Különösen a mai időkben fontos ez, amikor az emberek életét tapossák és marcangolják, mert ebben a művészi hagyományban mindenki számára szóló táplálékot lehet találni, amely könnyen befogadható, megtanulható. De fontos az a tudat is, hogy ezzel őseink évszádokon, évezredeken át éltek, kitöltötte az életüket, betöltötte a szabadidejüket, így üzentek önmagukról. Ezzel burkoltan azt is kimondtam, hogy az ilyen rendezvény minden közösségnek, nemzetnek, nemzetrésznek is egyfajta fennmaradási orvossága, vagy az önmaga fennmaradásába vetett öröm művészi visszfénye. Tehát az ember még külön örül ennek egy ilyen tájegység esetében, amely ezelőtt 60-70 évvel még nem hallatta hangját: nem volt felfedezve. Bartók Horgoson járt 1906-ban, és az volt az ő legdélibb kirándulása, kutatómunkája. Utána sokáig nem jött senki. 39/40-ben a Zomborban tanító Kiss Lajos zenetanár kezdte el a népzenei gyűjtést, de hát ezt hamarosan elmosta a háború. Úgyhogy kutatástörténeti szempontból is jelentős, hogy éppen a Délvidéken mozgalommá tudott csúcsosodni az önfelfedezés és önkifejezés rendezvénye: a Durindó és a Gyöngyösbokréta. 

A zsűri: Raj Rozália, Olsvai Imre és Bodor Anikó 
• A kisebbségi sorsnak köszönhető, hogy itt ilyen hosszú ideig fennmaradt a fesztivál? Hiszen Magyarországon is voltak hasonló rendezvények, mégsem voltak hosszú életűek… 
– Ott nem volt meg ez a töltete, hogy önmagamról szólok, önmagamat vigasztalom, önmagamat erősítem vele. Itt pedig ez volt kimondatlanul is a mozgatórugó, ami különös fényt ad a fesztiválnak: nem csak dalolunk, pengetjük a húrokat, hanem reményt varázsolunk, és bizakodással töltődünk föl. 
• Ezek érzelmi szempontok, amelyekről eddig beszélt. Szakmailag hogyan értékeli a látott/hallott produkciókat? 
– Az még tetéző öröm, ami a szakembert eltölti: a Délvidék olyan hagyományanyagot őriz, ami méltóképpen beletartozik a nagy egységbe, és ezzel együtt a táji színeket is viseli. A magyar népzene négy-öt belső tagozódásából itt három jelen van (az alföldi, a dunai székely, valamint a Dunán túli szlavóniai jellegű hagyomány), amibe egy negyedik is bele-beleszíneződik – Bácskertes nyelvében és zeneanyagában is olyan észak-nyugati magyar sajátosságokat őriz, ami ott is csak a hagyományápolásnak köszönhetően került felszínre (Komárom környékének jellegét hordozza). 

GRUIK Ibolya 
 
 

 
XVII. ORSZÁGOS SZÓLÓTÁNCFESZTIVÁL
 


2004. június 9.

10. nemezelőtábor
A tiszaszentmiklósi Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör tizedik alkalommal hirdeti meg a nemezelők táborát, amelybe kezdők és haladók egyaránt jelentkezhetnek. Ezzel az ősi mesterséggel más táborokban is ismerkedhetnek az érdeklődők, de a tiszaszentmiklósi az egyetlen, ahol a résztvevők fő foglalkozása -ű képzett oktatók irányítása mellett -ű a nemezelés. Az előző években készült munkákkal több magyarországi és hazai kiállításra is eljutottak.

2004 augusztusában Budapesten a Mesterségek Ünnepe rendezvény keretében nemezsátor-falut kívánnak felállítani a szervezők. Erre az alkalomra Vajdaságban is készül egy jurta, ezért a tiszaszentmiklósi tábor oktatói is nagy hangsúlyt helyeznek a nemezsátorra és annak berendezésére. A jelentkezőknek KÖTELEZŐEN hozniuk kell egy népmesét, mondát vagy történetet, amely a tűzzel vagy a csillagos éggel foglalkozik, illetve ezzel kapcsolatos illusztrációt.

A helyszín, mint mindig, most is a katolikus plébánia udvara, JÚLIUS 31-étől. Érkezés és sátorverés délelőtt, a munka ebéd után kezdődik. A szervezők gazdag esti programot, érdekes előadásokat, vendégelőadókat, kiegészítő foglalkozásokat is ígérnek. A tábor AUGUSZTUS 6-án a már megszokott módon, az elkészült munkák bemutatásával, gálaműsorral és mulatsággal zárul. Elutazás másnap délelőtt.

A jelentkezőknek sátort és a sátorozáshoz, valamint a nemezeléshez szükséges kellékeket (szivacs, takaró, tányér, bögre, étkészlet, szappan, edény a szappanos víznek, egy rosszabb törölköző vagy hasonló ruhadarab, vászon anyag, füzet, tű, cérna, olló, ceruzák...) kell a csomagjukba pakolniuk. Akik hangszeren játszanak vagy szavalnak, mesét mondanak, énekelnek, azok egy-egy műsorszámmal a tarsolyukban érkezhetnek, és előre készülhetnek a záróműsorra.

A tábor részvételi díját a helyszínen kell befizetni. A létszám korlátozott, 30 személy. Jelentkezni és érdeklődni lehet Berák Brigittánál a 0230/77-528-as telefonszámon.

(Tha)
 
 


SILLADRI

 
 
 
 Ady Endre M.E. 24352 Tornyos, Tito marsall 3.
e-mail: konyvtar@suonline.net
tel./fax :024/841-002, 841-323, 063/519-455
2004. június 9., szerda    
Magyar Szó 
A néptánc és népzene esztendős ünnepe
Pillanatképek a XXVIII. Durindóról és a XLI. Gyöngyösbokrétáról
Az újratelepítésének 250. évfordulóját ünneplő vendégszerető Tornyos lakossága az elmúlt hét végén három egymást követő napon 150 fellépő népzenei, népdal- és néptáncegyüttes csaknem 3000 tagját látta vendégül a XXVIII. Durindón és a XLI. Gyöngyösbokrétán. A nagy találkozón valóban mindenki örült, hogy viszontláthatta a már korábbról megismert énekeseket, zenészeket, táncosokat, a csoportok tagjai és vezetői melegen üdvözölték egymást. A fesztiváltanács elnöke, Varga Péter külön kiemelte, hogy a vajdasági magyarság több évtizedes hagyományokra visszatekintő legnagyobb népzenei és néptáncfesztiválján is voltak most először fellépő együttesek, ami azt bizonyítja, hogy a mozgalom fejlődése még mindig felfelé ívelő. 
Tornyos testvértelepüléséről, Dunaszentgyörgyről is érkeztek vendégtáncosok 
A fesztiválon fellépők produkcióit szakmai bírálóbizottság is figyelemmel kísérte és értékelte
Az utóbbi 84 esztendő nagyon megtépázta a vajdasági magyarságot, sorscsapások terhe alatt éltük és éljük kisebbségi életünket, állandó küzdelemben megmaradásunkért, szellemi örökségünk, nyelvünk, hitünk, kulturális hagyományaink túléléséért. A népzenei és néptáncmozgalmat, és annak legtömegesebb megnyilvánulását, a Durindót és a Gyöngyösbokrétát ezeknek az érzelmeknek és törekvéseknek az életkedve táplálja. A Durindó és a Gyöngyösbokréta a vajdasági magyarság népzenét, néptáncot, népzenei hagyományokat kedvelő, művelő és terjesztő népességének esztendős ünnepe. Ez a fesztivál több ezer vajdasági magyar család részére is olyan ünnep, amelyen valamelyik családtag aktív szerepet vállal. 
A csantavéri táncosokat kísérő tamburazenekar
A Gyöngyösbokréta tarka ruhás gombosi táncosai 
Kép és szöveg: GERGELY József
Hiteles hagyományőrzés
Bodor Anikó népzenekutató szerint a népzenei és néptáncfesztivál legfontosabb szempontja a hitelesség:– Mivel évről évre növekszik a bemutatkozók száma, a Durindónak mindig van egy átlagos jó minősége, ami azt jelenti, hogy a közepesnél jobb teljesítményt nyújt a fellépők 70–80 százaléka. Az idei szemlén a csaknem száz együttesből mindössze 7-8 volt gyöngébb, és 20 nyújtott csúcsteljesítményt! Növekszik a fiatalok részvétele, ők fejlődőképesek, és egyre jobbak. Hibaként róható fel nekik, hogy színtelen, köznyelvi a beszédük, tehát nincs tájnyelvi kultúrájuk, jellegzetességük. De hát ez nehéz is, hiszen csatangolnak az egész magyar nyelvterületen, és ha a saját nyelvjárásukat sem tudják – mert honnan is tudnák, amikor az iskolában is arra nevelik őket, hogy kompromittáló, ha valaki a köznyelvi beszédében tájnyelvi kifejezéseket használ –, akkor moldvai vagy bácskertesi nyelvjárást, vagyis más közösség nyelvjárását megtanulni nem kis dolog. Akik tulajdonképpen a vajdasági élő népzenét képviselik, azok az idősebb asszonyok. Ők azonban nagyon különbözőképpen szerepelnek, attól függően, hogy mikor milyen a szerencséjük. Közülük csak kevésnek van szakszerű vezetője, és inkább ösztönösen érzik meg, hogy mi az, ami népdal, és mi nem. Nagyon jó a becsei és az újvidéki leánykórus. Az idén a zentai leánykórus is kitűnően szerepelt. A Durindó tehát egy adott állapotot tükröz, és reprezentatív képe a vajdasági élő népzenének, bár még mindig sok település nem képviselteti magát. Kevesen jönnek a dél-bánáti szórványból, a Duna mente nagyon veszélyeztetett ebből a szempontból, hiszen egyre kevesebb a magyar, és hiába van még élő népviseletük, nincs szakszerű zenei vezetésük. Bácskertesen (Kupuszinán) van egy kis csoport, amely próbálja a saját tájnyelvét, saját dalait visszaszeretni, csak még kicsit fakó és élettelen. Doroszlóval ugyanez a helyzet, Gomboson meg sem próbálkoznak. 
A táncban a három-négy hagyományőrző helyünket kivéve, a többi néptánc tananyag, tehát földolgozott, fölgyűjtött táncot járnak a csoportok, amit időnként csak frissíteni kell. Tragikus nálunk az, hogy például ahol van élő tánchagyomány – Gombos, Bácskertes, Doroszló –, ott nincs szakember, aki meg tudná ezeket a táncokat a „mézeskalácsszíves” koncepcióktól tisztítani. Mert a zene, amire táncolnak, az szinte teljes egészében népies műdal. Hiányzik a szakoktató. 
Népviseletük pedig tulajdonképpen még a bukovinai székelyeknek sincs, mert levetették. Itt ismét Gombost, Bácskertest és Doroszlót kell említeni, akik őrzik a viseletüket. Az emlékekben pedig egyre kevesebbet lehet turkálni, mert már a nagymamák sem jártak népviseletben. Nálunk paraszt-polgári viselet volt egykor, amit gyárilag készítettek, és ezt már legföljebb régi fényképekről lehet rekonstruálni – ha van hozzá megfelelő varrónő és anyag. A mieink általában munkaruhákban szoktak föllépni: kékfestő, fehérvászon, kartonruhában, papucsban, hátrakötött fejjel. Erre még emlékeznek valahogy. Az ünnepi viselet – selyem, brokát, kasmír vagy plüss – a vasárnapi, templomba járó ruha volt, amiben rendszerint el is temették az asszonyokat. A tornyosi Dáridó asszonykórusának sikerült egy nagyon elegáns misés ruhakomplettet elkészíttetni. Méltóságteljesek benne, nem úgy néznek ki, mintha mez lenne rajtuk. Ez igazi viselet. Rövid szoknyát valamikor nem hordtak, nem is volt illendő ilyenben járni, ezeknek az öltözeteknek nincs eleganciájuk. 

GRUIK Ibolya 

2004. június 5., 6., szombat - vasárnap    
Magyar Szó 

Hitet adó ünnep
Pénteken Tornyoson megkezdődött a XXVIII. Durindó és a XLI. Gyöngyösbokréta
A fesztivál eddigi történetében Tornyos a legkisebb lélekszámú helység, amely vállalta a sokrétű és sok embert megmozgató háromnapos ünnepségsorozat megrendezését, a népes szereplőgárda valamint a vendégek fogadását, és az ezzel járó szervezési munkát. Varga Péter, a Fesztiváltanács elnöke fogalmazta meg a fenti gondolatot, hozzátéve többek között azt is, hogy kis falu nagy ünnepe ez a hétvégi rendezvény, hiszen majd kétszer annyi vendéggel népesedik be a falu, mint ahány lelket Tornyos számlál. De ez a fesztivál több ezer magyar család ünnepe is egyben – mondta Varga Péter –, seregszemle, ahol örülünk, hogy még ennyien vagyunk, és amikor évről évre újabb csoportokat köszönthetünk a színpadon, akkor annak örüljünk, hogy már ennyien vagyunk. 
 

A délvidéki magyar népzenei együttesek, énekkarok, szólisták és néptánccsoportok legrangosabb és legtömegesebb seregszemléjének megnyitóján köszöntőt mondott Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, hangsúlyozva, hogy a példás összefogás, a segíteni akarás, az önzetlen támogatás és helytállás erőt és hitet adó ünnepe a rendezvény. Hiszen a hagyományőrzés „szorongatott jelenünk építését, emberségünk épülését segíti, hogy azután egészséges, jövőt építő programmá, életformává váljon”. 
Juhász Attilának, Zenta polgármesterének üdvözlő szavai a nemzeti kultúra megtartó és itt tartó erejéről szóltak. Ahogy mondta, tisztességes magyar ember nem a széthúzásban látja az esélyt, hanem az összefogásban: bácskai, bánáti és szerémségi magyarokat egyaránt a hagyománytisztelet és a hit tarthat meg a szülőföldjén. 

Ünneplőben a falu és lakói
A fesztivál szervezőbizottsága nevében Pintér Attila elnök kívánt mindenkinek hasznos és örömteli ünnepet, Kabók József pedig a tartományi oktatási és művelődési titkárság képviselőjeként üdvözölte a rendezvényt, illetve annak minden résztvevőjét. 
A zsúfolásig megtelt Ady Endre Művelődési Ház színpadán először a házigazda falu Dáridó citerazenekara és asszonykórusa lépett közönség elé, hogy azután őket követve elkezdődhessen az idei népdalkórusok és népdalénekesek bemutatkozása. Pénteken és szombaton összesen 105 fellépőt hallgat meg és véleményez a szakmai zsűri (Bodor Anikó, Olsvai Imre és Raj Rozália). A szombati műsor délelőtt 11 órakor kezdődik a résztvevők felvonulásával, majd déltől az Ady Endre Művelődési Házban folytatódik. A fesztivál vasárnap déltől a néptáncosok bemutatkozásával folytatódik a Tömörkény István Általános Iskola szabadtéri színpadán, majd este táncházzal zárul. 
A borongós idő nem rontotta el a fellépők jókedvét
lya 

2004. június 3., csütörtök    
Magyar Szó 

Örömöt, áldást áraszt
Holnap kezdődik a XXVIII. Durindó Tornyoson – Vasárnap a XLI. 
Gyöngyösbokrétán színre lépnek a néptáncosok
A házigazda tornyosiak fiatal táncosainak egy korábbi bemutatkozása

„Rokon szellemek közt minden időben támad valami titkos kapcsolat. Fűzzétek szorosabbra a kört, összetartozók, hogy a művészet igazsága egyre tisztábban ragyogjon, örömet és áldást árasztva mindenfelé.” 

A XXVIII. Durindó és a XLI. Gyöngyösbokréta szervezői a fenti Kodály Zoltán idézetet választották az idei háromnapos népzenei- és néptáncfesztivál szervezői. Az egész Vajdaságot megmozgató fesztivál a legnemesebb értelemben véve is tisztán ragyog és valóban örömöt, áldást áraszt. 

Tornyos polgárai már hetek óta lázban égnek, csinosítják kis falujukat, nagy a sürgés-forgás és készülődés, hogy a holnapi, péntek délelőtti kezdésre minden szükséges kellék és minden szervezési feladattal megbízott egyén a helyén legyen és méltó házigazdái lehessenek a fellépő együtteseknek, kísérőiknek, hazai és külföldi vendégnek, az érdeklődő közönségnek és hogy, mindenki otthon érezze magát Tornyoson. 

A fesztivál történetében Tornyoshoz hasonló kis település még sohasem vállalkozott az ezreket megmozgató Durindó és Gyöngyösbokréta megszervezésére. Hogy a falu polgárai milyen komolyan veszik a tartományi, de határainkon túlra is elhallatszó rendezvényt, azt bizonyítja a már elvégzett óriási munka, a kicsinosított, rendezett falu, a bemeszelt házak és középületek. Mindenki a rendezvény szellemében tevékenykedik, a rendezvényért él. Az utcák, az általános iskolától vasárnapi menettánc, vagyis a kalocsai lakodalmas menet útvonala, a művelődési ház, az iskolaudvar és a fellépésre készülőket befogadó tantermek mind-mind készen állnak a holnapi kezdésre. 

A fesztiválon magyarországi meghívott vendégegyüttesek is fellépnek, pénteken mutatkozik be a közönség előtt a zentagunarasi Petro Kumjak ruszin-, majd vasárnap a topolyai Vuk Karadžić ME szerb néptánccsoportja. A fellépők száma mindhárom napon megközelíti a 800 főt, akik elhelyezéséről gondoskodnak a szervezők. 

A háromnapos eseménysorozat kísérőrendezvényei keretében a Tornyost bemutató, korabeli dokumentumokat felvonultató kiállítást is megtekintheti a közönség. 

A népi kézművesség termékeit mutatják be, és a Művelődési Ház előtt a szervezők helyet biztosítanak a kézműveseknek és portékájuknak, megmutathatják munkáikat és árusíthatnak is. 

A rangos esemény zökkenőmentes lebonyolításához a rengeteg önkéntes munka mellett jelentős támogatókra is szükség van. A korábbi évekhez hasonlóan a Durindó és a Gyöngyösbokréta fő támogatója a Vajdasági Bank zentai fiókja. A szervezési költségek lefedéséhez jelentősen hozzájárult Zenta község önkormányzata, a tartományi oktatási és művelődési titkárság, az Illyés Közalapítvány, a tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárság, a köztársasági művelődési minisztérium, a Žitopromet Rt., és a Dániel Print Nyomda. 

 ger 
 

 
 
2004. június 2. 
Újranépesedikö a falu 
Tornyos felkészült a fesztiválra 

Az átutazónak is feltűnik, mostanában mennyire megszépült Tornyos főutcája, de aki megáll, és alaposan körülnéz, azt láthatja, hogy nemcsak a művelődési házat meszelték be, hanem - többek között - a postát és a szövetkezetet, valamint a ?itoprometnek a központban lévő korábban ütött-kopott, málló vakolatú raktárépületét is. A lakosság ugyancsak csinosítja a környezetét, ki-ki rendbe teszi a maga háza előtt a kertet, befesti a kerítést vagy a ház falait. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a kis település apraja-nagyja a hétvége ünnepi eseményére készül. 

Fesztiváli lobogó hirdeti majd június 4-6-a között a tornyosi Ady Endre Művelődési Ház árbocán, hogy itt ad találkozót egymásnak és a közönségnek a XVIII. Durindó és a XLI. Gyöngyösbokréta szereplőinek népes serege. A rendezvény eddigi történelmében Tornyos a legkisebb lélekszámú helység, amely vállalta ennek a háromnapos eseménysorozatnak a megszervezését. Ennek az egyik oka, hogy 250 évvel ezelőttre tehető az az időszak, amikor a törökdúlás után elkezdett újranépesedni Tornyos. Mert a település már a középkorban is virágzott a Csík-ér völgyének Csantavértől délre eső részén. Neve az okiratokban 1479-ben tűnik fel először. Jelenleg, a 2002-es népszámlálási adatok alapján 1766 lakosa van (1452 magyar, 256 roma és 23 szerb, valamint kisebb számban egyéb nemzetiségűek). A faluban Tömörkény István néven nyolcosztályos általános iskola működik, a legkisebbeket pedig a Pillangó óvoda fogadja. 
Tornyos kultúrtörténetének kiindulóhelye a XIX. század kilencvenes éveiben megalakított Katolikus Kör volt. Korabeli újságcikkek és dokumentumok bizonyítják, hogy a műkedvelő tevékenységnek több mint százéves hagyománya van. A Durindó és a Gyöngyösbokréta idei házigazdája, a jelenlegi művelődési egyesület elődje, az Ady Endre Kultúrkör 1949-ben alakult meg. Miután a hetvenes évek elején csaknem megszűnt, 1980 februárjában újítják fel a tevékenységét. Az Ady Endre Művelődési Egyesületben tevékenykedik a Dáridó citerazenekar és asszonykórus, a Délibáb tánccsoport, a tamburazenekar, a színjátszó-, vers-, próza- és népmesemondó csoport, valamint a hagyományőrzők és a kézimunkázók. A tagok létszáma 100-120. 

Ottjártunkkor asszonyok szorgoskodtak a művelődési házban, takarították a frissen meszelt nagytermet és a többi helyiséget, új függönyöket varrtak a színpadra. PINTÉR Attilával, az Ady Endre Művelődési Egyesület és a szervezőbizottság elnökével a könyvtárban ültünk le, de a beszélgetés során többször telefonhoz hívták, szólt valaki, hogy megérkeztek a mesterek, illetve egyéb halaszthatatlan tennivalóra hívták fel a figyelmét. 

- Ez csak a látszat, hogy én lennék itt a legfontosabb, hiszen népes csoport szorgoskodik napról napra hosszú hetek óta. Nagy megmérettetés lesz ez magunknak és a falunak egyaránt. Már legalább másfél hónapja szombatonként önkéntes munkával rendezzük a környéket, de mindennapra való munka is akad. Hírközlő néven rendszeresen szórólapokon értesítjük a polgárokat az előkészületekről, de arról is, mit várunk el tőlük. Gondolok itt a fűnyírásra, a kiskertekre, a házak csinosítására. A változás szemmel látható, de ehhez sok embert kellett megmozgatni. Akár ismeretlenül is kivehetik a részüket a nagy összefogásból azzal, hogy a menetek résztvevőit süteménnyel kínálják. Persze, van két-három olyan egyén is, akinek a lelkesedése és a munkája nélkül nem tartanánk itt. Felkértük a vállalatokat, tegyék rendbe a szűkebb központban lévő objektumaikat, ami meghallgatásra talált. A művelődési ház felújításában benne van a Durindó és a Gyöngyösbokréta költségvetésének egy része is. A rendezvény kiadásai a takarékos szervezés ellenére is elérik a másfél millió dinárt - csak az étkeztetés 450 ezer -, de eddig még nem sikerült a teljes összeget előteremteni. A pénzek inkább az utóbbi hetekben folytak be, de eddig is gazdálkodnunk kellett valamiből. Ráment az egyesület egész évi dotációja, amit az önkormányzattól kaptunk, de most már kezdenek helyrerázódni a dolgok. Támogatóink közé tartozik az Illyés Közalapítvány, a Tartományi Oktatási és Művelődési, valamint a Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, a Kulturális Minisztérium, az A. D. ?itopromet R. T. Senta-Zenta, az újvidéki Dániel Print nyomda, a fő védnök Zenta város önkormányzata, a fő támogató pedig a Vajdasági Bank zentai fiókintézete. 

Megemlíteném még a kísérő rendezvényeinket is. A művelődési házban Tornyos múltját bemutató fotó- és dokumentumkiállítás, valamint a Durindó és a Gyöngyösbokréta történetéről szóló tárlat nyílik, a szövetkezet épületében pedig a népi kézművesség termékeit tekinthetik meg az érdeklődők. A művelődési ház előtt helyet biztosítunk a kézműveseknek, hogy árusíthassák a portékájukat. A programnak vendégei is lesznek, a testvértelepülésünkről, Dunaszentgyörgyről szólóénekes és tánccsoport érkezik, a Durindón a zentagunarasi ruszin művelődési egyesület tamburazenekara, a Gyöngyösbokrétán pedig a topolyai Vuk Karađzić ME táncegyüttese lép fel. 

BENCSIK Katalin, a fesztivál szervezőbizottságának titkára adatokkal szolgál. 

- A három nap alatt mintegy háromezer résztvevőre számítunk. A Durindó első napján 52, másnap 53 csoport mutatkozik be, a Gyöngyösbokrétára 40 csoport jelentkezett, ami több mint ezerszáz fellépőt jelent. A Durindóra Bácskából 69, a Bánátból 24, a Szerémségből 3 bemutatkozó van, ami a kategóriák alapján a következőképpen alakul: énekes szólista ll, hangszeres szólista 8, énekes szólista hangszeres kísérettel 3, énekcsoport 43, énekcsoport hangszeres kísérettel 24, hangszeres csoport 16. A táncosoknál a vonós kíséret a leggyakoribb. Érdekességként mondom el, hogy a Szökős és a Csalóka együttesekkel 6-6, a Juhász együttessel 4, a Barlangóval pedig 3 csoport lép fel. 

Egy magáncég az egész rendezvényt filmre veszi, sőt, az eseményeket monitoron át a várakozósátorban is figyelemmel lehet majd kísérni, a kihangosítás segítségével viszont azok is élvezhetik a fellépők produkcióját, akik esetleg nem férnek be a terembe. A házigazdák azzal is büszkélkedhetnek, hogy a helybeli asszonykórus megújulva lép fel, az 1910-1920-as évek nagyasszonyi viseletében, amelyet a Durindón mutatnak be először. 

 

TÓTH Lívia 

A képekhez: 

Pintér Attila a számos telefonhívás egyike közben 

Bencsik Katalin nemcsak a számítógépben, hanem különböző papírokon is összegzi az adatokat 

A rendezvény plakátja Krizsán Endre helybeli amatőr képzőművész munkája 
 

Ünnepi műsor 
 

Durindó (2004. VI. 4-e és 5-e., péntek, szombat) 
 

10.00-11.00 óra: A vendégek és a fellépők fogadása a Tömörkény István Általános Iskolában 

11.00-12.00 óra: Felvonulás az iskolától a művelődési házig, ahol az ünnepi megnyitó után kezdődik a fellépők műsora 
 

Gyöngyösbokréta (2004. VI. 6., vasárnap) 
 

10.00-11.00 óra: A vendégek és a fellépők fogadása a Tömörkény István Általános Iskolában 

11.00-12.00 óra: Ünnepi felvonulás (Az útvonal kb. egy kilométer hosszú: Általános iskola - római katolikus templom melletti utca - Jugoszláv Néphadsereg utca - központ - Tito marsall utca, majd a Toldi Miklós utcán vissza az iskola kézilabdapályájáig, ahol a szabadtéri színpad áll.) 

12.00 óra: Ünnepi megnyitó, majd a tánccsoportok bemutatkozása 

20.00 óra: Táncház a téren 
 

 
2004. május 27., csütörtök    
Magyar Szó 
Háromezernél is többen
Tornyoson a falu apraja-nagyja készül a jövő hétvégi Durindóra és Gyöngyösbokrétára 

Tornyoson a napokban már az utolsó négyzetmétereket festették az Ady Endre Művelődési Egyesület homlokzatán. A látványos felújítási munkálatokból és a nagyszabású felkészülésből kiveszi részét a falu apraja-nagyja. A serénykedés oka a jövő hét végén, június 4-én kezdődő háromnapos Durindó és Gyöngyösbokréta népzenei és néptáncfesztivál. A szervezőbizottság még a múlt héten is elfogadta az újabb jelentkezőket. A fellépő kórusok, zenekarok, tánccsoportok tagjai és kísérőik a meghívott személyekkel együtt több mint háromezren lesznek a három nap során. A fellépők sorrendjét összeállították, a meghívókat és a műsorfüzetet a hét közepén postázták. 
Már csak alig több mint egy hét van hátra a vajdasági magyarok legnagyobb és legrangosabb népzenei és néptáncfesztiváljáig. A fesztivál történetében Tornyos a legkisebb lélekszámú település, amely felvállalta a sokrétű és sokakat megmozgató háromnapos ünnepségsorozat megszervezését. A falu apraja-nagyja kiveszi a részét a szervezőmunkából, már az is nagy segítség, ha valaki a saját háza előtt rendbe teszi a kertet, levágja a füvet, befesti a kopott kerítést vagy a falakat. A művelődési ház már frissen meszelve várja az ünnepnapokat. Bemeszelték a posta, a buszállomás, a szövetkezet, valamint a Žitopromet központban lévő raktárépületét is. A vasárnapi menettánc, vagyis a kalocsai lakodalmas mars közel egy kilométeres útvonala az iskolától az óvoda mellett, majd a templom előtt, végig a főutcán elhaladva a központon keresztül a művelődési ház előtt vezet, és a piac utcájában vissza az általános iskolába. Az iskolaudvar lesz a fellépés színhelye, az osztályokban készülhetnek, öltözhetnek a csoportok. Magyarországi meghívott vendégegyüttesek is fellépnek, pénteken mutatkozik be a közönség előtt a zentagunarasi Petro Kumjak Szlovák Művelődési Egyesület, vasárnap pedig a topolyai Vuk Karadžić ME tagjai szerepelnek. 
Amint azt a szervezőbizottság nevében Pintér Attila elmondta, az előkészületek jól haladnak, a fellépők száma mindhárom napon megközelíti a 800 főt, gondoskodni kell elhelyezésükről és étkeztetésülről. Hírközlő néven rendszeresen szórólapokon értesítik a falu polgáraikat az előkészületekről, a még szükséges tennivalókról. Továbbra is várják a vendégfogadók, kínálgatók, táblakészítők stb. jelentkezését. Már nagyon sok régi dokumentum összegyűlt a Tornyost bemutató kiállításhoz, de akinek a birtokában még van a falut vagy részletét ábrázoló régi fénykép és egyéb Tornyosra vonatkozó dokumentum, az jelentkezzen a szervezőknél. 
Több kísérőrendezvény van előkészületben, a művelődési házban Tornyos múltját bemutató fotókból és egyéb dokumentumokból összeállított kiállítás nyílik. A szövetkezet épületében a népi kézművesség termékeit mutatják be. A művelődési ház előtti területen a szervezők helyet biztosítanak a kézműveseknek és portékájuknak, bemutathatják munkáikat és árusíthatnak is. 
A háromnapos mamutrendezvény költségei a takarékos szervezés ellenére is elérik a 1,5 millió dinárt, amiből eddig 1,2 milliót sikerült előteremteni, de a támogatók, a vállalatok, az önkormányzat és persze a falu lakossága megtesz mindent, hogy a rangos esemény lebonyolítása zökkenőmentes legyen, és a vendégsereg maradandó élményekkel távozzon Tornyosról. 

ger

 
föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
MÁJUS
 
A X. KÁLMÁNY LAJOS NÉPMESEMONDÓ VERSENY DÖNTŐJE
ZENTA, 2004. MÁJUS 29.
MŰSOR
Péntek, 2004. május 28. Művelődési Ház
18.00–20.00 óra A jubiláló Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny döntőjének előestéjén a Szőcs Boldizsár meséi című mesegyűjtemény könyv- és kazettaváltozatának (összeállította: Beszédes Valéria) és Raffai Judit A magyar népmesemondás hagyománya című könyvének ünnepélyes bemutatója. Az est vendégei: DALA SÁRA, a két kiadvány szerkesztője, SEBŐ FERENC, a Hagyományok Háza szakmai igazgatója, valamint BESZÉDES VALÉRIA és RAFFAI JUDIT néprajzkutatók. 
Szombat, 2004. május 29. Művelődési Ház
08.00–08.45 óra A mesemondók és kísérőik fogadása a zentai Művelődési Házban 
(Fő tér 4., telefon: +381-24-812-603) 
08.45–09.00 óra A rátóti csikótojás. 
Ünnepélyes kiállításmegnyitó 09.00–11.30 óra Az óvodások és kisiskolások mesedélelőttje 
11.30–12.30 óra Ebédszünet 
12.30–13.00 óra Eredményhirdetés és díjkiosztás 
13.00–15.30 óra A felsős és középiskolás diákok, valamint a felnőttek mesedélutánja 
16.00–16.30 óra Eredményhirdetés és díjkiosztás 
 
 
 
 
Magyar Szó
2004. május 28., péntek
Könyvbemutatók a színházban

Tegnapi számunkban arról írtunk, hogy ma 18 órakor a Kálmány Lajos Népmesemondó verseny kísérőrendezvényeként két könyvet mutatnak be Zentán: Raffai Judit népmesekutató A magyar mesemondás hagyománya c. kötetét és a Szőcs Boldizsár meséi c. gyűjteményt ismerhetik meg az érdeklődők. A szerzők mellett a budapesti Hagyományok Házának a munkatársai is részt vesznek a könyvbemutatón.

Mivel a szervezők a korábbinál nagyobb érdeklődésre számítanak, hiszen Raffai Judit könyve mesemondóknak és pedagógusoknak egyaránt útmutatóként szolgálhat, ezért a rendezvényt nem az Alkotóházban, hanem a színházteremben tartják.

Napjainkban a mese nemcsak tudományos érdeklődésre tarthat számot, hanem alkalmazott műfaj is. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint a mese óvodában, iskolában betöltött szerepe, az új szöveges és hangzó mesekiadványok, a televízió és a rádió idevágó műsorai, az internet meseoldalai, a művelődési házak mesedélutánjai, a mesemondó csoportok, fesztiválok, táborok létrejötte. A mese közművelődésben betöltött fontos szerepe miatt a budapesti Hagyományok Háza Népművészeti Műhelye megkezdte a mesefolklorizmus jelenségeinek regisztrálását, vizsgálatát, támogatását. Munkánk is e kezdeményezés eredménye -- írja Raffai Judit könyvének bevezetőjében
 
 
2004. május 27., csütörtök    
Magyar Szó 
Jubiláló mesemondás
Szombaton tartják Zentán a X. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny döntőjét
Tíz év óta él, fejlődik, bővül -- az 1999. évi kényszerű kihagyástól eltekintve -- a Kálmány Lajosról elnevezett népmesemondó verseny, melynek idei döntőjét az eddigiekhez hasonlóan Zentán rendezik meg szombaton 9 órai kezdettel. Az elmúlt egy évtized alatt az egykori mesélő óvodások és kisiskolások már középiskolássá vagy egyetemistává nőttek, de remélhetőleg sokakban megmaradt a mesélőkedv, és szülőként vagy esetleg pedagógusként továbbra is mondanak csodás történeteket a gyerekeknek. Mert ebben a vetélkedőben nem is igazán a díj a fontos, hanem egyebek között az, hogy minél többen olvassanak, ízesen beszéljenek, bátran kiálljanak a közönség elé, múltunkkal és történelmünkkel ismerkedjenek, maguknak és egymásnak örömet szerezzenek. 
Ha csak az adatokat vesszük szemügyre, azt láthatjuk, hogy valóban nagy tömeget csábított mesemondásra a verseny: tíz év alatt több mint 1400-an vettek részt a körzeti vetélkedőkön, s onnan a legjobbak eljutottak a zentai döntőre. Évről évre nőtt a részvevők száma 1994-től 1998-ig, s a bombázások miatti kihagyás után ismét visszaesett, mígnem az idén első alkalommal túlszárnyalta a 200-at. Az idei elődöntőknél maradva: a hat körzetben 32 településről érkezett mesemondók és -gyűjtők versenyeztek, de az sem elhanyagolható, hogy 19 faluból és városból 227 meseillusztrációt küldtek be elbírálásra. (A rátóti csikótojás illusztrálásáért 12 egyenrangú díjat ítélt oda a zsűri.) 
Szombaton a zentai Művelődési Házban a néprajzi gyűjtőmunkáért hatan vehetnek át díjat, az pedig a helyszínen dől el, hogy az előadóművészi kategóriában egy-egy korosztályban kik lesznek a legjobbak. A döntőn 8 óvodás, 19 kisiskolás, 20 felsős és 15 középiskolás, illetve felnőtt versenyez. 
A részvevőket 8 órától fogadják, majd háromnegyed 9-kor ünnepélyesen megnyitják a meseillusztrációkból rendezett kiállítást. Az óvodások és kisiskolások mesedélelőttje 9 órakor kezdődik és 11.30-ig tart. Az ebédszünetet követően kihirdetik az eredményt és átadják a díjakat. Délután 1 órától lépnek színpadra a felsősök és a felnőtt kategóriába tartozók, számukra az eredményhirdetés 16 órakor kezdődik. 
Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a verseny elindítása, kiterjesztése egész Vajdaságra és folyamatos szervezése a Thurzó Lajos Közművelődési Központot és munkatársait dicsére, s persze mindazokat, akik egy-egy körzetben vagy településen szívügyüknek tekintik a népmesemondást. 
A népmesemondó versenyhez kötődik a holnap esti könyvbemutató, amelyet 18 órakor az Alkotóházban tartanak. Két könyvvel ismerkedhet meg a közönség, a Szőcs Boldizsár meséi című gyűjteménnyel (elektronikus változatával is), valamint Raffai Juditnak A magyar népmesemondás hagyománya c. könyvével. Az est vendége lesz Dala Sára, a könyvek szerkesztője, a budapesti Hagyományok Háza munkatársa, Beszédes Valéria és Raffai Judit néprajzkutatók, továbbá Sebő Ferenc, a Hagyományok Házának szakmai igazgatója. 

fi.

 
 
2004. május 25., kedd    
Magyar Szó 
Játékos, táncos hagyományápolás
A Kőketánc mindinkább mozgalommá válik rónaságunkon
Az idén különösen csodálatos volt a Kőketáncnak az énekes népi gyermekjáték- és néptáncvetélkedőnek a hangulata. Volt benne vetélkedő előtti izgalom, fellépés utáni öröm vagy éppen szomorúság, feszült várakozás. Igen megnyerő volt az előadói termen kívüli színes kavalkád is. Szombaton a sorrendben VIII. Kőketánc keretében ugyanis egész napon át mintegy 1500 fellépő kereste fel az óbecsei Petőri Sándor Magyar Kultúrkört és a szomszédságában lévő Petőfi Sándor Általános Iskolát. Az előbbiben a vetélkedőt bonyolították le, míg az utóbbi a vendégfogadásra, öltözködésre és ismerkedésre nyújtott helyszínt. Az úgynevezett óbecsei alsóvárosi központban ritkán vannak annyian, mint ahányan most voltak. Csak a fellépőket és kísérőiket szállító autóbuszok, minibuszok és személygépkocsik négy utcaközt töltöttek be. A fellépők és kísérőik ellátását példásan megszervezték a helyi szervezők, a kultúrkör aktivistái. Szendvics, kifli, üdítő bőven jutott mindenkinek, a különböző standok jóvoltából pedig nyalánkságokhoz, apró kis ajándékokhoz is hozzá lehetett jutni. 
Telitalálat volt a kezdeményezés. Szabó Gabriella főszervező

A hangsúly persze ezúttal is szereplésen volt. Ötven műsorszám pergett le a színpadon reggeltől koraestig. Népi gyermekjátékok, népszokások kategóriája mellett néptánccal a kis-, a vegyes- és a nagycsoportok külön kategóriákban versenyeztek. Vajdaság majdnem minden zugából érkeztek, ami azt bizonyítja, hogy a Kőketánc mozgalommá vált, amelyre most már egész évben készülnek a művelődési egyesületekben, az iskolákban, az óvodákban, és annak eredményeként egyre erősödik a népi gyermekjátékok, táncok hagyományápolása. Mi több – a vetélkedőt végigkísérő szakemberek is megerősítették – egyre tisztább forrásból merítenek a csoportok, egyre több az eredetiség. Ez a koreográfiákon, a népviseleteken, a zenei összeállításokon keresztül egyaránt megnyilvánul. 

Mintegy 1500 résztvevő félszűz műsorszámmal lépett a közönség elé

Az idei VIII. Kőketánc (az első kivételével mind Óbecsén volt) ismételten bebizonyította, hogy Szabó Gabriella főszervezőnek a kilenc évvel ezelőtt támadt ötlete – miszerint a Szólj, síp, szólj! zenés-énekes vetélkedő mintájára a legfiatalabb nemzedéknek is létre kell hozni a táncos vetélkedőjét – telitalálat volt, ugyanis jó, hogy ezt a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete felkarolta. A népi gyermekjátékokkal, néptánccal a legkisebbeket felölelve ott is egyre többen megpróbálkoznak, ahol már az anyanyelv is lassan feledésbe merült, most viszont a dallal, a játékkal, a tánccal ismét gyökeret ereszt. 

Szendvics, kifli és üdítő bőven jutott

Bizonyíték erre Dél-Bánát és Szerémség, de akár néhány bácskai települést is lehetne említeni. 
Az idei Kőketáncon egyébként a vendéglátó Tisza menti város, Óbecse csoportjai mellett Adáról két egyesületből, az Aranykapu ME-ből és a Vadvirág Hagyományápoló Körből érkeztek. Péterrévéről szintén két egyesület, a Tisza ME és a dr. Kiss Imre Művelődési Kör csoportja lépett fel. Itt volt továbbá a zentai Thurzó Lajos Művelődési Központ, a hajdújárási Lifka Sándor Művelődési Egyesület, a gunarasi Dózsa György Általános Iskola, a maradéki Petőfi Sándor ME, a temerini Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ, a horgosi Bartók Béla Közművelődési Egyesület, a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Egyesület, a tordai Petőfi Sándor ME, a székelykevei Szalmaszál ME, a bácsfeketehegyi ME, az oromhegyesi Petőfi Sándor ME, a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon, a kúlai Népkör, a csantavéri Bartók Béla ME, a nagybecskereki Petőfi ME, a szabadkai Népkör Művelődési- és Művészeti Központ, a zentagunarasi Gracza János Színjátszó- és Irodalmi Egyesület, a kishegyesi Petőfi Sándor ME, a nemesmiliticsi Németh László ME, a törökbecsei Jókai ME, a dobradói Petőfi Sándor ME és a kanizsai Tisza Néptáncegyesület csoportja. 
A fellépőket kiváló népzenei együttesek, a Szökős, a Juhász, a Csalóka, a tordai tamburazenekar, a bácsfeketehegyi Árvalányhaj tamburazenekar és a nagybecskereki Torontál kísérték. 

Megbeszélés a fellépés előtt
A fellépőket kiváló népzenei együttesek kísérték
 

LAJBER György 


2004. május 24., hétfő    
Magyar Szó 

VIII. KŐKETÁNC
Ezerötszáz gyerek vetélkedett

Óbecsén, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör társszervezésében szombaton immár nyolcadik alkalommal tartották meg a Kőketáncot, a vajdasági óvodások és általános iskolások énekes népi gyermekjáték- és néptáncvetélkedőjét, amelyen a szerémségi és a dél-bánáti végeket is beleértve szinte mindenhonnan megjelentek a csoportok. Mintegy 1500 részvevő félszáz műsorszámmal lépett a közönség elé. Az óbecsei szervezők ezúttal is kitettek magukért. A csaknem egész napos rendezvényt nagyobb fennakadás nélkül, délelőtti és délutáni terminusban bonyolították le. A vendégfogadásra és felkészülésre ezúttal is a Petőfi Sándor Általános Iskola adott lehetőséget, a vetélkedőt pedig a kultúrkör nagytermében bonyolították le, ahol ezúttal nemcsak a résztvevők tekintették meg egymást, hanem a többórás műsort szépszámú egyéb érdeklődő is végignézte. A szervezők és a fellépők ezúttal is kiválóan vizsgáztak. A Bodor Anikó (Zenta), Nagy Zoltán (Budapest) és Kiss Zselykó-Zsiga (Újvidék) összetételű bírálóbizottságra igen kemény munka hárult a látottak, hallottak elbírálásában. Általános értékelésük szerint az idei volt minden idők eddigi legszínvonalasabb és valamennyi közül a legkiegyensúlyozottabb vetélkedője. 
Döntésük értelmében az óvodásokat és kisiskolásokat felölelő csoportok közül a népi játékok kategóriában az óbecsei Samu Mihály Általános Iskola csoportja Galga menti játékokkal érdemelte ki az aranyoklevelet Bartusz Valéria, Vajda Edit és Kisimre Szerda Anna felkészítő pedagógusokkal. Ezüstoklevelet a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon csoportja kapott, amely Lukács Imre koreográfiájával, Kovács Magdaléna csoportvezető irányításával ugyancsak Galga menti játékokat adott elő. A bronzoklevél az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Pilike csoportját illette meg, amely Kisimre Szerda Anna és Kisimre Árpád felkészítésével Tisza menti tavaszi játékokból nyújtott át egy csokorravalót. 
Külön dicséretet kapott a péterrévei Dr. Kiss Imre Művelődési Kör Kabóca csoportja (Kiss Márta és Csasznyi Magdolna vezetésével), a bácsfeketehegyi Sziporka együttes (Pál Eszter vezetésével). A népszokások feldolgozása kategóriában aranyoklevelet a kanizsai Tisza Néptáncegyesület Mákvirág csoportja kapott, amely Tóth Gábor koreográfiájával, Tóth Ágnes vezetésével Cucorkabálat elevenített fel. 
Az alsós néptánccsoportok közül a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Tátikák együttese kapta az aranyoklevelet somogyi játékokkal és tánccal, Rind Melitta és Győri Attila felkészítésében. Az ezüstoklevél a szabadkai Népkör Magyar Művelődési és Művészeti Központ táncegyüttesének jutott, amely Brezovszki Tamara és Roland koreográfiája alapján, Bábity Szuzanna és Kiss Andor felkészítésében rábaközi játék- és táncösszeállítást mutatott be. Bronzokleveles lett az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör Pipacs csoportja Lukács Imre koreográfiájával rábaközi táncokat mutatva be. A csoport vezetője Resócki Roland. 
Különdíjat a horgosi Bartók Béla Közművelődési Egyesület Szécsi Viktória által vezetett csoportja érdemelt ki. 
A vegyes csoportoknál az aranyoklevelet a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Egyesület Búzavirág néptánccsoportja kapta Lóvásár címen előadott dél-alföldi táncösszeállítással. A koreográfus Galát Péter és Strack Orsolya, felkészítő Rind Melitta, a művészeti vezető pedig Antunovity Karolina. 
Ezüstoklevelet a kishegyesi Petőfi Sándor Krajcárka nevű csoportja kapott Bagi táncokkal Kurnyák Márta, Kovács Hanna és Patyerek Csaba irányításával. Bronzoklevelet a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Rügyecske csoportja érdemelt ki Kisimre Szerda Anna és Kisimre Árpád vezetésével, szatmári táncokkal, és a péterrévei Tisza Művelődési Egyesület Tiszavirág csoport Galga menti táncokkal. Náluk a koreográfus Zellei Zsuzsanna és Savelin László, a csoportvezető pedig Tóth Ágnes volt. A felsős tanulók csoportjában aranyoklevelet kapott az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör Tarsóka csoportja Varga Viola és Szabó Hermina vezetésével, amely Lukács Imre koreográfiájával kalotaszegi táncokt adott elő. Ezüstoklevelet a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Brezovszki Tamara és Roland által vezetett csoportja kapott dél-alföldi táncösszeállításáért. Bronzoklevelet a bácsfeketehegyi Mákvirág együttes szatmári táncokkal érdemelt ki. A koreográfus Brezovszki Roland, a csoportvezető pedig Pocka László. Különdíjat kapott a temerini Szirmai Károly MME Csicsóka tánccsoportja. Koreográfusa Lukács Imre, művészeti vezetője Szabó Gabriella, a csoportvezetők pedig Dević Valéria és Hevér Gábor. 

l. gy. 

 
2004. május 20., csütörtök    
Magyar Szó 
SZOMBATON ÓBECSÉN
Népes lesz a Kőketánc

Immár nyolcadik alkalommal rendezik meg Óbecsén a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben a Kőketáncot, a vajdasági általános iskolások és óvódások énekes népi gyermekjáték- és néptánc-vetélkedőjét. A verseny főszervezője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör pedig a társszervező. A beérkezett jelentkezések alapján elmondható, hogy az idei talákozó lesz a legnépesebb, hiszen 50 produkció kerül a zsűri elé, amit több mint 1250 gyermek fog bemutatni. 
A szervezők a vendégeket szombaton reggel 7 órától fogadják, a verseny első része 9 órakor kezdődik. Itt a házigazdák mellett az adai Aranykapu ME táncosai, a zentai Thurzó Lajos KK csoportjai, a hajdújárási Lifka Sándor ME tánccsoportja, péterévei Tisza ME és a dr. Kiss Imre ME táncosai, a gunarasi Dózsa György iskola alsósai, a maradéki Petőfi Sándor ME csoportja, a temerini Szirmai Károly MME táncosai az adai Vadvirág HK csoportja, a ludasi Ludas Matyi ME néptánccsoportja, a topolyai Kodály Zoltán MMK táncegyüttesei, a moravicai Ady Endre ME táncosai, a tordai Petőfi Sándor ME csoportja és a székelykevei ME néptánccsoportja mutatkozik be. 
A délelőtti versenyrész után a zsűri értékelni fogja a produkciókat. A második rész 14 órakor kezdődik, ahol a bácsfeketehegyi Feketics ME tagjai, az oromhegyesi Petőfi Sándor ME táncosai, a torontálvásárhelyi József Attila MO csoportjai, a kúlai Népkör ME csoportjai, a csantavéri Bartók Béla ME néptáncegyüttesei, a nagybecskereki Petőfi ME tánegyüttese, a szabadkai Népkör táncegyüttesei, a csókai Móra Ferenc ME táncosai, a horgosi Bartók Béla KE gyermek néptánccsoportja, a zentagunarasi Gracza János Színjátszó és Irodalmi Egyesület tagjai, a kishegyesi Petőfi Sándor ME néptánccsoportja, a nemesmiliticsi Németh László ME táncosai, a törökbecsei Jókai Művelődési Egyesület tagjai, a dobardói Petőfi Sándor ME kisiskolásai, és a Tisza Néptáncegyesület táncosai Magyarkanizsáról lépnek színpadra. 
17 órától, míg a zsűri dönt, a révkomáromi (Szlovákia) Pihegő táncegyüttes és a szákszendi (Magyarország) Tüsköm táncegyüttes műsora lesz látható, amit az eredményhírdetés, díjátadás és értékelés követ. 
– Örülünk annak, hogy a Petőfi iskola ezúttal is mellénk állt, így megfelelő helyen öltözhetnek a fellépők. Ez nagy könnyítést jelent, hiszen nem kell az autóbuszokban, és a kultúrkörben nyomorogni, ennyi gyereket el sem tudnánk helyezni. Az idén két vendégegyüttes is érkezik, a felvidéki Révkomáromból és a magyarországi Szákszendről, akik, reményeink szerint, még jobban emelni fogják a verseny színvonalát. Sajnos pénzünk nincs, a község nem támogatja a rendezvényt, így ők a Samu iskola tornatermében fognak tölteni két éjszakát, míg az ellátásukról, támogatóink révén, gondoskodni fogunk – mondta Kisimre Szerda Anna, a szervezők egyike. 

RICZ Róbert 
 
 

 
2004. május 18., kedd    
Magyar Szó 
Mesemondók
Szombaton a zentai Alkotóházban megtartották a Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny Tisza menti körzeti válogatóját. A zsűri véleménye szerint -- Bodor Anikó (népzenekutató), Nagy Abonyi Ágnes (néprajzkutató), Kószó Ágnes (ny. tanár) és Vukosavljev Iván (színművész) -- a részvevők közül a következők jutottak be a döntőbe: Szabó Ádám zentai, valamint Zsoldos Zsombor és Losoncz Dominik tóthfalusi óvodás, Boros Kata és Kállai Ferenc zentai, valamint Raffai Éva adai alsós tanuló, Bálind Tamás adai, Gruik Bálint zentai és Tóth Tamara horgosi felsős tanuló. A felnőtt kategóriában Szabó Sándor adai középiskolásnak lesz lehetősége május végén részt venni a döntőn. A zsűri elégedett volt a verseny színvonalával, kiemelte a tájnyelv fontosságát, és azt is megjegyezte, hogy a mindennapi élő beszédet kövessék a mesemondók, bátran használják pl. a vidékünkre jellemző középzárt e hangot, mert ezáltal gazdagabbá, kellemesebb hangzásúvá válik a beszéd. 
Az idén közel kétszázan neveztek be a népmesemondó versenyre: a szabadkai körzeti válogatón több mint hetven, a zentain közel negyven mesét hallgatott meg a zsűri. A verseny elődöntőire hat körzetben kerül sor: a Bánságban (Szaján és Torontálvásárhely), Nyugat-Bácskában (Bácskertes), Közép-Bácskában (Bácsfeketehegy) és Észak-Bácskában (Szabadka), valamint a Tisza mentén (Zenta). A szervezők felhívják a érdekeltek figyelmét, hogy az idén nem Bácsfeketehegyen, hanem Temerinben rendezik meg a körzeti válogatót, mert onnan nevezett be a legtöbb mesemondó. A döntőt május 29-én Zentán, a Művelődésai Házban tartják. 
Tizedik éve rendezi meg a zentai önkormányzat és a Városi Könyvtár a vajdasági szintű Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyt. A szervezők célja többek között, hogy ezzel is adózzanak a vidékünkön, főleg a Bánságban káplánkodó szegedi gyűjtő emlékének, aki halhatatlanná tette a Délvidék néprajzi, népköltészeti kincseit. A vetélkedőt az idén a modern magyar folklórtudomány megalapozója tiszteletére és halálának 85. évfordulójára szervezik. Felvételünkön a zentai verseny legjobbjai láthatók. 

gi 
 

 
 
 
Családi KÖR 
2004. május 13. 
 Sok ígéretes tehetség
Szenttamáson a IX. Aranyciterán, az általános iskolás citerások hagyományos versenyén

A szenttamási Citerazene-barátok Klubja (CBK) a Családi Kör fővédnökségével az idén immár IX. alkalommal rendezte meg az Aranycitera versenyt az általános iskolás citerások részére. A szólisták és kettősök 3–4 perces műsorral, a kisegyüttesek 5–6 perces, eddig elő nem adott műsorral léphettek föl. Szombaton a rendezvény színhelyén, a szenttamási Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskolában a megjelenteket Zatkó Ibolya zenetanárnő, a CBK művészeti vezetője üdvözölte, s mindenkinek sok sikert, jó eredményt kívánt. Jövőre a jubileumi X. Aranyciterára is mindenkit szeretettel meghívnak és várnak. 
Az alsós szólisták – kettősök kategóriában az Ifjú Livia és Tojzán Alen (CBK Szenttamás) kettős lépett fel. Felkészítő pedagógusuk Zatkó Ibolya volt. 
Az alsós kisegyüttesek kategóriájában három együttes indult. A kisoroszi Gligorije Popov Általános Iskola citeraegyüttese (felkészítő pedagógus Talpai Ildikó), a rendezvény legtömegesebb csoportja, a szenttamási Arany János MME 17 tagú citeraegyüttese (Fehér Emánuella) és a muzslyai Petőfi Sándor MME citeraegyüttese (Lele József)
A felsős szólisták-kettősök kategóriában a következők léptek fel: Hompolt Melinda és Angéla testvérpáros, MMMK Debelyacsa (Kovács József), Horák Mónika, Dózsa György MMK, Bajmok (Zsadányi Bálint), Horváth Judit és Andrea testvérpáros, CBK Szenttamás (Zatkó Ibolya), Cindel Andrea, Dózsa György MMK, Bajmok (Zsadányi Bálint), Kovács Éva, Petőfi Sándor Általános Iskola, Magyarcsernye (Kovács Csilla), Lukács Mónika, Dózsa György MMK, Bajmok (Zsadányi Bálint), Pál Gergely, Feketics ME, Bácsfeketehegy (Pál Eszter), Szabó Anita, Vuk KaradZic Általános Iskola, Bajmok (Szabó János). 
A felsős kisegyüttesek kategóriájában hat csoport lépett fel: a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola citeraegyüttese (Kovács Csilla), Dózsa György MMK citeraegyüttes, Bajmok (Zsadányi Bálint), Búzavirág Hagyományápoló Együttes citerásai, Magyarittabé (Fülöp Zsolt, Boros Beáta), a szentmihályi Sonja Marinkovic Általános Iskola citeraegyüttese (Flaman István), Kaláka citeraegyüttes, CBK Szenttamás (Zatkó Ibolya), a Pengető citerazenekar, Aranykapu ME, Ada (Hézső Zsolt). 
A műsorvezető Horváth Hargita volt, Horváth Judit és Fodor Edina pedig minden fellépőnek emléklapot és ajándékot nyújtott át. A verseny színhelyét, az iskola tágas előcsarnokát erre az alkalomra a helybeli Vajdasági nemzetek és nemzetiségek hagyományápoló klubja díszítette fel kézimunkákkal. 
A több mint kétórás műsor után a Borsi Ferenc és Varga Péter összetételű zsűrinek nem volt könnyű dolga. Amíg ők értékeltek, a szenttamási Kraszuják Orsolya gyermekdalokat énekelt, a budapesti Mátyás király mesemondó versenyen második díjat nyert Názor József mesét mondott, majd a helybeli Arany János MME leánykórusa lépett fel Fehér Emánuella vezetésével. 
A zsűri döntése a következő volt: 
Az alsós szólisták – kettősök kategóriájában az Ifijú Lívia és Tojzán Alen kettős II. díjban részesült. 
Az alsós kisegyüttesek közül a kisoroszi Gligorije Popov Általános Iskola citeraegyüttese bizonyult a legjobbnak. Két megosztott második díj volt, a szenttamási Arany János MME és a muzslyai Petőfi Sándor MME kapta. 
A felsős szólisták – kettősök kategóriájában I. Szabó Anita, Bajmok, II. Pál Gergely, Bácsfeketehegy, III. Horváth Judit és Andrea, CBK Szenttamás. A magyarcsernyei Kovács Éva dicséretben részesült. 
A felsős kisegyütteseknél két megosztott első díjat ítélt oda a zsűri, a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola citeraegyüttesének és a szenttamási CBK Kaláka citeraegyüttesének. Második díjat a magyarittabéi Búzavirág Hagyományápoló Együttes citerásai kaptak, harmadikat pedig az adai Pengető citerazenekar Aranykapu ME Pengető citerazenekara. A zsűri a legeredményesebb felkészítő pedagógusnak Zatkó Ibolyát minősítette, továbbá dicséretben részesült Kovács Éva, Fülöp Zsolt és Boros Beáta felkészítő pedagógus. 
Borsi Ferenc, a zsűri elnöke a díjátadás során elmondta, hogy az eddigi versenyek közül az idei volt a legszínvonalasabbak egyike. Komoly munkát végeztek tanárok és diákok egyaránt. A zsűri másik tagja, Varga Péter is gratulált minden jelenlévőnek, aki szívén viseli a citeramuzsika újraélesztését, fejlődését. Tájainkon sok az ígéretes tehetség, és külön öröm, hogy az idén nagyobb létszámú csoportok és új arcok is jelentkeztek. Ez azt jelenti, ez a mozgalom él, fejlődik, az Aranycitera bizonyította létjogosultságát. 
BERETKA CSÁBI Éva 
 

 
 

 
2004. április 29., csütörtök   
Magyar Szó  
Citerások találkozója Szenttamáson
Szombaton megtartották a IX. Aranyciterát

Szombaton a szenttamási Citerazene-barátok Klubjának szervezésében megtartották a IX. Aranycitera versenyt. A kis citerások az idén is két kategóriában léptek fel. A versenyzők Kisoroszról, Muzslyáról, Debelyacsáról, Bajmokról, Magyarcsernyéről, Bácsfeketehegyről, Magyarittabéről, Szentmihályról, Adáról érkeztek és természetesen voltak helybeli versenyzők is. A rendezvényt Zatkó Ibolya, a CBK vezetője nyitotta meg. A versenyzőket Habram Mária, a fővédnökséget vállaló Családi Kör főszerkesztője is köszöntötte. A bírálóbizottság tagjainak, Varga Péternek és Borsi Ferencnek bizony az idén sem volt könnyű dolga. A zsűri  a kiscsoportok kategóriájában a szólisták és kettősök kategóriájában egy második dijat osztott, melyet a szenttamási Citerazene-barátok Klubjának szorgalmas tagjai Ifjú Lívia és Tojzán Alen kapták. Velük Zatkó Ibolya tanárnő foglalkozik. Az alsós kisegyüttesek kategóriájában a zsűri értékelése szerint első lett a kisoroszi Gligorije Popov Általános Iskola citeraegyüttese, művészeti vezetőjük Talpai Ildikó. A második díjat a szenttamási Arany János MME citeraegyüttese kapta, akik Fehér Emma tanítványai. Úgyszintén második díjat vihettek haza a muzslyai Petőfi Sándor MME citeraegyüttes tagjai is, akik Lele József felügyelete alatt dolgoznak. Harmadik díjat nem osztottak. A felsős csoportból a szólisták és kettősök közül a zsűri értékelése szerint a bajmoki Szabó Anita, a Vuk Karadžić Általános Iskola diákja érdemelte ki az első díjat, pedagógusa Szabó János. A második díjat a Bácsfeketehegyről érkező Pál Gergely kapta, vele Pál Eszter foglalkozik. A harmadik dijat pedig a szenttamási Horváth Judit és Andrea a CBK tagjai kapták, Zatkó Ibolya tanítványai. A magyarcsernyei Kovács Éva és felkészítő pedagógusa, Kovács Csilla dicséretben részesültek. A kisegyüttesek közül a felsős csoportból a legjobbak a magyarcsernyei Petőfi Sándor Á. I. citeraegyüttesének  (Kovács Csilla tanítványai) és a szenttamási Kaláka citeraegyüttes (Zatkó Ibolya diákjai) tagjai voltak. Utánuk következik  a magyarittabéi  Búzavirág Hagyományápoló  Együttes citerásai, akik Fülöp Zsolt és Borsos Beáta szaktanácsaira hallgatnak, a harmadik helyezett pedig az adai Pengető citerazenekar, akik Hézső Zsolt felügyelete alatt dolgoznak. A bírálóbizottság külön dicséretben részesítette Fülöp Zsolt, Borsos Beáta és Zatkó Ibolya művészeti vezetőket. A szenttamási Kaláka citeraegyüttes tagjai meghívást kaptak az idei Durindóra. A vendégeket és a nézőket a továbbiakban a szenttamási Arany János MME Zengő leánykórusa, Názor József kis mesemondó és Kraszulyák Orsolya szórakoztatták. A műsorvezető Horváth Hargita volt. A versenyt követően a bírálóbizottság tagjai megbeszélést tartottak a művészeti vezetőkkel. A verseny utáni barátkozás a J.J. Zmaj iskolában késő délutánig tartott.  

VARKULA Irén  
  
 
 

 
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Vajdasági Magyar Folklórközpont a budapesti Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) megbízásából, mint gyűjtő tagszervezete, pályázatot hirdet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Hagyományok Háza és a NESZ szervezésében  2005-ben, Budapesten megrendezésre kerülő XIV. Országos Népművészeti Kiállításon (ONK) való részvételre, a TÁRGYALKOTÓ NÉPMŰVÉSZET, NÉPI KISMESTERSÉGEK következő ágaiban: 
-      történeti- és paraszti hímzés, 
-      gyapjú- és vászonszövés, 
- viseletkészítés, 
- népi ékszer, 
- nemez, 
- faművesség, 
- csont- és szarufaragás, 
- kovácsmesterség, 
- fazekasság, 
- bőrművesség, 
- szalma-, gyékény-, csuhé-, és vesszőfonás 
- tojásírás, 
- mézeskalács készítés, 
- gyermekjáték készítés 
A vidékünk alkotói által készített darabok előválogató kiállítását a VMF, Zentán a Városi Múzeumban rendezi meg, a Thurzuó Lajos Közművelődési Központ társzervezésében. 
A beküldött alkotások lehetnek egyedi tárgyak  vagy tárgyegyüttesek, elsősorban használati funkcióval . A pályamunkák alkotói a hagyományos magyar népművészetből merítsenek alkotásaikhoz, melyek reprezentálják a táji sajátosságot, a  tárgyi sokszínűséget, valamint a hagyományos népi díszítőelemek és technikai kivitelezések továbbélési tendenciáit. 
Pályázni lehet új darabokkal, valamint a 2004-ben megrendezett IV. Polák Margit Hímzéspályázat Kiállításon bemutatott alkotásokkal. Nem küldhetők be a korábbi ONK-n kiállított darabok. 
A pályázat lebonyolításának rendje szerint, előzsűrizés után kerülnek a darabok bemutatásra. A zentai kiállításon bemutatott darabokból válogat a Hagyományok Háza által előrelátott  zsűri, majd ezek a tárgyak kerülnek Budapesten az országos zsűri elé. Az így kiválasztott darabok legjobbjai kerülnek kiállításra 2005 tavaszán a Hagyományok Háza új épületében Budapesten, ahol hazánkat képviselik. 
A pályázaton bárki részt vehet, egyéni alkotók és csoportok. A pályázaton való részvétel benevezési díja 300,00 din/fő, mely a következő számlaszámra fizetendő:355-1043344-92. A pályamunkákat a VMF címére küldhetik, vagy ugyanott, személyesen adhatják át, előre megbeszélt időpontban. Beküldési határidő: 2004. június 05-ig.  
Zentán,  a kiállítás megnyitója után 17,30-19,00 óra között vehetők át azok a munkák, melyek a kiállításon nem kerültek bemutatásra. A kiállításon bemutatott alkotások pedig Szabadkán, a VMF irodájában, 2004. augusztus 16-án,  10,00 és 16,00 óra között. 
 Információ a VMF telefonszámán, e-mail címén, ill. az alábbi mobilszámokon kapható:  
063 8 658 661; 
063 8 423 797. 

Várjuk pályamunkáikat! 

                                                                                             Tisztelettel, a  Szervezők 
 
 

 
 
föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ÁPRILIS
 
 
2004. április 29., csütörtök 
Magyar Szó 
Újra és örökre mindenkié!
Az V. Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjének vajdasági díjazottai

A hétvégén tartották Budapesten a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban a Vass Lajos Népzenei Szövetség ötödik népzenei versenyének Kárpát-medencei döntőjét. A kétnapos rendezvényen 68 műsorszám előadói érkeztek Magyarországról, kilenc csoport Vajdaságból, kettő Kárpátaljáról, tizenkettő Szlovákiából és négy műsorszám előadói a Muravidékről, összesen 95 műsorszám hangzott el. Többszáz résztvevője volt a versenynek, amit 5 részben bonyolítottak le. A vajdasági résztvevőket  a Durindón hallottak alapján válogatta és javasolta a zsűri. Így lehetett jelen e rangos versenyen a csókai Csalogány asszonykórus és a Csókai férfikórus, mindkettő Nagydíjat kapott, ami ezen a rendezvényen a legmagasabb elismerés. Különdíjat kapott a pancsovai férfikórus, Hézső Zsolt és Falaman István citerakettőse és az óbecsei Szelence énekegyüttes. A citerakettős tagjai és az énekegyüttes egy tagja részvételt nyert a nyári szigligeti népzenei táborba is. Nívódíjat kapott a Vadvirág asszonykórus Adáról, a székelykevei vegyes kar, a horgosi citerazenekar és a hajdújárási Rekötye népdalkör. A versenyt öttagú zsűri hallgatta végig: Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, Bodor Anikó, a Zentai Múzeum munkatársa, Birinyi József a KÓTA Zenei Szövetség alelnöke, Juhász Erika, a nyíregyházi Tanárképző Főiskola népdaltanára, Borsi Ferenc citeraoktató, a Vass Lajos Népzenei Szövetség egyik elnökhelyettese. Szombaton délelőtt 9 órakor kezdődött a verseny, amit dr. Hiller István kulturális miniszter nyitott meg. Fényképkiállítást rendeztek és a versenyrészek között Nagyanyáink ruhái a mai divatban címmel divatbemutatót is tartottak. A ruhákat meg is lehetett vásárolni. Olsvai Imre, a Vass Lajos Népzenei Szövetség tiszteletbeli elnöke a következő szavakkal köszöntötte a résztvevőket: 

– Harmincnégy év nem nagy idő a történelemben, de döntő fontosságú lehet akár egy ember, akár egy mozgalom életében. 1970-ben Vass Lajos varázslatos egyénisége új forrást fakasztott a magyar szellemtörténet mezején, világra segítette a zenei néphagyomány széles társadalmi megbecsülését, tudatos ápolását, közkinccsé válását. E mozgalom azóta nagyra nőtt. Óvodáskorúaktól nagyszülőkig, kis falucskáktól a nagyvárosokig, éneklőktől a hangszereken játszókig százezreket ölel át. Példát mutat a nagyvilágnak, minden népnek  és nemzetnek, miképpen lehet, hogyan kell élni őseink hangokba-szavakba öntött vallomásával, ezzel a gazdag lélekkinccsel! 

Az egy-két napos találkozó csak a jéghegy csúcsát villanthatja fel, de megsejteti a mélyben hömpölygő, izmosodó hatalmas erőket. Voltaképpen Kodály Zoltán és Bartók Béla igéje válik valóra némi átköltéssel: Legyen a népzene is újra és örökre mindenkié! Ez a verseny végén meg is valósult, mivel a nézőtér megtelt a résztvevőkkel, akik izgatottan várták az eredményhirdetést és a díjátadást, és ez idő alatt teli torokból és tiszta szívvel énekeltek együtt a Kárpát-medence különböző régióiból érkezett előadók. Csodálatos volt ez a hangzás, mindenki a saját tájnyelvén szólalt meg, mégis egyként szólt a dal. Felejthetetlen, felemelő és példaértékű élmény volt a verseny. 

T.Sz.G. 

2004. április 27., kedd 
Magyar Szó 

Népzenészeink győzelme
A Vass Lajos Népzenei Verseny vajdasági díjazottjai

Budapesten már ötödik alkalommal rendezték meg a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjét, amelyen 89 együttes szerepelt. A nagydíjat immár másodszor a csókai férfikórus vitte el, s ugyancsak nagydíjas a szintén csókai Csalogány asszonykórus. Nívódíjban részesült az adai Vadvirág asszonykórus, a horgosi citerazenekar és a hajdújárási Rökötye népdalkör, valamint a székelykevei vegyes kar. Különdíjas az óbecsei Szelence énekegyüttes, a Flamm István-Hézső Zsolt citerakettős és a pancsovai férfikar. 
 

 
 
 föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
MÁRCIUS
Magyar Szó
2004. március 25.
FELHÍVÁS
A Durindón és a Gyöngyösbokrétán való részvételre
A Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsa és a szervezőbizottság 2004. március 9-én határozatot hozott a XXVIII. Durindón és a XLI. Gyöngyösbokrétán való részvételi felhívás kiírásáról. A szervezési szabályzat szerint:
1. A XXVIII. Durindó és a XLI. Gyöngyösbokréta ( a továbbiakban: fesztivál) a vajdasági magyar népzenei együttesek és néptánccsoportok hagyományápoló és hagyományőrzőifjúsági és felnőtt kategóriájú szemléje. Az idei fesztivál jellegénél fogva Tornyos törökdúlás utáni újranépesedése kezdetének 250. évfordulója jegyében történik.
2. A fesztiválra mindkét kategóriában szólisták, énekesek és hangszeres együttesek, zenekarok, néptáncegyüttesek benevezését várjuk.
3. A fesztivál műsora két részből áll: a népzenei együttesek és szólisták a Durindón, a néptáncegyüttesek és szólisták pedig a Gyöngyösbokrétán mutatják be műsorukat. A Durindó idén két napon: június 4-én és 5-én, a Gyöngyösbokréta műsora pedig 6-án lesz Tornyoson.
4. A fesztivál nem verseny jellegű. Minden résztvevő teljesítményét értékeli a fesztivál szakbizottsága.
5. A fesztiváltanács március 31-ig eljuttatja a szervezési szabályzatot minden vajdasági község művelődési szervezetének, hogy az együttesek és szólisták felkészülhessenek a fesztiválra.
A jelentkezési lapok kiküldésének határideje 2004. március 31.
A kitöltött lapok beküldésének határideje 2004. április 30.
6. A Durindó műsorában népzenei együttesek és szólisták lépnek fel. A szólisták műsorideje nem haladhatja meg a 3, az együtteseké pedig a 7 percet.
7. A Gyöngyösbokréta műsorában a néptáncegyüttesek és szólisták mellett a népszokásokat előadó csoportok is szerepelhetnek. A táncegyüttesek műsorideje 7, a szólistáké 3, a népszokásokat bemutató csoportoké 10 perc lehet.
8. A fesztivál műsorán, a fesztiváltanács által kinevezett öttagú szakbizottság elemzi és értékeli a résztvevők teljesítményét. A szakbizottság elemző értékelése a fesztiváltanács jelentésének szerves része.
A fesztivál szereplői: szólisták, együttesek és szakvezetők emléklapot és ajándékot kapnak.
9. A fesztivál résztvevőinek számát a fesztiváltanács, a fellépések sorrendjét a műsorbizottság, a kísérő rendezvények programját a szervezőbizottság javaslatára a fesztiváltanács hozza meg. A szervezőbizottság javaslatára mind a Durindóra, mind a Gyöngyösbokrétára vendégegyütteseket is meghívhat a fesztiváltanács.
10. Mindazokról a kérdésekről, amelyeket ez a szabályzat nem rendez, a fesztiváltanács külön határozatokkal dönt.
A jelentkezési lapokat a következő címre kell eljuttatni: Ady Endre M.E., 24 352 Tornyos, Tito marsall 3.
PÁLYÁZAT
A jövő évi Durindó és Gyöngyösbokréta megszervezésére
A Durindó és Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsa pályázatot hirdet a 2005. évi XXIX. Durindó és XLII. Gyöngyösbokréta megszervezésére ( 3 napos rendezvény).
Pályázhatnak művelődési egyesületek, intézmények és helyi önkormányzatok, amelyek eleget tesznek a következő feltételeknek:
1. Megfelelő fellépési lehetőség biztosítása.
2. 2500-3000 fellépő és kísérő egyszeri étkeztetése.
3. A fesztiváltanács üléseinek megszervezése és lebonyolítása.
4. Vállalja a Durindó és Gyöngyösbokréta szervezési szabályzatában foglalt valamennyi követelmény teljesítését, amelyet valamennyi érdeklődőnek a rendelkezésére bocsátanak.
5. A pályázatra beérkezett kérelmeket a fesztiváltanács bírálja el. Döntéséről 2004. május végéig értesíti a pályázókat.
6. A pályázat határideje április 30.
Az írásbeli jelentkezéseket a következő címre kell eljuttatni: Durindó és Gyöngyösbokréta fesztiváltanács, 24 352 Tornyos, Tito marsall 3.



Magyar Szó
2004. március 25.
Kálmány Lajos emlékét idézve
Tizedik éve rendezi meg a zentai önkormányzat és a Városi Könyvtár a vajdasági szintű Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyt. A szervezők azért indították útjára a versenyt, hogy ezzel is adózzanak a vidékünkön, főleg a Bánságban káplánkodó szegedi gyűjtő emlékének, aki halhatatlanná tette a Délvidék néprajzi, népköltészeti kincseit. A vetélkedőt az idén a modern magyar folklórtudomány megalapozója tiszteletére és halála 85. évfordulójának emlékére szervezik. Az elődöntőkre május közepéig hat körzetben: a Bánságban (Szaján és Torontálvásárhely), Nyugat-Bácskában (Bácskertes), Közép-Bácskában (Bácsfeketehegy) és Észak-Bácskában (Szabadka), valamint a Tisza mentén (Zenta) kerül sor. A döntőt május 29-én Zentán tartják. A jelentkezők korhatár nélkül három kategóriában versenyezhetnek: előadóművészi kategóriában két népmese, illetve népmeserészlet előadásával; néprajzi kategóriában legalább két, napjainkban hallott falucsúfoló (rátótiáda) történettel; továbbá képzőművészeti kategóriában A rátóti csikótojás című népmese illusztrálásával.
A verseny tehát két részből: körzeti elődöntőkből és döntőből áll. Az előadóművészi kategóriában a versenyzők a magyar népmesekincsből választhatnak tetszés szerint két népmesét, az egyiket az elődöntőn, a másikat pedig a döntőn mesélik el. A néprajzi kategória versenyzői a nagyszüleiktől, szüleiktől vagy más ismerősüktől hallott falucsúfoló történetet, "rátótiádát": a) vagy hangszalagon rögzítve és lejegyezve a gyűjtésre vonatkozó adatok feltüntetésével elküldik a lenti címre, és ezzel a gyűjtéssel pályáznak a versenyen, b) vagy előadják gyűjtésüket a versenyen.
A jelentkezéseket a Thurzó Lajos Közművelődési Központ címére küldjék: 24400 Zenta, Posta utca 18. Bővebb felvilágosítás a (024) 811-266-os vagy a (024) 812-526-os telefonszámon kapható. A jelentkezési határidő április 30-a.
gi
 

Magyar Szó
2004. március 25.
A magyar néptánc követei
Magyarországi oktatók a Népkörben

Ha a magyar néptáncot emlegetjük Szabadkán, azonnal a Népkör Magyar Művelődési Központ jut eszünkbe, ahol ezekben a hónapokban kemény munka folyik. Folyamatosak az oktatások a Kárpát-medence öröksége mesterkurzusok keretében. A múlt héten Szabadkán járt két jászberényi oktató, akik ezúttal kizárólag a Népkör táncegyüttesének segítettek előkészíteni a legújabb koreográfiát. Szűcs Gábor és felesége, Urbán Mária meséltek eddigi munkájukról, a kapcsolatról Szabadka és az anyaország között, valamint a készülő koreográfiáról.
Sz.G.: -- Gyermekkorunk óta, vagyis több mint 25 éve foglalkozunk néptánccal Jászberényben, ahol a Jászság Népi Együttes felnőtt tagjai, majd 1991-től a tánckar, 1996-tól pedig a művészeti vezetői lettünk az együttesnek. Már 13 éve szervezzük a Csángó Fesztivált, ahol a moldvai és a gyimesi csángók kultúráját szeretnénk bemutatni. 1994 óta pedig a Kisebbségi Folklórfesztivált, amely nemzetközi hírű és amelyen tavaly a szabadkai együttes is részt vett, és természetesen az idén is meghívjuk őket.
U.M.: -- Emellett az idén a III. World Folcloriada elnevezésű rendezvényt Budapesten és Pécsett rendezik majd meg, a rendezési jogot Magyarország pedig azért érdemelte ki, mert a néptánckultúrát magas szinten ápolja.
Sz.G.: -- 88 országból érkeznek tánccsoportok, augusztus 12. és 22. között. Budapest és Pécs mellett 12 fesztiválváros lesz, amelyek között Jászberény is szerepel. Emellett már 23. alkalommal rendezzük meg a Nemzetközi Táncház és Zenész Tábort, amelyen együttestagok és néptánckedvelők is részt vehetnek. Gazdag programmal várjuk az érdeklődőket, hiszen a tánc- és zeneoktatás mellett néprajzi előadásokon, kézművesség-oktatáson és koncerteken is részt vehetnek az táborozók. Nagyon büszkék vagyunk erre a táborra, hiszen a házigazda a Jászság Népi Együttes.
Sz.G.: -- Már többször jártunk Szabadkán, felléptünk a tavalyi Interetno Fesztiválon és zsűriként is részt vettünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok más munkamódszerrel, más technikával is megismerkedjenek.
U.M.: -- Nagyon jó kapcsolat alakult ki az itteni tánccsoporttal és a vezetőkkel, Brezovszki Rolanddal és Tamarával.
Sz.G.: -- Segíteni kell az itteni magyarságnak a tánckultúrát, és a nemzeti öntudatot, a magyarságukat megőrizni. A koreográfiát a bonchidai táncokból állítottuk össze, vagyis Erdély tánckultúrájából, a Mezőség területéről merítettünk. Ebben az évben még egy-két alkalommal szeretnénk jönni, hogy a Népkör táncsoportja "anyanyelvi" szinten elsajátítsa a táncot. Autentikus a koreográfia, a maga eredeti formájában mutatják majd be.
U.M.: -- Nem egy egyszerű és könnyű táncról van szó, de nagyon nyitott a csoport, minden mozdulatunkra odafigyelnek. A koreográfiában keverednek a magyar és a román hatások, és szerencsére nagyon gazdagon fennmaradtak.
Sz.G.: -- A táncban e két kultúra egymással ellentétben és egymás mellett is megjelenik. Azt vallom minden koreográfia elkészítésénél, és minden rendezvényen: békességet a szívekbe. A tánc, a zene egy közös nyelv, határokat ível át. Az utolsó pillanat jött el arra, hogy az adatközlőket, akik még ismerik a táncokat, átadják nekünk, hogy továbbvihessük, s a magyar kultúrát, ha lehet, teljes egészében megőrizzük.
Tómó Margaréta
Urbán Mária
Szűcs Gábor
,
 

 
Felhívás a X. Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyen való részvételre
 
Kálmány Lajos, vidékünk első néprajzkutatója, a modern magyar folklórtudomány egyik megalapozója tisz-teletére és halálának 85. évfordulója emlékére a Zentai Önkormányzat és a zentai Városi Könyvtár tizedik alkalommal rendezi meg a KÁLMÁNY LAJOS NÉPMESEMONDÓ VERSENYT, amelynek elődöntőit május közepéig hat körzetben: a Bánságban (Szaján és Torontálvásárhely), Nyugat-Bácskában (Bácskertes), Közép-Bácskában (Bácsfeketehegy), Észak-Bácskában (Szabadka) és a Tisza mentén (Zenta), döntőjét pedig 2004. május 29-én délelőtt 10 órai kezdettel a zentai Művelődési Házban szervezi meg. A jelentkezők korhatár nélkül a következő három kategóriában versenyezhetnek:

1. Előadóművészi kategória: két népmese vagy népmeserészlet előadása. A két versenyszám műsorideje: ma-ximum 10 perc. Korcsoportok:

a) óvodás korosztály,
b) 7–10 éves korosztály (kisiskolások),
c) 11–14 éves korosztály (felsős diákok),
d) 15 évnél idősebbek korosztálya (középiskolások és felnőttek).
 
2. Néprajzi kategória: legalább két, napjainkban hallott falucsúfoló történet, „rátótiáda”

a) vagy hangszalagra való rögzítése és lejegyzése,
b) vagy versenyen való elmondása. Ebben a kategóriában műsoridő-korlátozás nincs.

3. Képzőművészeti kategória: A rátóti csikótojás című népmese illusztrálása bármely képzőművészeti technika alkalmazásával.

A verseny tehát két részből: körzeti elődöntőkből és döntőből áll. Az előadóművészi kategóriában a versenyzők a magyar népmesekincsből választhatnak tetszés szerint két népmesét, amelyek közül az egyiket az elődöntőn, a másikat pedig a döntőn mesélik el.

A néprajzi kategória versenyzői a nagyszüleiktől, szüleiktől vagy más ismerősüktől hallott falucsúfoló törté-netet, stílszerű nevükön „rátótiádát”: a) vagy hangszalagon rögzítve és lejegyezve a gyűjtésre vonatkozó ada-tok feltüntetésével elküldik a lenti címre, és ezzel a gyűjtéssel pályáznak a versenyen, b) vagy előadják gyűjtésüket a versenyen.

Jelentkezni az alábbi címen lehet: Thurzó Lajos Közművelődési Központ, 24400 Senta, Posta utca 18. Bővebb felvilágosítás a (024) 811-266-os vagy a (024) 812-526-os telefonszámon kapható. A jelentkezési lapon kérjük feltüntetni:

1. a versenyző teljes nevét,
2. születési évét és korcsoportját,
3. levélcímét és telefonszámát,
4. a versenykategóriát és
5. az elmondásra kerülő népmesék címét.
 
A képzőművészeti pályázatra érkező munkákkal együtt ugyancsak kérjük a versenyző teljes nevét, születési évét, levélcímét, telefonszámát és felkészítőjének nevét is mellékelni.

Jelentkezési határidő: 2004. április 30.


 
 
AVajdasági Magyar Folklórközpont
tisztelettel meghívja Önt,
kedves Családját és Barátait
a
IV. POLÁK MARGIT
HÍMZÉSPÁLYÁZATI KIÁLLÍTÁS
megnyitójára
2004. március 03-án 16 órakor a
szabadkai Városháza előcsarnokába
(Szabadság tér 1.)
A kiállítást megnyitja:
Barsi Hajna etnográfus - Budapest
 
Közreműködnek:
Varga Orsolya és barátai
valamint
Varga Attila furulyás
A kiállítást rendezte: Raj rozália
Fényképezte: Nagy István
A kiállítás megtekinthető:
2004. március 11-ig.
 Szabadka, Városháza előcsarnoka
(Szabadság tér 1.)
 
Magyar Szó 
2004. március 8., hétfő  
a KMV néprajzi pályázata

A zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ és a Városi Múzeum a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének keretében Néprajzi Pályázatot hirdet a következő témakörökben: A farsangi vagy a pünkösdi ünnepkör szokásai, A lakodalmak étrendje, ételei, Szabad téma. Gyakorlati útmutató: 

A farsangi ünnepkör szokásai. Milyen szokások fűződnek a farsangi időszakhoz? Hogyan nevezik a hamvazószerda előtti napokat? Melyik naphoz fűződik valamilyen esemény, tilalom? Milyen ételeket készítettek, miért? Kérdezzétek ki az idős embereket szülőhelyeteken, a három-napok szokásairól. A hallottak alapján írjátok le, összegezzétek, hogy miként változott a farsangi felvonulás és a bőgőtemetés szokása? A forgatókönyvet küldjétek be. Írjátok le kitől, honnan gyűjtöttetek! A farsangi szokások tárgyi emlékeiből őriztek-e néhányat napjainkig? Készítsetek képet, rajzot a maszkokról a zajkeltő eszközökről. A farsangi bálokról is gyűjtsetek fényképeket, s mellékeljétek! A fényképekkel és videofelvételekkel gazdagabbá tehetitek pályamunkátokat. Írjatok az újabb kori farsangi mulatságokról! 

A pünkösdi ünnepkör  szokásai. Milyen szokások fűződnek a pünkösdhöz?A vallásin kívül milyen jelentősége van és volt a pünkösd napjának? Meddig jártak házakhoz pünkösdöt köszönteni a kislányok? Felélesztették-e  újra a szokásokat? A művelődési egyesületek hol adják elő a folklorizált változatot? Milyen ajándékot kaptak korábban, kapnak-e most is ajándékot? Ísmerik-e a pünkösdölő szövegét és kottáját? Írjátok le vagy vegyétek hangszalagra! Hányan jártak pünkösdölni, milyen volt az öltözetük, milyen lobogót vittek magukkal, volt-e náluk egyéb dísz? Küldjetek fényképet, videofelvételt a felújított pünkösdölőről!  Hogyan díszítették ki a házakat pünkösd tiszteletére? (Rózsa, pünkösdi rózsa, bodza, miért éppen az utóbbival?) Milyen történetet tudnak mesélni a bodzafa és az apostolok kapcsolatáról? 

A lakodalmak étrendje, ételei. Kérjük írjátok le milyen ételeket készítettek régen a lakodalmakra? Mutassátok be azokat az ételeket, ételkészítéshez szükséges nyersanyagokat, amelyeket helyi jellegzetességnek tekintenek ötven évtől régebb óta, szélesebb körben is. (Pl. „a kupuszini” mákos rétes, a felsőhegyi tejfölös szárma,  „lúdgége” tészta – levesbetét) Hogyan változott a lakodalmi étrend az 1910-es évektől napjainkig. Voltak-e és vannak-e kizárólag lakodalmas ételek. Volt-e ezeknek valamilyen varázsló ereje. A lakodalmi étrendben volt-e különbség a család szociális helyzete miatt. Hogyan mutatkozott meg a szegénység a különböző időszakokban és szociális helyzetekben? Hányszor terítettek a lakodalomban. Az egy-egy étkezésnél ki vehetett részt. Mi az a „kálátó”? Gyűjtsetek recepteket és készítsetek fényképeket az ételekről, a süteményekről és a tortákról. Milyen volt a menyasszony- és a násznagytorta? Ha találtok híres tortakészítőt, mutassátok be őt és készítményeit! Volt-e különleges alakú, közkedvelt sütemény? Volt-e valamilyen különleges, népszerű étel, amire szívesen emlékeznek? Például a lakodalmi birkapaprikásnak mi volt a titka? Mutassátok be a környezetetekben ismert, híres szakácsokat és készítményeiket? (Mellékeljetek fényképeket!) Lakodalmakon kívül milyen alkalmakra vállaltak főzést a szakácsnők, illetve a főzőasszonyok? Mi volt a „kása pénz”, szokásban van-e még napjainkban is? Milbe öltözik az a személy, aki a kásapénzt gyűjti? 

Szabad téma. Bármely néprajzi, népművészeti és népköltészeti témakörből lehet a pályázatra dolgozatot készíteni. 

Kérjük mellékeljétek a szükséges személyi és gyűjtési adatokat. A tanuló neve és címe. A felkészítő tanár neve. Az adatközlő(k) neve, születési éve és helye, lakcíme, foglalkozása. 

A pályamunkákat március 31-ig a következő címre várják: 37. KMV Néprajzi pályázat, Thurzó Lajos Közművelődési Központ, 24 400 Zenta, Posta utca 18. Bővebb felvilágosítás a zentai Városi Múzeumban Nagy Abonyi Ágnestől személyesen vagy a 024-811-348-as, illetve Beszédes Valériától a 024-524-339-es telefonszámon kapható.

 
 
B U D A P E S T
XXIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár
--------------------------------------------------------------------------------
2004. március 27-28. 
10.00 - 23.00 
--------------------------------------------------------------------------------
SYMA Rendezvénycsarnok - KÖRCSARNOK
A népzene, a néptánc és a tárgyalkotó népművészet seregszemléje,
műkedvelő és hivatásos előadók, gyermek- és felnőtt néptáncegyüttesek,
zeneiskolások és hagyományőrző népművészek közreműködésével,
a Kárpát-medencei magyarság és a hazai nemzetiségek képviseletében.
 
Aprók Bálja - Játszóház - Kézműves foglalkozások
A Kárpát-medence táncai - Táncházak - Tánctanítások
Népművészeti vásár - Mesterségbemutatók - Filmvetítések
Népszokások - Néptáncműsorok - Hagyományőrző népművészek
Népzenei kamarakoncertek - Zeneiskolások - "Új élő népzene 10."
Hangszerkiállítás - CD-k - Kazetták - Néprajzi kiadványok
Folk-kocsma - Össznépi mulatság
 
Éjszakai Bál:
március 27-én este 10 órától
Fővárosi Művelődési Ház (Bp., XI. Fehérvári út 47.)
Belépő: 400,- Ft
A részletes program szerkesztés alatt.
Szeretettel várjuk a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legrégebbi eseményén!
Legyen Ön is vendégünk a népművészet kedvelőinek sokezres táborában!
Szerezzen életre szóló élményeket mulatságunkon,
amelynek a SYMA Rendezvénycsarnok és a Körcsarnok ad otthont, a Népstadion metróállomás közelében.
Belépődíjak:
Felnőtteknek egy napra: 1.100,- Ft
Gyermekeknek négy éves korig ingyenes, 14 évesig 500,- Ft
 
 
 
 
 
 
föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
FEBRUÁR
 
 Magyar Szó
2004. február 16., hétfő
 
Dalos utazás a magyar nyelvterületen
A Guzsalyas Bálint-napi koncertje 
Tartalmas Bálint-napi koncertet tartott szombaton este a Guzsalyas énekcsoport, számos vendég fellépővel együtt az Újvidéki Színházban. Az újvidéki Petőfi Sándor MME énekcsoportja képzeletbeli dalos utazásra vezette a közönséget a magyar nyelvterületen. A rábaközi szanyi dudautánzástól a moldvai összeállításig és a zempléni karikázótól a vajdasági juhásznótákig jártuk be a Kárpát-medencét és környékét. A šumadijai dalokkal Szerbiába, a bolgár dalokkal pedig Szófia környékére is ellátogattunk. Utunkat az esztétikusan megtervezett műsorfüzetben található térképen is követhettük, valamint bővebb információt olvashattunk a Guzsalyasról és vendégeikről. Vendégük volt a topolyai Csalóka zenekar, a pancsovai Petőfi Sándor ME férfikórusa, a becsei Csiraj énekegyüttes, Micsik Béla, Martinek Imre, Kiss Zsiga, Vituska Renáta, a Csűrdöngölő, Cseszár Balázs, Korcsik Anikó, Kiss Samu, Kovács Zsuzsanna. Az aprólékosan megrendezett, a részletekig kidolgozott műsort az utolsó helyig megtelt nézőtéren helyet foglaló lelkes közönség hosszú tapssal jutalmazta. A koncert előtt a gyerekeknek, utána pedig a felnőtteknek szerveztek táncházat. A színház előcsarnokában kirakodóvásár volt.  
szó
 
 
 
 
SZAKMAI KIRÁNDULÁS
NÉPTÁNCANTOLÓGIA 2003
2004. február 7. 10.30 - ERKEL SZÍNHÁZ
Rendező: MARTIN GYÖRGY NÉPTÁNCSZÖVETSÉG
Tel./fax: 269-5680, e-mail: martin@tla.hu
--------------------------------------------------------------------------------
HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYÜTTESEK BEMUTATÓJA
2004. február 7. 15.00 - HAGYOMÁNYOK HÁZA
Rendező: Muharay Elemér Népművészeti Szövetség
tel.: 201-4492 - e-mail: hera.eva@hagyomanyokhaza.hu
--------------------------------------------------------------------------------
NÉPTÁNCOSOK BÁLJA
2004. február 7. 18.00-02.00 - ALMÁSSY TÉRI SZABADIDŐKÖZPONT
Rendező: MARTIN GYÖRGY NÉPTÁNCSZÖVETSÉG
Tel./fax: 269-5680, e-mail: martin@tla.hu
--------------------------------------------------------------------------------
GYERMEKTÁNCANTOLÓGIA
2004. február 8. 16.30 - ERKEL SZÍNHÁZ
Rendező: Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület
tel./fax: 322-2893
 
 
A NÉPKÖRBEN
Mesterkurzus néptáncosoknak!
A Népkör Magyar Művelődési Központ néptánc-népzene szakosztálya Kárpát-medence öröksége címmel hétvégi mesterkurzusokat szervez néptáncosoknak. Az első oktatásra február 29-én, vasárnap kerül sor, ahol kalotaszegi táncokat tanít Farkas Zoltán-Batyu és Tóth Ildikó Budapestről. A kurzus 750 dinárba kerül, amely magában foglalja az ebédet is. A képzés egész napos, délelőtt 11 órától délután kettőg, majd az ebédszünet után 15 órától este hatig. Jelentkezni és érdeklődni a 024/557-033-as vezetékes, a 064/146-20-52-es mobilszámon lehet, illetve személyesen munkanapokon a Népkörben 9 és 13 óra között.

Magyar Szó
2004. február 14., 15., szombat – vasárnap
Topolyaiak az Erkel Színházban
A Cirkalom, a legjobb a vajdasági néptáncegyüttes budapesti vendégszereplése kapcsán

Vannak olyan fanatikusok, akik hajlandóak egy dolognak, tevékenységnek szentelni minden szabad pillanatukat. Nevezhetjük ezt kitartásnak, mazochizmusnak, vagy a topolyai Cirkalom esetében hagyományőrzésnek, hagyománytiszteletnek. Mert hogyan is írhatnánk körül egy olyan tánccsoport tagjait, akiknek a tavalyi évben több mint száz műsoruk volt. Ha ezt lebontjuk és szétosztjuk az év 365 napjára, akkor minden harmadik, negyedik nap közönség előtt szerepelt a topolyai Cirkalom. Ehhez pedig legalább heti három táncpróba szükséges.
A lelkes csapatot lapunk is elkísérte legutóbbi nagysikerű budapesti fellépésére, az Erkel Színházban megtartott Néptáncantológiára. Itt a tavalyi év legjobb együttesei legjobb koreográfiáikkal mutatkoztak be. A Cirkalom ezt a szereplést a múlt évi sikerei koronájának tekinti. És azt hiszem, mi is kimondhatjuk: a topolyai együttes jelen pillanatban a legjobb vajdasági néptánccsoport.
 

A pécsi csoport Drávamenti horvát lakodalmassal szerepelt a Néptáncantológián

A Cirkalom táncegyüttes harminc-harmincöt tagból áll. Van aki öt-hat, de olyan is, aki tíz, sőt húsz éve táncol. A topolyai Kodály Zoltán MME-ben -- melynek keretében működik az együttes -- gondoskodnak az utánpótlásról. Óvodás kortól, hetedik, nyolcadik osztályig több csoportban foglalkoznak a kis néptáncosokkal.
-- Nagyon mozgalmas volt a tavalyi év. Ennyi fellépésünk és elismerésünk nem volt még, mint a 2003-ban -- mondja Kisimre Árpád, az együttes egyik művészeti vezetője, akivel a Pest felé tartó úton beszélgettünk. -- Az is eltart, ha csak a legjelentősebbeket említem: közös műsort szerveztünk a becsei, a péterrévei és az újvidéki tánccsoporttal, amit mind a négy városban bemutattunk. Részt vettünk júliusban a Martin György Néptáncszövetség szervezte fesztiválon Szegeden. A műsorra benevezők közül tíz együttes léphetett fel. Ezek közül csoportunk kiérdemelte az Első Nívódíjat. Meghívást kaptunk a Szegedi Népi Játékokra. Ezt a Martin György Néptáncszövetség és a Szegedi Ünnepi Játékok szervezőbizottsága szervezte. A Figurás, a Somogyi, a Válaszút, a Cirkalom és a szabadkai táncosok közül néhányan közös műsort adtunk a Dóm téren. Ennek a Fináléját zárószámként a Néptáncantológián is előadtuk. Ez volt július végén. Augusztusban pedig Erdélyt jártuk. Kolozsváron voltunk egy hétig. Majd szeptemberben nálunk volt egy fesztivál. Mégpedig az első vajdasági kisebbségi fesztivál, amely a tervek szerint ezentúl folyamatosan kerül megrendezésre és nemcsak a magyar kisebbség vesz majd részt és nemcsak tánccal mutatkoznak be a résztvevők, hanem zenekarok, énekesek és egyéb számokkal is bővül.
 

Nem kukucskálnak, az alsószoknyát kötik fel a fiúk

-- Voltunk Siófokon az Aranykagyló fesztiválon -- veszi át a szót Savelin László, a Cirkalom másik művészeti vezetője. -- A meghívást erdélyi körútunkon kaptuk. Az egyik faluban bemutatott műsorunkon a fesztivál szervezője is a közönség soraiban ült. Ez bizonyítja, hogy minden fellépés fontos, bárhol és bárkinek is táncolunk. Siófokon öt napig voltunk. Pihenésnek is számított, fürödhettünk a Balatonban miközben lengyel, svéd és más külföldi táncosokkal ismerkedtünk. Ezt a Néptáncosok Országos Bemutató Színpada követte novemberben Újvidéken. Tíz együttes lépett fel, ismét kiváló minősítést kaptunk. 141 pontot szereztünk, ami azt jelenti, hogy az együttes még mindég fejlődik. Minden évben egy-egy lépcsőfokkal haladunk fölfelé a ranglétrán. A zsűri véleménye szerint a kiválóan minősült együtteseknél -- ami 130 pont fölötti eredményt jelent -- egy-egy pont is jelentős pozitív változásnak számít.
 

Lévai Péter koreográfus a porondon

-- A tavalyi év sikereinek koronája pedig a Néptáncantológián való részvétel. Ezen a szemlén a Kárpát-medencében 2003-ban elkészült legjobb produkciók és a legjobb 14 együttes vett részt. A Cirkalomnak először sikerült bejutnia erre a szemlére -- hangsúlyozza Árpád. -- 1999-ben voltunk már az antológián, de akkor határon túli vendégként szerepeltünk a műsorban. Most ugyanolyan mércével, pályázattal jutottunk be mint bármely másik magyarországi vagy kárpát-medencei együttes. Nagyon sok munkát igényel, hogy ilyen eredményeket tudjunk felmutatni. Számunkra nincs megállás. Egyedül a karácsonyi ünnepek és újév másnapja között tartunk egyhetes szünetet. Egyébként minden időnket leköti a tánc, beleértve a téli és a nyári szünidőt is. Mert mindig újabb megmérettetésekre, fesztiválokra, műsorokra készülnünk. Csak a legjelentősebb rendezvényeket soroltuk, de emellett volt karácsonyi műsorunk, március 15-ei ünnepségünk, a különböző szemlék, a gyerektánc együttesek fellépései. Hetente háromszor tartunk próbákat. Persze, ha fesztiválra készülünk, akkor a próbák nem a megszokott két órát, hanem jóval tovább tartanak.
 

Pásztormulatság a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes előadásában a Néptáncantológián

-- Keményen kell dolgozni. Időnk és szabadidőnk nyolcvan százalékát a Cirkalom tölti ki -- veszi vissza a szót László. -- Az iskola, az egyetem az első, amit fontossági sorrendben a Cirkalom követ. Ezzel vége is van. Mi moziba, színházba és egyéb programra nem jutunk el, mert általában ebben az időben fellépésünk van, vagy a fellépésre gyakorolunk. De ezt sem bánjuk, mert élvezzük, hogy tudunk élvezetes műsort nyújtani a nézőnek. Aki a Cirkalomba bekerül, annak egy kicsit mazochistának kell lennie, hogy eltűrje, vállalja a lemondást, a gyötrelmet, amit, jó értelemben véve el kell szenvedni azért, hogy valaki a csoporttal színpadra juthasson. Egyénileg és mint csoport is erősek vagyunk.
 

A Cirkalom tagjai az Antológiát záró közös produkcióban is táncoltak

A Néptáncantológián a Cirkalom fellépése után, amikor szeremlei táncokat adtak elő, a százhalombattai Lévai Péter és Kiss Zsuzsanna koreográfiáját, felzúgó taps is ezt igazolta. Nem volt alaptalan a művészeti vezetők büszkesége, hogy a pozsonyi, a gyomaendrődi, a százhalombattai, a jászberényi, a budapesti, a zalaegerszegi, a kaposvári, a nyíregyházi, a pécsi és az ajkai együttesekkel egy műsorban, egy színpadon léphettek fel Budapesten, az Erkel Színházban. A fellépésről hazafelé a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes vendége volt a topolyai csoport. A koreográfus Lévai Péter révén néhány éve alakult ki a jó kapcsolat az együttesek között. Míg a Csalóka és erősítése húzta a talpalávalót, a két együttes a művelődési házban ropta a táncot. Lévai Pétertől megkérdeztem, milyen volt a vajdaságiakkal dolgozni:-- Inspiráló volt velük dolgozni, mert ezek a srácok nem akarnak mások lenni, mint amik valójában. Borzongok, amikor valaki a szereplés kedvéért táncol. Élvezik, hogy tanulhatnak, és ez az élvezet minden alkalommal sugárzik az arcukon, érződik a mozgásukon. Nekem az a lényeg. A tánc a fontos számukra. Az, hogy ezzel szerepelni is lehet, egy köztes állomás. A százhalombattaiak csoportja is ilyen. A két csoportot összehasonlítva a különbség az identitás hátterében van. A topolyaiak a szó nemes értelmében falusi gyerekek és minden szituációban természetesen tudnak viselkedni. Százhalombattán pedig egy ipari városban felnőtt fiatal generációról van szó, akik szeretnének olyanokká válni, mint amilyenek a vajdaságiak.

SZÁNTÓ Márta
Foto: Ótos András
 


XIX. SZÓLJ, SÍP, SZÓLJ! NÉPZENEI VETÉLKEDŐ
Pályázati felhívás
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének népzenei szakosztálya és az Újvidéki Rádió 19. alkalommal hirdette meg az általános iskolások népzenei vetélkedőjét. A jelentkezők különböző kategóriákban és korcsoportokban versenyezhetnek. 3--5 perces műsorral léphetnek föl, a csoportok létszáma nem haladhatja meg a tizenötöt. A táncházi zenekarok mintájára alakult együtteseknél az átlagéletkor számít. Egy versenyző szóló kategóriában csak egyszer szerepelhet.
A benevezéseket a következő címre várják Újvidéki Rádió, Ignjata Pavlasa u. 3. 21.000 Novi Sad, a borítékra írják rá: Szólj, síp, szólj! Jelentkezési határidő: 2004. március 1. Bővebb felvilágosítás a 021/843-880-s telefonon, vagy a 063-8-378-552-es mobiltelefonon kapható, Szabó Gabriellánál.


 
 
 
Mottó: "s gondoljunk Kossuth Lajosra, kinek áldott legyen emléke."
Az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület
2004. február 7-én (szombaton)
18,30 órakor tartja
a XVI. GAZDAG ÁG
Hagyományőrző Vetélkedőt
az iskola tornatermében.
A Szervezők nevében - Koncz Lázár az egyesület elnöke.
 
Muzslyai Újság
8. évfolyam 75. szám
2004. február
A nagybecskereki PETŐFI ME jubileumi műsora Muzslyán
 (Fotó: Ivan Pančić)
Január 17-én, a muzslyai Petőfi Sándor MME nagytermében, teltház előtt vendégszerepelt a nagybecskereki Petőfi ME. A legsikeresebb, és legtömegesebb szakcsoport, a néptáncosok öt csoportja lépett színre, a „Piros csizma kopogós, ez a csárdás ropogós” címmel adták elő a jubileumi műsorukat. Az esten felléptek a legkisebb táncosoktól a két veterán csoportig. Az est kapcsán beszélgettünk el Kazi Istvánnal, a nagybecskereki Petőfi titkárával.

*Mikor indult be a munka a táncosokkal?
-Tekintettel arra, hogy a néptáncot művelők 35. jubileumát ültük decemberben, tehát 1968-ban alakult meg a ME-ben a tánccsoport. Élen járunk ebben a szakcsoportban. Heti két próbával immár 35 éve folyamatos a munka.

*Öt csoport ropta a táncot. Hány táncost számlál az egyesületük?
-A két veterán csapat fellépése csak a jóindulatukon múlott, hogy egyesek ajánlatára ők erőt vettek magukon, összehívták mindazokat akikkel együtt táncoltak, és megszervezték a próbákat. Két és fél hónapon keresztül a Petőfi támogatta őket, ennek az eredménye a két veterán tánccsoport fellépése. Elmondanám még azt, hogy még egy, idősebb veterán csapat is jelezte jóindulatát, szerettek volna fellépni a jubileumi műsoron, sajnos, az egészségi gondok és a fáradság közbe szólt, ők már nem tudtak ilyen kemény táncokkal kirukkolni. Színpadra már nem tudtak lépni. A két veterán csoport fellépése azt tükrözte, hogy valamikor jól érezték magukat a Petőfiben, a különféle szemléken, a Gyöngyösbokrétán, a külföldi fellépéseken, és ez volt a mozgatóerő, hogy ismét színpadra léptek, egy kicsit talán jó volt nosztalgiázni. Ez is bizonyíték arra, hogy nem volt hiábavaló a munka, örülünk, hogy ilyen sok emberrel megszerettettük a néptáncot.

*Kinek a nevéhez fűződik a néptánccsoportok megalakítása, oktatása?
-Péter Böskét, Kiss Erzsébet tanítónőt, továbbá a muzslyai Palatinus Józsefet, majd Ambrózi tanár urat említeném, akik elkezdték a munkát a városban a néptánc körül. Akkor még operett-esteket kísértek a táncosok. Tartósan nem maradtak meg a csoportok. Ez az időszak 1968 előtt volt, majd megjelent id. Straub János, aki nagyon jó táncos volt, és az ő vezetésével beindult a táncoktatás, ő egyébként már akkor önszántából bizonyos minősítésű néptánc-oklevéllel rendelkezett. Kiss Erzsébet és Szenti Klára alakították meg, és átadták a csoportokkal való munkát a szakembernek, id. Straub Jánosnak.

*Milyen a helyzet ma, hány kistáncost számlál a nagybecskereki Petőfi?
-Generációról generációra változó a tánccsoportok száma. A kivitelező csoportunk 10-12 párból áll, a középső csoportban, ők az utánpótlás, mert erről is gondoskodnunk kell, 10-14 párral is tudnak néha próbálni. A kis néptánccsoportba néha 60 gyerek is van, velük foglalkozik egyébként Gera Anna tanítónő. Itt rögtön elmondanám, hogy a szülőknek is nagyon hálásak vagyunk, hisz ezeket a pici gyerekeket még egyedül nem tudják elengedni a próbákra, és ők hétről hétre elhozzák a gyerekeket.

*Milyen csoportok működnek még a Petőfiben?
-Főleg a hagyományápolásra fektetjük a hangsúlyt. Régi „politikája” a Petőfinek az, hogy a tömegesítésre fektetjük a hangsúlyt, nem pedig a minőségre. Ennek van előnye, de hátránya is. Elsősorban megemlíteném a könyvtárunkat, ahol szép számban vannak könyvek. Azután a már említett tánccsoportok működtetése a 3-4 kategóriában, utána megemlíteném a kézműves műhelyünket, Tarka-barkács alkotó műhelyünkben is folyik a munka, továbbá itt vannak az amatőr színészeink, a szavalóink, játszóházunk, amely hetente egyszer tart összejövetelt. A szülőknek ebben az esetben is hálásak vagyunk, hisz elhozzák a gyerekeket a játszóházba, vannak három éves pici gyerekek is, meg olyanok, akik törik a nyelvet, de eljönnek, és jót szórakoznak.

*Tájolni tudnak-e egy ilyen előadással?
-Igen. Főleg az anyagiak miatt kb. 50-60 km-es térségben. De sokszor megesik az, hogy akikhez el szeretnénk vinni egy egész estet betöltő műsort, kénytelenek elutasítani a fűtési gondok miatt.
Kazi István még azt is elmondta, hogy ugye, a manapság menő divat szerint mindenki igyekszik minél régebbi múltat vallani magáról. A nagybecskereki Petőfi 1945. május 6-ai dátummal lett bejegyezve, de a kutatásaim alapján a magyarság a városunkban egy ilyen csoportba való tömörülése az 1870-es évekre vezethető vissza. Természetesen ezt ki kellene elemezni, kutatási adatokkal alátámasztani, lehet, hogy a múltunk egészen az 1870-es évekre vezethető vissza.
Még nagyon sok sikert kívánok a nagybecskereki Petőfinek!
(Kónya -- Kovács Otília)
 

 
 föl
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
JANUÁR
Magyar Szó
2004. január 29., csütörtök
"A hitemet igyekeztem továbbadni"
Beszélgetés az Életfa díjas Varga Péterrel
Zenetanár (docens), karmester, tankönyvíró és -fordító, zeneszerző, a Gyöngyösbokréta és a Durindó egyik fő istápolója, Kodály tanításának, módszerének az elkötelezett híve, népszerűsítője... S ami számomra a fő jellemzője, hogy: a zenetanárom volt. Kiváló zenetanárom. A tanítóképzőben alig vártuk az óráit. Néha arra is rá tudtuk venni, hogy énekeljen nekünk. Gyönyörű lírai baritonján legszívesebben az akkoriban Sárdi János által népszerűvé tett Rózsalevelet adta elő. És elbűvölt bennünket az énektudásával. Az óra további részében népdalokat szolmizáltunk, majd olyan lelkesen énekeltünk, hogy az egész iskola zengett belé. És együtt énekeltünk vele a cserkészkirándulásokon is. Lombos erdők, virágos tisztások fölött szállt magasba a dalunk, s könnyű és derűs volt a szívünk a közös éneklés együvé tartozást, biztonságot keltő érzetétől.

 A múlt szombati zentai díjátadáson ezekkel a szavakkal köszönte volna meg az elismerést, ha a rendezés forgatókönyve lehetővé teszi: "Köszönöm. Köszönöm elhunyt szüleimnek, tanítóimnak, akik munkára neveltek, akik hitet adtak. Én tanultam, dolgoztam, és a hitemet igyekeztem továbbadni... Köszönöm a feleségemnek és családomnak, akik munkámhoz együttérzést, nyugalmat és biztonságérzetet nyújtottak... Magyarságunk megtartásának s megvallásának ezen a tájon különös jelentősége van. Mert a fásultság, érdektelenség, széthúzás -- kisebbségi létünk rákfenéi -- állandóan kísértenek. Hinni kell, és én hiszem azt, hogy az egymásra utaltság előbb-utóbb kijózanít bennünket, s itt, ezen a történelmi viharok által annyira összekuszált vidéken összefogva megpróbáljuk magyar szellemiségben nevelni gyermekeinket, unokáinkat, egymásra utaltságunkban minden itt élő nemzet fiaival együtt kialakítani nyugodtabb, boldogabb életünket..."* A magyar szellemiség kialakításához, a nemzet nagy családjához tartozás tudatának megalapozásához zenei anyanyelvünknek, a népdalnak az ismerete is kell. Kodály elgondolása szerint ez zenei nevelésünk alapja.-- Kodály a népdalt kősziklának nevezte, amely "hagyományközvetítő szerepe szerint ősi, keleti múltunkról ad hírt, s a hovatartozás biztos talajával egyben betekintést nyit a későbbi eredetű nyugat-európai zenére is... A népdal hidat alkot múltunk és jelenünk, keleti eredetünk és európai létünk között." A Gyöngyösbokréta és a Durindó virágzása egyik jele a délvidéki magyarság élni akarásának, a régi mivoltához ragaszkodó kulturális önazonosság teremtő erejének. Örvendetes, hogy az utóbbi öt találkozónkon maximális létszámban vettek részt az együttesek. Körülbelül száz együttes jelent meg a Durindón és negyvenöt-ötven a Gyöngyösbokrétán. Sajnos azonban még mindig nem értük el azt a tömegességet, mint a királyi Jugoszláviában, persze akkor nagyobb is volt itten a magyarság létszáma. Mindenesetre a fesztiváli tanács sokéves elnökeként is úgy látom, hogy ezek a találkozók többek már hagyományainknak az egyszerű bemutatásánál. Itt találkozik a délvidéki magyarság, örül egymásnak, és a tömegesség varázsának ereje folytán is erőt merít a derűlátó életszemlélet kialakításához, a megmaradáshoz. Ez az a többlet, amit a Durindó és a Gyöngyösbokréta nyújt, amiben különbözik más versenyektől és szemléktől. Magyarországon ilyen nincs. Vannak különböző népzenei és táncversenyek, de ami az egész népzenei tevékenység felvonultatását illeti, az hiányzik az anyaországban. Örvendetes az is, hogy míg a második világháború után csupán a Gyöngyösbokréta volt a magyar népzene találkozóhelye, addig ma már nyári népzenei táborok, néptáncoktatókat képző tanfolyamok, népdaléneklési és hasonló táborok meglétének vagyunk tanúi.
* Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a második világháború után máig a magyar tagozatokon tanuló diákok számára megjelent valamennyi zenei tankönyv létrejöttében ott szerepel a nevük. Varga Péter igen. Szerzője, fordítója, adaptálója e könyveknek. Úgy tudom, a miloševići korszakban nem volt könnyű dolga e kiadványokkal.
-- Milošević idejében csak szerb szerző írhatott tankönyvet, nemzetiségi csak fordíthatott. Volt viszont egy zenei lehetőség: hogy adaptáljak néhány népdalt, s igyekeztem különböző népzenei dialektusokból minél többet adni, minél több magyar népdalt beiktatni ezekbe a tankönyvekbe. Most érték meg a hetedik kiadásukat, az új tanterv szerint induló generációk azonban már nem belőlük tanulnak. A Kodály-féle módszer szerint a zenei írás és olvasás tanítása a népdalokra alapozva történik az általános iskolától kezdve az akadémiáig. Jómagam igyekeztem ezt elfogadtatni az egész országra vonatkozóan, de eredménytelenül. Ami pédául Japánnak vagy Kanadának jó, az nekünk nem jó. Megboldogult Szűcs Budai József kollégámmal átvettük, el is készítettük a tankönyveket, sőt kézikönyveket a hatvanas évek második felében, amikor a Tartományi Tankönyvkiadó pályázatot jelentetett meg kisebbségi tankönyvek írására. Hetedik osztályig készítettük el őket. Mire a nyolcadikos megírására sor került volna, a kiadó már nem tartott rá igényt. Nem volt érdekelve. Az általános iskolai tanterv nem ezen alapul, nem a zenei írás-olvasás tanításán, hanem a zenehallgatáson, zeneelméleten és -történeten, hangszerismereten, a zenei formanyelven. Nagy kár. Mert az élő zenélésnek, az éneklésnek, együtt éneklésnek párja nincsen. Talán ebből következik az is, hogy a fiatalok oly keveset énekelnek, s a zene passzív befogadói.
* Ezért kellenek az énekkarok. Varga Péter négy-öt kórust vezet ma is.-- A kórusban való éneklésnek a szépségén kívül, mint az előbb említettem, megvan a maga erkölcsi és nevelő értéke, felnőttre, gyerekre nézve egyaránt. Kodály ezt mondja: "Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak, aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy harmónia, amiben mind egyek lehetünk." A közös zenélésnek van egy olyan varázsa, ami az embert feldobja. A zene gyógyít is. Főleg az utóbbi tíz évben érzem, hogy mennyire, amióta a nyugdíjaskórusokkal dolgozom. Merem állítani, hogy a kórustagoknak ez terápia is. A próbákon elfelejtik a gondjaikat, végig derűs a hangulat, az emberek jól érzik magukat.
* Más: sokan lenézik az úgynevezett városi népzenét, a magyar nótát, pedig hát vannak olyan kiemelkedő képviselői is, mint Dankó Pista, Dóci, Rózsavölgyi...-- Gyerekkoromban mi otthon, Csantavéren nemcsak népdalokat játszottunk az apámmal, aki szabó volt, s munka közben mindig énekelt, kiválóan citerázott, hanem magyar nótákat, operettrészleteket is. Emlékszem, hogy keringőzött a nép a Túl az Óperencián-ra cécókon, névnapokon, disznótorokon... Nem helyénvaló ez a felfogás, mint ahogy az sem, hogy csak Beethoven meg Bach a jó, a többiek műve mind alantasabb. Van jó zene és gyenge minőségű zene. A jó zene kitűnő zenészek előadásában mind lélekemelő.
* Úgy hírlik, sok munkája közepette még komponál is a tanár úr. 150 gyermekdala, kórusművei, kantátái, oratóriuma mellé milyen új mű csatlakozik ezúttal?-- Tavaly a szolnoki egyházzenei találkozón nagy sikert arattunk, s ez buzdítás volt számomra. Az idén saját művemmel szeretnénk föllépni. Egy zsoltár szövegét zenésítem meg.
További jó egészséget közösségünket gazdagító munkájához!

FARKAS Zsuzsa


 
2004. január 27.
Kodály Zoltán módszerével

Beszélgetés Varga Péter szabadkai nyugalmazott zenetanárral, zeneszerzővel, a Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának elnökével, a Magyar Életfa Díj kitüntetettjével

Május 7-én tölti be 75. életévét. A hét és fél évtizedből több mint ötöt a zenének szentelte. Karmesteri munkásságának ötvenedik évfordulóját 1996-ban ünnepelte. De azóta sem tette le a ,,varázspálcá''-t.

1929-ben született Csantavéren. Az öt elemi után a szabadkai gimnázium tanulója, 1945-től pedig a tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Az első karmesteri megbízatást is itt kapta...

- Meg kellett ünnepelni a nőnapot, s az osztályban alakítottunk egy kórust. Öt-hat énekszámot adtunk elő, de itt debütáltam mint zeneszerző is, mert elhangzott az én első kompozícióm is, a Föl a fejjel, ifjú tanítónemzedék! című szerzeményem. Még ugyanebben az évben, tehát 1946-ban részt vettem a Brčkoű-Banovići autópálya építésén, amely számomra azért volt jelentős, mert bekapcsolódhattam Truda Reich tanárnő ifjúsági karvezetői tanfolyamába. Valójában ez volt az én első szakmai továbbképzésem, s az itt kapott ismeretanyaggal már egy év múlva 2-3 osztály kórusvezetését is felvállalhattam, majd harmadikos koromtól az iskolakórus vezetését is rám bízták. Időközben beiratkoztam a szabadkai alsófokú zeneiskolába, valamint az ipari tanulók kollégiumában nevelő lettem. Nem sokkal később az ipari tanulók iskolájában is megalakítottam egy kórust, és közben részt vettem a Zeneszövetség féléves ifjúsági karmesteri tanfolyamán. Kétévi munka után (persze, 1949-ben diplomáztam a tanítóképzőben) elhelyezkedtem a zeneiskolában kórusvezetőként. Furcsa egy helyzet állt elő, mert míg a vezénylést tanítottam, jómagam is tanultam, ugyanis párhuzamosan elvégeztem a középfokú zeneiskolai tanulmányaimat is. Négy év múlva berukkoltam - síksági emberként Tuzlán hegyi tüzér lettem lóvontatású ágyú mellett -ű, s egy csodálatosan szép szakasz következett az életemben, mert mondanom sem kell, a katonaságban is kórust vezettem (150 tagút!), sőt mi több, az egyik cimborámmal magyar néptánccsoportot is alakítottunk a kaszárnyában. A kapitányunk topolyai származású volt, s nem volt ellenére a dolog. Sokszor és sok helyen felléptünk, s én mindezért gyakran kaptam jutalomszabadságot.

* Ahogy így elhallgatom, úgy tűnik, az első pillanattól kezdve a kóruszene iránti szeretete határozta meg az életét, a pályáját. Miért épp ez a zenei műfaj?

- A zene iránti szeretetet édesapámtól örököltem. Bárcsak a hangját is örököltem volna! A csantavéri Iparos Dalárdában énekelt, emellett nagyon jól citerázott is. De a templomi kórus tagjaként Bencsik Ferenc káplán és tisztelendő úr tágította ki a világlátásomat, ő tanított meg harmóniumon játszani, s ő fedeztette fel velem a négyszólamú kórusművek szépségét. Aztán a gimnáziumban a cserkészekkel is gazdag zenei életet éltünk, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ennél a műfajnál ragadtam le. Nem tudom, az az igazság, hogy ezen még nem gondolkodtam el, most csak rögtönöztem a választ.

* Hogyan folytatódott a leszerelés után a pályája?

- 1955. február 1-jétől a tanítóképzőben kaptam állást, s a hátralévő éveket itt töltöttem el, innen mentem nyugdíjba 1991-ben. Ahogyan az iskola elnevezése és státusa változott, úgy az enyém is. A magyar tanítóképző a háború után kétnyelvű tanítóképzővé alakult, majd az iskolareform folytán előbb főiskola, később pedig egyetem lett. Jómagam szaktanítóként kezdtem a pedagógusi pályám, majd az újvidéki zeneakadémia első fokozatának befejezése után előadói minősítést kaptam. A belgrádi zeneakadémia második fokozatának elvégzése után viszont főiskolai tanár, aztán közvetlenül a nyugdíjaztatásom előtt egyetemi docens lettem.

* Nemcsak kórusvezetőként és tanárként tevékenykedett, hanem tankönyveket is írt, szerkesztett...

- A zenei írás-olvasás tanításához az első tankönyvem 1959-ben jelent meg Száll az ének címmel az első-második-harmadik osztályosok számára. Aztán az időközben megalakult tankönyvkiadó vállalat kért fel a munka folytatására. Szűcs Budai Józseffel együtt megírtunk hát egy egész tankönyvsorozatot elsőtől a hetedik osztályig. Igyekeztünk Kodály Zoltán módszereit meghonosítani és a mi körülményeinkhez alkalmazni. Később, az iskolareform szellemében egy ötnyelvű énekgyűjteményt állítottam össze osztályonként. Főiskolai tanárként számtalan jegyzet szerzője voltam, mivel a zenei nevelés módszertanáról nem jelent meg magyarul tankönyv, de ezek csak sokszorosítva láttak napvilágot. Most van nyomdában a cserkész daloskönyvem, amely egyedi jellegű kiadvány lesz, hiszen az országunkban ehhez hasonló még nem jelent meg.

* Kiapadhatatlan energiával, fáradhatatlanul tevékenykedik a Lányi Ernő Iparosok Művelődési Egyesületében is kórusvezetőként és karmesterként...

- 1957-től vagyok tagja az egyesületnek, amely 1898-ban alakult meg Iparos Dalárdaként. 1964-ben vette fel a Lányi Ernő nevet. Nagyon sok rendezvényen bemutatkoztunk, önálló hangversenyeket is tartottunk, és évről évre felléptünk a Vajdasági Amatőr Énekesek Szemléjén Rumán. Időközben az a generáció, amellyel elkezdtem a munkát, kiöregedett, megbetegedett, széthullott, így 1982-ben útjára indítottuk a népzenei együttest (a népdalkórust és citerazenekart), amely már a Durindón is bemutatkozott. Jelenleg ennek vagyok most a vezetője és karnagya. De 1992-ben felvállaltam a nyugdíjasok egyesületében a férfi és a női kamarakórussal, valamint a vegyes karral való törődést is, továbbá részt veszek a szerb-horvát Narcis és az Őszirózsa magyar népzenei együttes munkájában is.

* Már második megbízatási idejét tölti a Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának elnökeként. Miben több, más ez a rendezvényünk a többi hagyományápoló szemléknél, vetélkedőknél?

- A hagyományaink színpadon való bemutatásánál, a valódiságunk értékelésénél és megmérettetésénél sokkal több és más a Durindó és a Gyöngyösbokréta. Itt a délvidéki magyarság egészét képviselő előadók, fellépők meg a vándorút állomásainak vendéglátói, a fesztivál műsorainak közönsége találkozik, örülnek egymásnak, és erőt merítenek magyarságunk tudatának megtartásához és megvallásához. A tömegesség varázsának feszítő ereje hozzájárul a derűt keltő és derűlátó életszemlélete kialakulásához. Ez az a többlet, amit a Durindó és a Gyöngyösbokréta nyújt. Ez létünk, jelenünk, kultúránk - a mi hitvallásunk ünnepe.

* Azt mondta, olykor-olykor ,,bűnözik'' is, vagyis komponál. Vannak kedvenc szerzeményei?

- Fehér Ferenc: Apám citerája című versének kórusváltozata a Vajdasági Magyar Énekkarok Szemléjének az ajánlott dala volt. A Szülőfalumnak című kantátát Csantavér 500. évfordulójára írtam. A tanítóképző százéves jubileumára Urbán János: A tudáshoz című versét dolgoztam fel szimfonikus zenekarra. Petőfi Sándor: Tavaszhoz című megzenésített költeményét az ősbemutatón Petar Konjović-díjban részesítették. Díjazva vannak még a Pacsirtaszót hallok megint és a Lepkék című dalaim is. Nagyon szeretem a Rickert Ernő-Király László: Miatyánk című szövegére írt oratóriumot is, amelynek utolsó, tizedik részét, a Békeimát csaknem minden koncertünkön visszatapsolják. A Tücsök húzza, medve járja, a Levelek és a Csillagszóró gyermekeknek szánt ciklikusdalok. Eddig mintegy 150 dalt komponáltam, amelyekből csaknem száz a Rádióiskolában is elhangzott. A tanítóképzőben ugyanis volt egy 18 fős rádiósiskolás csoportom is, amellyel számtalan felvételt készítettünk az Újvidéki Rádiónak.

* Hogyan fogadta az életmű-díjat?

- Megörültem neki. Ugyanakkor elgondolkodtatott. Azok, akik erre a díjra érdemesnek tartottak, bizonyára tudják, mi mindent tettem eddig. És ez az érzés hálát és megbecsülést ébresztett fel bennem azok iránt, akik pályámon elindítottak és segítettek. Köszönettel tartozom hát tanáraimnak, a kórustagoknak, a nyugdíjasoknak... és nem utolsósorban a családomnak és feleségemnek, akik nyugodt légkört biztosítottak ahhoz, hogy dolgozhassam.

KREKITY Olga

Fényképezte: Szabó Attila


ZENTA

Január 5–9., hétfő–péntek, 9–19 óra. Zentai Alkotóház
NEMEZSÁTOR-KÉSZÍTŐ TÁBOR
FOGJUNK NEKI AZ ELSŐ VAJDASÁGI NEMEZSÁTOR ELKÉSZÍTÉSÉNEK!
Táborvezető: RÚZSA MÁRIA és TÓTH LÍVIA. A munkában az általános iskola felsős tanu-lói, középiskolások és felnőttek vehetnek részt korlátolt létszámban. Jelentkezni a 063-207-32-87-es telefonszámon lehet december végéig.


TORNYOS

Január 5–9., hétfő–péntek, 9–13 óra. Felsőhegyi fiókkönyvtár
A KREATÍV MŰHELY TÉLI TÁBORA
BŐRÖZÉS ÉS GYÖNGYFŰZÉS
Foglalkozásvezetők: TÓTH ÁGNES és CSONTI MELINDA. Hozz magaddal hegyes ollót vagy kést, tűt és cérnát!


TORNYOS

Január 10., szombat, 10 óra. Tornyosi fiókkönyvtár
SZÖVÉS, FONÁS
Játszóház SZABÓ MAGDA és BENCSIK KATALIN vezetésével.


ZENTA

Január 12–16., hétfő–péntek, 9–12 és 15–18 óra. Művelődési Ház
IV. TÉLI SZÜNIDEI NÉPTÁNC- ÉS KÉZMŰVES TÁBOR a Barkóca gyermek- és a Pitypang népi tánccsoporttal együtt.
A sok-sok játék és néptánc tanulása mellett bőrözéssel, gyöngyfűzéssel és kukoricaszárból, csuhéból és szalmából készíthető gyermekjátékokkal és díszekkel is megismerkedhetnek az érdeklődők. Hozz magaddal hegyes ollót vagy kést, tűt és cérnát! A bőrözésben részt vevők alsó korhatára 10 év. Foglalkozásvezetők: BAJI ENDRE, CSONTI MELINDA, GALLUSZ GABRIELLA, KISS KATALIN, POLGÁR MÁRTA és TÓTH ÁGNES.


TORNYOS

Január 17., szombat, 10 óra. Tornyosi fiókkönyvtár
GYÖNGYFŰZÉS PÁL ESZTER (Bácsfeketehegy) irányításával.

Január 28., szerda, 16 óra. Felsőhegyi fiókkönyvtár
MESÉRŐL MESÉRE
Beszélgetés meséről, mesemondókról, kedves mesehőseinkről. Foglalkozásvezető: CSONTI MELINDA.
 
 
 
 
 

 föl